Egy 20 éves Imf program kellene nekünk amit minden politikai erő vállal, hogy betart.
Társadalmi konszenzus az alapvető célokban amit bárki kerüljön is kormányra betart.
Akkor könnyebb dolgunk lenne. Mindig csak tűzoltás és négyévente változó irányok alapok sincsenenek lerakva az necces.
A nagy mesemondásokról amivel csak rövid pol érdekeket szolgálnak ne is beszéljünk.
Prospero: ja és természetesen nem konfort ahogy írtam, hanem komfort csak leírom 10. -re mit akartam. :)
Akarom mondani 240-325 körül volt az intervenciós sáv, mikor még nem lebegtünk szabadon. :)
Az, hogy politikusok mit mesélnek különböző dolgokról pl Mesterházy stb , de mondhatnám a kormányoldalt is annak sajnos a valósághoz sokszor csak nyomokban van köze.
Persze abban igaza van vsz, hogy el a kezekkel a jegybanktól, és a jegybank része a devizatartalék is, az a jegybank hatásköre ezt milyen szinten látja indokoltnak illetve a monetáris tanács. Lehet ezt majd csökkenteni innen vsz, csak ésszel ha a körülmények adottak rá.
Amit mondasz , hogy 2011-es devizakötvény kibocsátásain mire mentek el , épp ez az Imf keret is kb ilyen célokra ment volna el.
Imf mit támogatott volna mit nem arra csak tippek lehetnek. Egy egy célzott adócsökkentéssel semmi gond nincs ha ellentételezése adott körülmények adottak rá.
Szerintem nem lett volna rá lehetőség.
Mnb két alapvető szempont szerint jár el: Ft árfolyamának védelme , inflációs célok tartása.
Az inflációs cél valahol 3-4% között van emlékeim szerint, és 2012-re 5% körülit prognosztizálnak 2011-ben is 4% körül, vagy picivel felette alakult év egészét tekintve. Ft árfolyamra jó kérdés hol a konfort zóna, de mikor intervenciós sáv volt akkor ez eur-hoz képest 240-225 ha jók az emlékeim szóval megnéztük a tetejét most év elején.
Egy jó piac bizalmát elnyerő fiskális politika nélkül ilyen külső környezetben ami pl 2011-ben is kialakult az érdemi kamatcsökkentés reménytelen lett volna vsz.
Mnb bármikor hajlandó most is besegíteni, ha lehetséges vsz.
Nagyon tud ám fájni az IMF
Szalai Bálint
2012. január 23., hétfő 07:40
Bár a magyar kormány egyelőre még csak a hiteltárgyalások elkezdéséhez szükséges feltételeken egyezkedik Brüsszellel és Washingtonnal, már megkezdődtek a találgatások a leendő hitelfeltételekről is. A nemzetközi szervezetek várható követelései kemények lesznek – a régiós tapasztalatok alapján könnyen erre a következtetésre juthatunk. Költségvetési kérdésekben várhatóan az IMF és az EU is kíméletlen lesz, ami a környező országokban sokszor súlyos társadalmi feszültségekhez vezetett.
Magyarország november 17-én óta táncol az IMF–EU-hitel körül, habár az együttműködés bejelentése előtt néhány nappal még a hárombetűs intézmény ellen építettük a gazdaságpolitkát. Most már próbálunk barátkozni – igaz, néha még arról beszélünk, nem baj, ha nem lesz megállapodás –, de közben tudni lehet: nem lesz sétagalopp se a tárgyalássorozat, se a feltételek későbbi betartása. Ha meg akarjuk jósolni, mit ígér az IMF-EU párossal várható együttműködés, érdemes lehet megnézni, ezek a szervezetek korábban hogyan viselkedtek hasonló helyzetekben a térség más országaiban.
Gyámság alá helyeznek
A dolgok mostani állása szerint készenléti hitelt kaphatunk, ehhez hasonló megállapodást kötöttek az elmúlt években a tágan értelmezett régió országai közül Romániával, Lettországgal és Ukrajnával. Az egyes országok problémái és a nekik szabott feltételek különböznek, de közös bennük, hogy mindenhol igen komoly államháztartási fegyelmet írtak elő, emellett néhány súlyosan problémás terület átalakítása is szerepelt az elvárások között. (Természetesen a 2008-as magyar hitelmegállapodással is irányadó lehet, annak feltételeit, politikai és gazdasági következményeit külön cikkben foglaljuk össze a héten.)
Az látható, hogy akkor működik jól egy IMF-program, ha az elvárásai egybeesnek azokkal az intézkedésekkel, amiket a kormány egyébként is meg akar lépni. Egyértelmű emellett, hogy a görög csődveszély komoly szellemiségváltást eredményezett az EU részéről is, úgy néz ki, hogy a lehető legszigorúbb fellépés irányába.
A magyar megelőző román út
Románia esete hasonlíthat a legjobban hozzánk, ők is kétszer kérték az IMF segítségét a válság átvészeléséhez, és most másodszor az ő fő céljuk is a növekedés előmozdítása. Az ország a 2008-as válság kezdete előtt jelentős növekedést tudott évről évre felmutatni, azonban a krízis kezdetén ők szenvedték el az EU-n belül a negyedik legnagyobb visszaesést. Az államháztartási hiány a GDP 7 százaléka fölé is kúszhatott volna, és egyértelművé vált, hogy az ország nem fogja tudni a piacról finanszírozni magát. Külön probléma volt, hogy a válság hatására elbocsátott román munkások tömegesen hazatértek, erősítve az egyébként is növekvő munkanélküliséget.
Az IMF és az EU kemény kiigazításokhoz kötötte akkor a 20 milliárd eurós hitelt: 25 százalékkal csökkentették a béreket a közszférában, kirúgtak több mint 85 ezer közalkalmazottat és csökkentették a szociális segélyeket. Emellett általános nyugdíjcsökkentést terveztek és bár azt az Alkotmánybíróság megvétózta, egy differenciáltabb nyugdíjcsökkentés azért lezajlott, a kieső összeget pedig a 19-ről 24 százalékra emelt áfával szedték be. Ennek a politikai terhét mellékesen nem bírták ki, és 2009-ben összeomlott a kormány.
Nem igazán győzték meg őket a hosszú távú célok
Holott közben a kiigazításokkal sem tudták tartani a költségvetési hiánycélokat, bár erre többször is engedményeket adott akkor még a valutaalap. Tavalyelőtt viszont a súlyos görög problémák után az IMF-EU páros bekeményített és felfüggesztette az esedékes hitelrészletet, mert nem látta teljességgel biztosítva az új kabinet elkötelezettségét a korábbi megállapodások iránt.
Tavaly a második, több mint 5 milliárd eurós hitelszerződést három fő feltételhez kötötték: be kell tartaniuk a korábbi megállapodás részleteit, rendezniük kell a súlyosan veszteséges állami mamutcégek helyzetét és törleszteniük kell magánszféra felé a hiánycél érdekében csúsztatott kifizetéseket. Bár az állami cégek privatizációja nehezen halad, ezt leszámítva Bukarest eddig szépen megfelelt az összes IMF felülvizsgálaton és az államháztartás egyensúlya is rendbe került.
Az IMF és a kormány arra számít, hogy a gazdaság teljesítménye a 2011-es 2 százalékos bővülést követően idén 1,5 százalékra lassul, a GDP-arányos deficit eközben 3 százalék alá csökken. A nyugdíjakat és a közszférában a béreket azért közben befagyasztották, de nem változtatnak a 16 százalékos egykulcsos adón és a jelenlegi szinten tartják az áfát is.
Letarolva
Az unió országai közül Lettországot érintette a legérzékenyebben a válság. A pénzügyi krízis előtt 0-2 százalék között volt a deficit, de ez 2008-ra 4 százalék fölé, 2009-re pedig már 10 százalék fölé emelkedett volna. Miután az ország devizája, a lat az euróhoz volt kötve, 2009 júniusára kimerült volna a valutatartalékuk, ezért egy 7,5 milliárd eurós készenléti hitel-megállapodást kötöttek az IMF–EU párossal 2008 karácsonyán.
Ennek fejében elképesztően fájdalmas válságintézkedéseket vállaltak: a nyugdíjak értékét 10 százalékkal, a közszféra béreit 20 százalékkal, az állami bürokrácia kiadásait 30 százalékkal, a minimálbért pedig több mint 20 százalékkal vágták vissza. A döntés a lakosság rosszul fogadta: a megállapodás bejelentése után az óriási tüntetések hatására megbukott a kormány, az új kabinet pedig vonakodott ténylegesen meglépni az ígért vállalásokat.
A lettek a rendszerváltásuk óta legnagyobb balhéval válaszoltak a megszorítási tervekre
Megpróbáltak arra játszani, hogy az EU engedékenyebbnek lesz egy kis tagországával, mint az IMF. Az unió elutalta a soros hitelrészletet a megszorítások parlamenti elfogadásának hiányában is, de piaci nyomásra pár hónap múlva elkerülhetetlen volt végrehajtani ezeket, utána pedig már az IMF is utalt.
Még abban évben 18 százalékkal csökkent a GDP, a munkanélküliség 20 százalék fölé szaladt, de mára fenntartható pályára került az ország az idei 4 százalék körüli tervezett növekedéssel és 2,5 százalékos hiánnyal. Hozzá kell még tenni a külső tényezőket is, az ország talpráállásában jelentős szerepe volt annak, hogy a fő exportpiacaik, Németország és Skandinávia, kevésbé rokkantak bele a válságba. Ezzel együtt Lettország az IMF egyik sikersztorija, bár a feltételekben szereplő egyes strukturális reformoknál az IMF folyamatosan panaszkodik a végrehajtás sebességére.
Ukrajna: elszállt hiány, sebezhető bankok
Ukrajna azért érdekes még, mert ők bár nem EU tagok, szintén vettek fel készenléti hitelt az IMF-től 2008 végén, ami ugyancsak problémásan alakult. Ukrajna gazdaságát és meglehetősen sebezhető bankrendszerét a válság elég keményen padlóra vágta, 2009-re a költségvetés hiányát a GDP 15 százalékára becsülték (végül még fölé is ment). Nagyságrendileg12 milliárd eurót kaptak a likviditási problémáik és a költségvetési hiány kezelésére.
Ezt várhatja tőlünk az IMF
Hivatalosan még nem közölte a Valutaalap, hogy milyen feltételei lesznek, ám a találgatások megindultak. A
Figyelő január elején az alábbi listát tette közzé:
jegybanki függetlenség visszaállítása
a Költségvetési Tanács megerősítése szigorúbb költségvetési politika
a válságadók mérséklése, kivezetése
az ad-hoc gazdaságpolitikai intézkedések beszüntetése
a tervezett reformok végigvitele
a szociális juttatások átalakítása
a közösségi közlekedés átszervezése
a magáncsőd bevezetése
Az elmúlt napokban emellett megjelentek más találgatások is, amelyek között szerepelt az, hogy hazánk nyúljon hozzá az egykulcsos adóhoz, de egy elemzésben ismét felbukkant az ingatlanadó lehetősége is. Ez utóbbit a 2008-as hitelmegállapodás idején is megígértük, be is vezettük, de azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette.
A költségvetés stabilizálása érdekében a legkomolyabb belpolitikai lépésként az IMF a nyugdíjkorhatár emelését és a drágább orosz gáz miatt a gázár ötven százalékos emelését várta el. Emellett még hat kiemelten problémás terület kezelését fogalmazták meg középtávú célként, olyanokat, mint a átláthatóbb energiaszektor, stabilabb pénzügyi rendszer vagy a jogi és kormányzati reformok kérdése.
Miután Julia Timosenko kormánya a gázáremelést végül nem volt hajlandó betenni a 2010-es költségvetésbe, azonnal felfüggesztették a kifizetést. A 2010-es választások után már Janukovics elnökkel kötöttek új hitelszerződést, ő pedig hamar végrehajtotta az említett rövid távú korrekciókat. Viszont a közép- és hosszútávú strukturális és intézményi átalakítások teljeséggel megbuktak – az IMF értékelésében azért, mert a kormányzat nem volt elég elkötelezett ezek iránt, ők pedig nem tudják ezeket kellő mélységben ellenőrizni.
Szigorú, kegyetlen
Összeségében az látszik, hogy az IMF a szomszédoknál szigorúan betartatta a készenléti hitel költségvetési feltételeit, még ha kegyetlen társadalmi áldozatvállalást igényeltek is. Figyelembe kell venni azt is, hogy bár mindenhol belebukott az aktuális kormány a súlyos megszorításokba, ezek az országok lényegesen rosszabb helyzetben voltak, mint most Magyarország.
Feltűnő, hogy az IMF-től nem érdemes csodát várni, a makroökonómiai stabilitáson kívüli problémáknál a helyi erők sokszor át tudják verni őket. Az is kirajzolódik, hogy uniós országoknál az EU politikai szempontokat is figyelembe vett a hitelfolyósítás során. Így bár papíron legalább olyan szigorúak, mint az IMF, a valóságban engedékenyebbek voltak, de csak az euróválság előtt.
Azóta nem volt ilyenre példa, és a mostani eseményekből és egyhangú nyilatkozatokból erősen úgy tűnik, hogy nem is lesz. Ezzel egyébként, mint a héten a lapunk birtokába került dokumentumból kiderült, a kormány is tisztában van, a Matolcsy György által jegyzett jelentés szerint a valutaalapot lényegében csak a hiánycél követése érdekli, míg „az EU-hitel egyes részleteinek lehívásához kapcsolódó feltételek a gazdaságpolitikai vállalások mellett konkrét jogszabályok elfogadására vagy módosítására vonatkozó lépéseket is tartalmaznak”.
Szerintem a 2011-ben befolyt összeget, bár gondolom nem címkézik fel, valószínűleg a lejáró adósságok finanszírozására használta fel leginkább, a maradék pedig ment a devizatartalékba, illetve áht hiány finanszírozására.
"Senki nem mondja, hogy devizatartalékból nem lehet hitelt törleszteni." De igen. Pl. Mesterházy Attila, El a kezekkel a devizatartaléktól című megszólalásában.
Sérülékenység egyik fő oka az volt, hogy a devizában történt eladósodás miatt alacsonyabbá vált a devizatartalék nagysága, plusz export import alakulásában az import dominált a túlzottan erős árfolyam miatt, ami a magas kamatoknak és ezáltal a devizaalapon történt eladósodásnak köszönhető.
A beírásodra válaszoltam: Mi az amit az IMF nem támogatott volna és gazdaságélénkítő hatású. Az összes adócsökkentést ide lehet sorolni.
Pedig véleményem szerint egy-két kamatcsökkentéssel lehetett volna segíteni a gazdasági növekedést, és akkor nem lett volna szükség mondjuk 27%-os ÁFÁ-ra. Amikor erre lehetőség lett volna, pl. Széll Terv bejelentése idején, akkor az MNB ezt nem lépte meg az inflációra hivatkozva, aztán meg csodálkoztak, hogy mégsem érvényesül az inflációs nyomás, mert a belső fogyasztás nem pörgött fel.
Szerintem óriási hátrány, hogy MNB-nek csak az inflációs nyomás figyelemmel kísérése a feladata, és nem feladata - mint angolszász országokban - a növekedés serkentése. Szerintem a piac is jobban díjazta volna ezt a szándékot, mint a kamatok magasan tartását.
Kíváncsi vagyok, ortodox intézkedések idején az MNB végre hajlandó lesz-e besegíteni.
Úgy nyilván nem támogatnak adócsökkentést ha a másik oldalon nincs meg az ellentételezése.
Azt csak a nem ortodox álomvilágban mehet ideig óráig.
Egyszeri bevételekkel amik közül kiemelkedik az Mnyp, illetve az extra különadók, de azok is kifutnak 2012-vel , szóval egyszeri bevételekkel fedeztük az adócsökkentéseket. Szívjuk is keményen mert egyrészt az ilyen okosságokat megfelelően díjazták egy bóvlival, másrészt ugyanazt a házi feladatot el kell végeznünk most is mint 2010-ben kellett volna, harmadrészt a polgárokra kapásból átnyomták ezeket a terheket, ahogy majd a végtörlesztés számláját is közvetve, közvetlenül állhatják az adófizetők előbb-utóbb.
Tömik is be a lyukakat 2012-es költségvetésben már Áfa emeléstől, a kötelező biztosításokat terhelő adón át stb. Csak ez még mindig kevés 2012-ben is, 2013-ról nem is beszélve ahol már nem lesznek különadók.
Vsz már 2012-re egy pótköltségvetés fog kelleni Imf tárgyalások lezárására annyi mindent át kell variálni, pedig még el sem kezdődött az év.
Szóval hasonlítani lehet sok mindent, de értelme nem sok lesz vsz a hasonlítgatásnak. Ahogy Selmeczi szokta mondani almát almával, láncsfűrészes pszichopatákat, elmebetegekkel célszerű hasonlítani. Imf-el is lehet hasonlítani csak nincs értelme vsz.
Ez ok, de ezt az IMF nem engedte volna, vagy ezt a tavalyi devizakötvényeinkből befolyó pénz terhére tettük?
szép írás
Semmilyen adócsökkentési programot nem támogatott az IMF/EU, sőt kötötték az ebet a karóhoz, hogy a hiány a Bajnai által betervezett tényleges 7% helyett legyen a rosszul tervezett 3,8%. Nem ortodox intézkedések nélkül minimum 750 milliárd forintnyi megszorítás (ez csak a különadók 500 milliárdjának bevételnövelő hatásának ellentételezése). Mnyp pénzek hatását még nem is számolva. Mondjuk annak az évi 300 milliárdnak hatása, amit az évi átirányítással nyert a költségvetés! Nem 3%-nyi gazdasági növekedés, nem 1,4%nyi tényleges gazdasági növekedés, hanem recessziós spirálba kerül az ország. Lsd. Görögország.
Már beszélgettünk erről korábban: gazdasági megszorító intézkedések nélkül vártak az elemzők 3%-os GDP növekedést. Ehelyett lett 1,4%. Közben GDP 2,5%-nyi pénzeszköz áramlott vissza a gazdaságba. Szerinted egy olyan 1000 milliárdos megszorításnak a lakosságra vetítve milyen hatása lett volna. Nyilván gazdasági növekedés, több munkahely és a lakosság továbbra is nehézségek nélkül finanszírozza devizában felvett hiteleinek törlesztését!!!
Na mindegy. 2012-ben megtudjuk, hogy milyen hatása lesz egy 1000 milliárd fölötti megtakarításnak. Körülbelül ez következett volna be 2011-ben is. Majd akkor össze lehet hasonlítani a két gazdaságpolitikát.
Például társasági adó 20%-os kulcsának felezése kkv szektorban élénkíti a gazdaságot.
De feltehetném azt a kérdést is ami az alap problémához visz . Mondj egy olyan az elmúlt másfél évben végrehajtott gazdasági intézkedést amit az IMF nem támogatott volna, de hasznos az országnak, élénkíti a gazdaságot? De minden hatását a gazdaságra figyelembe véve az adott intézkedésnek.
Én nem tudok ilyet mondani. Ellenben olyat amit az IMF nem támogatott volna, és többet árt mint használ többet is.
...
Mondj egy gazdaság élénkítő lépést amire ez a kormány felhasználta a 2011-ben kibocsátott piaci devizatkötvényekből befolyó összeget?
Azt senki nem mondja , hogy devizatartalékból nem lehet hitelt törleszteni. Ami felmerült félelemként elemzők részéről, hogy a kormány beavatkozik a jegybank működésébe, és azt mondja nyomassuk a törlesztést a devizatartalékból, ha a piac ennyire rossz, és nincs IMF megállapodásunk sem. Pl az önkormányzatok átvállalt adósságát fizessük ki a devizatartalékból , 2012-es kötvény lejáratainkat fizessük ebből, ha a piac nem értékeli gazd polunkat, és nincs IMF sem.
Nem céltalanul lett így megemelve a devizatartalék, visszanézel 2008-ba a sérülékenység egyik fő oka a devizatartalék alacsony szintje volt. Nem célszerű vsz ezt túlzott mértékben piszkálni ilyen környezetben.
Ennek a kormánynak kifejezetten hasznos ha ellenőrző intézményt kap a nyakába, az eddig mutatott összevisszaság után.
Görögökkel stb azért nem tudok mit kezdeni mert viccesnek tartom , hogy egy országot a csőd szélére juttatnak legyen ez pl Görögország, aztán az IMF-től várják , hogy ne nagyokosok csináljatok csodát , de gyorsan.
Andre Kosztolany jól mondta, nem ártana a kormányba sem néhány ilyen bölcs ember. :)
Én érteni vélem AT gondolatmenetét.
Mire használta fel eddig Magyarország az IMF/EU hitelből lehívott összegeket? Piaci finanszírozású hitelek kiváltására korlátozottan. Gazdaság élénkítésére nem felhasználható. Kamata a kvótánkat jelentő 1,038 millió SDR-en felül közelíti a piaci finanszírozású hitelek kamatait, amely kedvező kamatozás töredéke a ténylegesen lehívott összegnek. Hátránya, hogy a mindenkori kormány a nyakába kap egy ellenőrző intézményt megmondó emberekkel, akiknek eszköztára szegényes és kevés hatásfokkal működik - közkiadások csökkentése, még eladható (amelyek esetleg még hasznot is hoznak az államnak) dolgok értékesítése, természetes monopóliumok versenyszférába átjátszása: lsd. eü, nyugdíj, stratégiai források: termőföld, víz
Görögország esete az IMF/EU hitellel:
"Evangelosz Venizelosz a görög parlamentben kijelentette: három éve úgynevezett kumulatív recesszióval küzd az ország, és ebből jövőre már négy év lesz.
A második negyedévben éves szinten 7,3 százalékkal esett a görög GDP az első negyedévi 8,1 százalékos visszaesés után - közölte korábban a görög statisztikai hivatal. Kimutatásai szerint a lakossági fogyasztás 6,1 százalékkal csökkent a második negyedévben, a beruházások pedig 17,9 százalékkal estek vissza. Az építőipar, az ország gazdaságának egyik motorja a január-májusi periódusban évi 47 százalékkal kevesebbet teljesített, mint egy évvel korábban.
Az EU-IMF-EKB segélycsomag fejében végrehajtott közkiadás csökkentések és adóemelések a vártnál nagyobb sebet ejtettek a görög gazdaságon."
Ezentúl Görögországnak egy olyan időszakban kell privatizálnia, amikor az árak nyomottak.
Na, kb. erről az útról tért le a kormány 2010-ben, hogy egy kockázatos másik útra lépjen, aminek eredménye, hogy az elemzők helyett várt (mindenféle fentebb említett szükséges megszorító intézkedések hatását becslésükben nem szerepeltetve) 3%-os gazdasági növekedést tényleges 1,4%-ra cserélje. Mert ha IMF/EU programját kell végrehajtani, a fájdalmas intézkedéseket már az Orbán kormánynak kellett volna véghezvinni, hiszen Bajnai csak 1 évig volt miniszterelnök, és arra az 1 évre szükséges intézkedéseket hozta meg, de vigyázva, hogy a 2010 évi költségvetést már elúsztassa minimum 500 milliárddal.(GDP kb 2,5%-a). Ha ezt hozzáadod a ténylegesen teljesített hiányhoz: GDP 4,2%, akkor kijön az a kb. 7%-nyi hiány, amivel Orbánt vádolták meg, hogy ennyi hiányt tervezett 2010-re és ezt nem volt hajlandó az EU elfogadni - természetesen már Orbánnak.
Visszatérve eredeti gondolatmenetünkhöz: A piaci finanszírozású hitelt azonban bármire fel lehet használni, gazdaságélénkítésre is, és korábbi hitelek refinanszírozására is. Kamata pedig közel ugyanakkora, mint IMF/EU hitelé.
Tehát igaza van AT-nek abban, hogy itt csak parkol az IMF/EU pénze, tehát az olcsónak tűnő hitel drága, mert a piaci kamatozáson felül fizetjük még az IMF/EU hitel kamatait is.
Ha magasabb a devizatartalék összege, mint a ténylegesen fennálló kötelezettségünk, akkor miért is nem lehet a devizatartalékból törleszteni???
A piac mindenesetre pszichológia is, ahogy Andre Kosztolanyi mondaná, azaz, ténylegesen be lehet dönteni egy országot még akkor is, ha azt fundamentumai nem indokolják.
Ezt mondom én is. Többek között ezért érthetetlen pl az az álláspont, hogy Bajnai féle teljes imf hitelkeret lehívás 2008-9-es balhéban indokolatlan és költséges.
Miközben Orbánék egy drágább az akkor szükségesnél nagyobb mértékű dev kötvény kibocsátást hajtottak végre 11-ben, éppen az ínséges időkre való felkészülés címszóval.Kissé olcsóbb lett volna 2010-ben nem saller kokizni az imf-el.
Igaz akkor nincs nem ortodox küzdelem, és háború. És visszaértünk a kiinduló pontra. :)
Induljunk ki abból, hogy egy független mnb -nek van egy önálló hatásköre arra, hogy milyen devizatartalék szinteket tart szükségesnek. Ezt elég sok minden befolyásolja.
Erről nem Simor dönt egyszemélyben hanem a monetáris tanács ezért aggályos a felhigítása a tanácsnak politikai alapokon, egyéb nyalánkságok mellett.
Ha devizahitel törlesztés ÁKK új kötvényeket bocsát ki, Ft forrásokat von erre be, vagy a devizatartalékot csökkenti. Viszont a jegybank is léphet ezzel párhuzamosan ha ezzel az általa kívánatosnak tartott szint alá csökken a devizatartalék vesz devizát.
Konkrétan a 2008-as Imf hitellel azt történt, hogy Bajnaiék úgy látták tekintettel a vg-i helyzetre célszerű gyorsan lehívni az egészet, és tartalékolni mivel sérülékenység egyik oka az alacsony dev tartalék volt emlékeim szerint, valamint készültek a rosszabb időkre ahogy te is mondod Orbánék esetében, hiszen Orbánék által végrehajtott 2011-es nagy deviza kötvény kibocsátások egy része sem azonnali lejáratokra kellett, hanem tartalékolták. Időközben voltak devizakötvény lejáratok, az Imf hitelnek is lejárt türelmi ideje 2010-ben, vagy 11-ben nem tudom már. És erre ment is a devizatartalékból pénz, csak ez mellett az mnb-nek most az a politikája úgy tűnik, hogy magasan tartsa a dev tartalékot. Pl a végtörlesztésnek is van egy deviza igénye, imf felé is fizetni kell apránként a 2008-as hitelt stb stb. De ha most meg lesz az új IMF keretünk annak a terhére mehet majd ha olcsóbb mint piaci forrás.
AT-nek azért nincs igaza mert muszáj volt növelnünk a deviza tartalékokat akkor, ez elég jól sikerült is ahogy nézem, és az IMF-EU-nál olcsóbb forrás erre nem nagyon lett volna akkor, és ahogy elnézem valószínű most sincs, valamint ebből a pénzből minden nem hevert parlagon, egy részéből időközben különböző törlesztések is voltak. Elég megnézni pl a tavalyi devizakötvénykibocsátásaink hozamait, pl ha 2010-ben megújítjuk a hitelkeretet akkor ezen is spórolhattunk volna.
Velem is beszélgettél erről. Nem 30 milliárd, hanem 37 milliárd, és az alábbi tételek duzzasztották fel: IMF/EU hitel, Széll Kálmán tervvel egyidőben kibocsátott EUR és USD kötvények. Meg is állapodtunk, hogy mivel a kormány készült a rosszabb időkre, a ténylegesen szükségesnél több kötvényt bocsátott ki, gondolván, hogy később nem lesz olyan könnyű forrásokhoz jutni a piacról. A devizatartalék ilyen nagysága azonban nem Simor sikere, hanem a kormányé, ugyanis arról az ÁKK dönt, aminek irányítója az NGM.
Ha állam forintban finanszírozza magát: Állampapír kibocsátás: Forrásoldalon Kincstári számla nő, MNB kötvény csökken, Eszközoldalon nincs mozgás
Kifizetések teljesítése: Forrásoldal: kincstári számla csökken, MNB kötvény nő. Eddig rendben
Ha állam devizában finanszírozza magát: devizakötvény kibocsátás: Eszközoldalon devizatartalék nő, forrásoldalon kincstári számla nő, eddig rendben:
Kifizetések teljesítése: Eszközoldal változatlan (devizatartalék állomány változatlan), forrásoldalon kincstári számla csökken, MNB kötvény nő.
De ez utóbbi állítás szerintem csak akkor igaz, ha forint forrás bevonásán keresztül történik a forint/deviza adósság törlesztés, azaz a devizatartalék nem kerül felhasználásra.
Amennyiben a devizatartalék felhasználásra kerül azaz deviza adósságot devizában törlesztünk, akkor devizatartalék csökken és kincstári számla csökken.
Ebből következően szerintem helyes AT azon felvetése, hogy az MNB-ben parkoltatott fel nem használt IMF hitel után fizetett kamatokat pluszban fizetjük az eredetileg fennálló kötelezettségeinken FELÜL, tehát nem olcsóbb, hanem drágább a finanszírozása az államadósságnak.
Devizatartalékot most nem kellene piszkálni.
Múltkor beszélgettem vkivel lehet épp AT-vel aztán mondja már 30 milliárd felett van a devizatartalék, áhh mondom ez túl sok, megnéztem tényleg annyi, és az utóbbi években kúszott fel 1x milliárdos szintekről , nagyon tudatosan építették fel ami jól is jön ebben a válságos időben vsz, Ft árfolyam védelemre ha úgy adódik, főleg ha a kormány még eszetlenkedik egy-kettőt, bár talán a piac kiverte a fejükből a nem ortodox hülyeségeiket mostanra.
békésebb idők lesznek a világban esetleg szép fokozatosan le lehet faragni. Nem hülye ez a Simor, hogy 2008 után szépen elkezdték felhízlalni. Igaz ez most drága az mnb-nek veszteséget okoz, de az a 100 milliárd körüli összeg vsz nem tétel, ha szembe állítom a Ft sérülékenységével alacsony tartalék mellett ilyen hülye világpiaci időkben.
