Fú, irigyellek cromega! Jó lehet ott nektek!
Mi 1994-ben voltunk Mali Losinj-ban családdal és egy haverommal még a régi világoskék Dacia Combinkkal. Ez ugye azért volt lényeges, hogy világoskék, mert akkor még folyt a háború és mivel az ENSZ-nek is fehér és világoskék járművei voltak, bíztunk benne, hogy nem lőnek ki minket...
Emlékszem egy kereszteződéssel előbb mentünk le a Zágrábi autópályáról és akkor egész közel utaztunk a fronthoz. Akkor még nem volt kiépítve a tengerpartig az autópálya és szerpentineken kellett le és fel tekeregve menni.
Nos lefele nem volt gond, akkor mindig megelőztünk egy ENSZ konvojt, felfele viszont hiába kapcsoltuk be 30 fok nyári melegben a FŰTÉST(!) az "autónkban" akkor is felforrt a Dacia hűtővize! Ilyenkor mindig megálltunk , az ENSZ konvoj behozott minket és előzhettük meg őket megint (ami nem olyan egyszerű, mert elvileg katonai konvojba nem sorolhat be menet közben egy civil autó előzgetve...
Mire megérkeztünk addigra már teljesen kikészültünk (30 fokban fűtés mellett, ezt nem győzöm hangsúlyozni!)
De ott a látvány kárpótolt minket!
Megvan még Veli Losinjban a szálloda aljában a tenger partján egy meredek sziklafal tetején a Disco?
Őrületesen jó volt, jó zenékkel, és bőr ülésekkel, légkondival (1994-ben a mi magyar tudatunknak ez überalles hely volt).
Ráadásul úgy volt, hogy a belépő az egy cetli volt, amivel vissza lehetett jönni és rájöttünk, hogy a szerdán megváltott 5 kunás belépőnket másnap és harmadnap felmutatva simán bemehetünk a péntek szombaton már 10 kunás diszkóra is! (Na igen, már akkor is szerettem a költséghatékony megoldásokat!).
Akkortájt a horvátoknál még szegénység volt, minden pénzt a háborúra fordítottak, ezért ha valaki márkátlan farmerben, rövidujjú polóban és az elmaradhatatlan swatch órában volt, akkor az 100%, hogy horvát volt!
Akkor még az árak is teljesen fair árak voltak, aztán kezdtek el 1996-1997-től repülésbe...!
Óh, de király volt az egész...!