"Németek megérdemelt elismertségére visszatérve, sokat gondolkodtam azon, mi lehet a titkuk, talán az egyik, nem sokat emlegetett, a szubszidiaritás elvének széleskörű alkalmazása az élet minden területén, ami azt jelenti, hogy a problémákat a lehető legalacsonyabb szinten kell megoldani, ott, ahol keletkeztek, ahol a legnagyobb a hozzáértés, és nem felülről, ahogy pl. egy központosított, rosszabbul is működő francia modell próbálkozik (vagy ahogy egy diktatúra). A szubszidiaritás tkp. a fölöslegesen nem beavatkozó, nem piramisszerűen felépülő, a diktatórikus modelltől legtávolabb álló, az egyént leginkább védő liberális állam modellje is, és sikeres, mert hatékonyabb (hiszen jobban támaszkodik a szakértelemre, mint a kontraszelekciót hozó centralizációra) minden értelemben, kérdés, hogy ezt a hatékonyabb modellt széleskörűen át tudja-e venni az EU, illetve a más elven működő tagállamok.
---
Visszaugorva az első témára, az sem véletlen, és a nem kontraszelektív német modellből fakad, hogy egy külföldi, jelen esetben egy magyar tud lenni az egyik legnépszerűbb német zenekar igazgatója. Pedig bizonyára sok német is akadt, aki a zenei szamárlétrát végigjárva aspirált a helyre, a döntéshozók mégsem ez alapján döntöttek, hanem a tényleges érdemeket nézték, a hozzáértés volt a kiválasztás fő szempontja és nem az urambátyám. Ugyanígy lehetséges, hogy jelenleg a két legfőbb közjogi méltóság "ossie", azaz volt keletnémet, akik csak az egyesítés után kezdhették el a politikai karriert, tehát elvileg hátrányban voltak a karrierépítésben. Úgy látszik, a tehetség itt is elsődleges kiválasztási szempont volt. (Noha politikus esetében azért nehezebben megítélhető, miben is áll az ún. "tehetség".)"
(mai Vakmajomból)
