"Visszanyalt az árpádsávos fagyi, saját vezéreik vérségi viszonyaiban turkálnak a radikális szubkultúra tagjai. Úgy tűnik, a jövőről való mondanivaló híján 2012-ben tényleg a múltban való vájkálásról szól a magyar közélet, bár a származás taglalása tényleg egy új szint a játszmában. Most az EP öblös hangú magyarradikálisa, a cigánybűnözés ostorozója, Szegedi Csanád kénytelen szembenézni azzal, hogy zsidó származású felmenői is vannak.
Na és? – tehetik fel a kérdést a józanabb elmék. Mit számít, hogy kinek milyen a származása? Nos, a dolognak két oldala van: egyrészt tényleg nem számít a származás, nem lehet belőle kollektív tulajdonságokat, szándékokat, főleg nem bűnösséget levezetni egy teljes népcsoportra, etnikumra, bármilyen kisebbségre vonatkozóan. Ez eddig persze evidens, bár nem kevesen vannak hazánkban, akik nem jutottak el eddig a felismerésig. A dolog másik oldala viszont, hogy igenis számít a származás, egyéni sorsunk, személyiségünk, nézeteink, vonzalmaink és félelmeink alakulásában. Saját származásunk, felmenőink, családunk történetének ismerete igenis hozzátesz személyiségünk alakulásához, és nem elvesz belőle."
"Úgy tűnik, a jelenleg kognitív disszonanciáját feldolgozni kénytelen jobbikos politikus mindkét téren komoly hiányosságokkal küzdött: úgy vagdalkozott kollektív vádakkal, végtelenül leegyszerűsített sztereotípiákkal, egybites politikai üzenetekkel, hogy közben nem volt tisztában saját származásának összetettségével. Pedig ha a közéletbe való belépés, a nemzet sorsának alakítása előtt érdeklődött volna saját múltja iránt is, talán érzékenyebbé, visszafogottabbá, elfogadóbbá vált volna a világ, benne a magyar glóbusz komplexitása felé is. Igaz, ez alkalmatlanná teszi az embert a radikalizmusra, de cserébe realista, mértékletes, belátó, vagyis a nemzet számára hasznosabb politizálásra késztethet."
http://mandiner.blog.hu/2012/06/27/mi_a_neved_zsido_11544
A jobbikos "zsidóbotrány" háttere: a tanya, a fegyverek és a nagymama
http://hvg.hu/itthon/20120627_szegedi_csanad__jobbik_hattere
