"Akár ironizálhatnánk is az egészen. Egy "túlmozgásos asszony" (egyik irodalmi hetilapunk jellemezte így Harmathy Ildikót) három éve szélmalomharcot vív a Hivatallal, hogy Káptalantótiban (a saját birtokán) piacot üzemeltethessen.
Nem hajlandó betartani a szerinte elavult és ostoba rendeleteket, nem épít kerítést, és nem betonoz (úgy véli, a Káli-medence a világörökség része, és csak a provence-i vagy a toszkán vidékhez hasonlítható), nem akarja kifizetni a felesleges szakhatósági engedélyeket, nem hajlandó ingyenes helyiséghasználati jogot biztosítani a megyei állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás élelmiszer-higiéniai kirendeltségének.
Nem érti azt sem, miért neki kellene a saját költségén igazolnia, hogy a Dunántúli Regionális Vízmű által szolgáltatott vezetékes víz nem fertőzött, amikor az egész falu ezt issza, s számtalanszor kifejtette már azt is, hogy a "tevékenység során képződő hulladékot" nem semmisíti meg, mert azt az árusok (családjukkal együtt) megeszik. Harmathy Ildikó polgári engedetlenséget hirdet, és mint valami modern Don Quijote, tejfogakkal akar sziklába harapni."
