pedig tényleg a topik indításkor volt a mélypont... 1200-as otp... beszarás...
pedig tényleg a topik indításkor volt a mélypont... 1200-as otp... beszarás...
az adatok pedig olyan manipulatívak hogy mjuk ma, még berni is megjegyzést tett a konzisztenciájukra
szerintem igen
daxban ma nem sikerült új csúcsra menni
kéne csinálni egy topikot, hogy láttuk e a mutyi rally tetejét :)
ez az a cikk
_response
Déjá vu 1929
Azoknak akik szeretik a számmisztikát és az árfolyam-fraktálokat, sikerült néhány hátborzongató számot és ábrát előhúzni a fiókból.
Pénteken több spekuláns és üzletkötő ismerősöm között valóságos verseny bontakozott ki, mindenki olyan történelmi példát próbált találni, ami rímelhet a csütörtöki nagy leszúrásra az amerikai piacon. Van aki 1987-et hozta fel párhuzamként, van aki viszont egy 2007 nyári napot, amikor egy Fed kamatdöntés nyomán produkált hasonlót a piac. Egy biztos, az elmúlt két hétben jelentősen megnőtt a volatilitás a világ részvénypiacain, a magas volatilitás meg inkább a medvepiacok sajátossága szokott lenni, esetleg egy piaci tetőzésé.
A párhuzamvadászat közben én ezt találtam, az első grafikon a Dow Jones Industrial történelmi bear market rallyját mutatja, 1929 novembere és 1930 áprilisa között. A második a Dow Jones Industrialt az elmúlt másfél évben. Szerintem egészen jól néz ki.
Meg egy kis számtan.1929 szeptember 3-án 381,17 pontos záróáron tetőzött a Dow. 1929 november 13-án 198,69 ponton ért el lokális mélypontját. Ez 47,9 százalékos veszteség a csúcstól a mélypontig. A bear market rally 1930 áprilisáig 294,07 pontig hozta fel az indexet. Ez a korábbi csúcs 77,15 százaléka. 2007 novemberében 14 198 pont a zárócsúcs, lokális (?) mélypont 2009 márciusában 6547 ponton, ez 53,9 százalékos veszteség. A mostani csúcs 11 205 pont, ez a 2007 novemberi csúcs 78,9 százaléka.
A hasonlatoknál maradva, a technikai elemzés kicsit olyan, mint a meteorológia. Valószínűségekkel dolgozik és a jövőt próbálja megjósolni a jelenlegi és a múltbéli adatok alapján. A különbség az, hogy az emberek ritkán fogadnak hatalmas pénzösszegekkel abban, valóban elered-e az eső. S mi különbözteti meg a fundamentális elemzéstől? Egy klasszikus szerint a technikai elemzőnek legalább a mutatókat nem kell megbecsülnie, amikből dolgozik. Visszatérve az időjárási hasonlatra, a múlt héten ha még nem is tört ki az égiháború, de villámlást és mennydörgést már láttunk.
Az OTP részvények ábráját ezúttal nem csatolom, a korábban leírtak igazak. A sávozásból (vagy triplacsúcsból) való letörés tényleg erős trendfordító jelzés volt, az ebből számolt célár már teljesült. A 6000-6100 forint alatti zárásokkal úgy tűnik, az utolsó, harmadik trendvonal is elesett, ezzel a "fan principles" szerint az egész tavaly március óta tartó emelkedő trend behalt. A csütörtöki és pénteki kereskedés közben 6260 forint környékén keletkezett rés jó eséllyel lehet egy szökési, vagy mérési rés, s mivel ez egy agresszív mozgás közepén szokott megjelenni, ezért ha nem záródik be gyorsan, akkor az további 1000 forintos esést vethíthet előre, 5200 forint körüli célárral.Gyenge támasszintnek és a 6000-6100 forintos zóna eleste után a pénteki záróárat tartom 5850 forintnál, erősebbnek az 5200-5000 begin_of_the_skype_highlighting 5200-5000 end_of_the_skype_highlighting közötti zónát. Van még egy vonal 5700 forint körül ezt a február eleji és végi mélypontok jelölik ki. Alakzatatot a napos charton még szerintem nem kell keresni, mivel a rövidtávú eső trend még nem fordult ezért nincs lokális mélypont. Ha nagyon előre szaladnánk és megelőlegeznénk az 5000-5200 forintos árfolyamot (hol van az még) akkor két nagy alakzat kialakulására lehet esély. Egy head&shouldres tető, 5000 forintos nyakvonallal, vagy pedig lapos aljú szélesedő háromszög, amelyről a tankönyvek azt írják, szinte mindig lefelé törnek.
http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=blog&nID=444962&e=1334
Én ugyan nem fizetek gratisban ezeknek a szemetek egy fillért sem.
Fizessen a sok felelőtlen, aki ész nélkül beugrott a devizahitelekbe, nem gondolva arra, hogy miként fogja majd azt visszafizetni akár 20-35 év alatt.
esélyes, minden magyar állampolgár pedig egy sárga csekket... várjuk a befizetést jeligére...
Tetszik a cikk, igen sokatmondó. Különösen az a rész, hogy "nem értik a problémát"!
Asszem mire beigazolódik az öreg állítása már csak poszthumusz díjjat fog kapni.
Nem használ a pénzügyi mentőcsomag
* Portfolio.hu
2008. október 24., péntek 12:34 | Frissítve: 2008. október 24.
Az amerikai döntéshozók nem jó úton haladnak a pénzügyi problémák megoldása felé -mondta a Wall Sreet Journalnak a most 92 éves Anna Schwartz. Schwartz a Nobel-díjas Milton Friedman mellett a huszadik század egyik legjelentősebb gazdasági művének, az "Egyesült Államok monetáris történetének" szerzője. A két neves közgazdász szerint az 1929-33-as gazdasági világválságot elhibázott monetáris döntések váltották ki.
Anna Schwartz 1941 óta a National Bureau of Economic Research New York-i irodájában dolgozik. A közgazdász jelenleg tolószékben ül és gyengeségére panaszkodik, de szellemileg ugyanolyan fitt, mint korábban. Szenvedélyesen, ugyanakkor egy kis beletörődéssel mesélt a Wall Street Journalnak a jelenlegi pénzügyi helyzetről. A beszélgetés során kiderült, hogy egyáltalán nincs jó véleménnyel a jelenlegi döntéshozók lépéseiről.
A hitelezési válság kirobbanása óta az amerikai pénzügyminisztérium és a Fed számos olyan intézkedést hozott, amelyek a hitelezés fellendítését szolgálták, de hiába – véli Anna Schwartz. A neves közgazdász szerint ugyanis a hatóságok minden erőfeszítése ellenére a befektetők, a hitelezők és a potenciális hitelnyújtók kedélyei nem nyugodtak meg. Nem is nyugodhattak meg, hiszen a hitelpiacokon továbbra sem mutatkoznak az "olvadás" jelei, a világ tőkepiacai még mindig nyomás alatt vannak, miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazdaság nem kerülheti el a súlyos recessziót.
Nem értik a problémát
Az Egyesült Államok monetáris története című műben (1963) Friedman és Schwartz a nagy gazdasági világválság okait vizsgálták. Ebben azt állították, hogy az elhibázott monetáris döntések álltak a nagy gazdasági világválság kialakulásának hátterében (monetarista elmélet). Korábban Ben Bernanke Fed elnök a nagy gazdasági világválság lehető legjobb összefoglalójaként értékelte a művet, mégis úgy tűnik, hogy nem tanult belőle – véli Schwartz.
Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért is gondolja ezt így, először a jelenlegi pénzpiaci problémák természetét kell megértenünk – mondja Schwartz. Nap, mint nap arról szólnak a hírek, hogy a bankok ódzkodnak attól, hogy egymásnak kölcsönt nyújtsanak, vagy ha mégis így tesznek, akkor kizárólag magas kamatok ellenében. Ennek következtében a hitelfelárak (a különbség aközött, amilyen áron az állam illetve a magánszféra hitelhez juthat) soha nem látott magasságba emelkedtek.
Schwartz szerint ennek hátterében nem a kihelyezhető pénzmennyiség szűkössége, hanem a bizalom hiánya (vagyis az attól való félelem, hogy az adósok nem tudnak eleget tenni kötelezettségüknek) áll. A Fed azonban abból indult ki, hogy a likviditáshiány jelenti a problémát. Pedig nem ez az alapvető gond. A probléma a pénzintézetek mérlegeivel kapcsolatos bizonytalanságból adódik.
Annak ellenére, hogy a Fed jelentős mennyiségű pénzt pumpált a pénzpiacba, a hitelfelárak nem változtak, ami arra vezethető vissza, hogy az egyes bankok fizetőképességi (szolvencia) helyzetét igen nagy bizonytalanság övezi. Ez a bizonytalanság a hitelpiac legnagyobb problémája. A hitelpiac akkor fagy be, ha a hitelnyújtók nem biztosak abban, hogy a potenciális hitelfelvevők vissza tudják-e fizetni adósságukat. A probléma valójában nem a likviditás szűkösségéből, hanem innen ered.
Ezért nem tudják a megoldást
A tévedés valószínűleg összefüggésben áll azzal, hogy a ’29-’33-as világgazdasági válságot éppen a likviditás hiánya váltotta ki. Akkor egyik bank csődje követte a másikat, ugyanis a betétesek azáltal, hogy vagyonuk elvesztésétől félve kivették pénzüket a bankokból egyfajta öngerjesztő folyamatot generáltak. A Fed pedig semmit sem tett, így még több betétes vette ki pénzét és még több bank jutott csődbe.
Jelenleg azonban nem egy ilyen folyamat játszódik le a piacon – figyelmeztet Schwartz. A probléma a bankok eszközoldalán pontosan azoknál az értékpapíroknál keresendő, amelyekről nem tudja a piac, hogy valójában mennyit is érnek.
Schwartz szerint ezekkel az értékpapírokkal több gond is van: nem lehet őket eladni, értéküket megbecsülni, rontják a bankmérlegek hitelességét és befagyasztják az egész piacot. Ebből adódóan a pénzintézetek nem tudják, hogy kiben bízhatnak meg és kinek adhatnak kölcsön. A problémával egészen addig biztosan számolnunk kell, amíg a bankok meg nem szabadulnak meg az említett eszközöktől. Henry Paulson korábban a pénzügyi mentőcsomag keretében már javaslatot tett erre, konkrét döntés azonban még nem született.
Schwartz az árazással kapcsolatban egy másik kevésbé nyilvánvaló problémára hívta fel a figyelmet: amennyiben ezek az eszközök jelenlegi piaci értéküknek megfelelően kerülnének beárazásra, úgy eladásuk számos pénzintézetnél azonnali fizetésképtelenséghez vezetne.
A Fed meghosszabbítja a válságot
A közgazdász szerint ez lehet az oka annak, hogy az elértéktelenedett eszközök felvásárlása helyett (Henry Paulson pénzügyminiszter néhány héttel korábban még erről beszélt) közvetlenül pumpál tőkét a bankokba az állam. Ez azt jelzi, hogy a bankrendszer megmentésével szemben a bankok megmentését helyezte előtérbe a pénzügyi tárca -véli Schwartz, szerinte ugyanis nem ugyanarról van szó.
Az egyébként fizetésképtelen bankok életben tartásával a Fed és a pénzügyminisztérium meghosszabbította a válságot. A közgazdász úgy gondolja, hogy ezeket a (a rossz döntéseket hozó) bankokat nem kellett volna újratőkésíteni, hanem hagyni kellett volna, hogy csődbe menjenek.
Schwartz szerint ugyanis minden jobban működne akkor, ha az adott pénzintézeteknek viselniük kellene elhibázott döntéseik következményeit. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban nem ezt mutatják, helyette egyre többet hallhattunk a rendszer szintű kockázatokról, vagyis arról, hogy egyetlen bank csődje egyébként egészséges intézetek tömegeit sodorhat bajba.
Anna Schwartz egészen másként vélekedik erről, szerinte nem indokolja a pénzügyi nehézségekkel küzdő intézetek tevékenységének beszüntetését az, hogy bizonyos (más pénzintézetekkel szemben fennálló) kötelezettségeiknek nem tudnak eleget tenni. Mindenkinek saját felelőssége, hogy kinek nyújt hitelt és ehhez az államnak semmi köze – véli Schwartz. Főleg nem úgy, hogy az állami beavatkozások az elmúlt hónapokban igencsak ad hoc jellegűek voltak. Ebben a helyzetben a piac nem tudja, hogy mire vélje azt, hogy míg a Lehman Brothers hagyták csődbe jutni, addig számos más pénzintézetet nem. Schwartz szerint a kiegyensúlyozott piaci működés feltétele, hogy a döntéshozók előre lefektetett elvek szerint és tudatosan cselekedjenek.
nekem is az tetszik, soros napon 60%a veszett el a pénzemnek hati miatt, ettől függetlenül jó klipp
én sem mosolyogtam tavaly mikor 1500-ön belevettem.... aztán nem ott volt az alja
