Lehet, hogy nem leszek népszerű a kijelentésemmel, de én nem értek egyet a kötelező magánnyugdíjpénztárakkal:
1.) egyrészt nem hiszem azt, hogy piaci alapon 30-40 éven át megfelelő biztonsággal lehet ilyen nagy tömegben megtakarításokat gyarapítani. Túl hosszú az idő, túl nagy a kitettség a mindenkori országgyűlésnek (lásd a mostani helyzetet), túl nagy pénztömeg, hogy kreatív megoldásokkal lehessen élni.
2.) a pénztárak létrehozása túl nagy zavart okoz (okozott) a meglévő rendszerben. A megtakarító személyek befizetése hiányként keletkezik, amit ha úgy orvosolsz, hogy
2/a.) kölcsönt veszel fel, akkor annak a törlesztését ugye mindenkinek fizetnie kell adó formájában, annak is, aki maradt a felosztó kirovóban
2/b.) ha nem veszel fel kölcsönt, hanem a manyuposokat kényszeríted a befizetésre (lásd a 24%-os adó), akkor azzal ellehetetleníted a manyupos megtakarítását
3.) bizonyos, létfontosságú, mindenkit érintő, államinak tartott szolgáltatások kapcsán nem lenne szabad megengedni, hogy a társadalom heterogén, és egymással diszjunkt megoldásokkal éljen. Mert ha az egyik részének nem jön be a számítása, akkor azt úgyis a másik résszel együtt fogják megoldani. Nézd meg a devizahitelesek problémáit. Ez sem méretében, sem komolyságában nem összevethető egy nyugdíjrendszer problémájával, mégis mekkora politikai potenciál volt benne. Most akkor képzeld el, hogy ha vmelyik nyugdíjrendszerrel baj lesz (akár a felosztó-kirovó, akár a megtakarításos), abban mekkora politikai potenciál lesz, és végül az egész ország fizetni fogja a pórul jártak kárát, az is aki a "helyes" utat választotta.
4.) Nem gondolom, hogy a felosztó-kirovó rendszer hagyományos értelemben össze tudna omlani. Valószínűleg nagyon el fog torzulni, valószínűleg olyan megoldások lesznek, amit nagyon nehezen fogunk lenyelni (pl.: Európa betelepít egy csomó nem europid rasszú, de dolgozni tudó és képes fiatalt a kontinensre, vagy főszabályként mindenki élete végéig fizeti a nyugdíj és egészségbizt járulékot és csak a betegek kapnak kifizetést, stb.), de az állami nyugdíjrendszer kapcsán (nem lebecsülve a nyugdíjasok választóerejét) az államnak sokkal nagyobb a mozgástere, mint egy manyupnak a portfólióján belül.
Mindettől függetlenül fontosnak és szükségesnek tartom az öngondoskodást, de csak az állami nyugdíj (kötelező járulékfizetés) mellett.
Sőt így január végére (Matgab most figyelj!) arra jutottam, hogy a manyupokat meg kell szüntetni. Lehet, hogy jobb lett volna, ha az új belépést nem engedték volna és szép lassan lecsengett volna az egész, de a Fidesz az azonnali megszüntetést választotta (hangsúlyozom, nem biztos, hogy ez volt a jó megoldás), amit viszont nem nagyon lehet másképp levezényelni (matgab, itt vagy még?), mint karcos jogszabályokkal, és egy eljátszott "szabad választás jogával". Természetesen szó sincs szabad választásról, csak ugye nem tudta volna egy tollvonással elvenni a manyup pénzeket, mint ahogy létrehozták.
Mielőtt vki elfogultsággal vádolna meg, természetesen több millióval a számlámon, nem biztos, hogy olyan könnyen lemondanék a manyup tagságomról, mindenféle (vélt vagy valós) nemzetgazdasági érdeket szem előtt tartva.
Sokáig gondolkodtam, hogy az öngondoskodás jegyében (hogy ne csak a levegőbe beszéljek) átugrom az önkéntes pénztárakba, de ez a 10+10 éves bohóckodás elvette a kedvem tőle. Úgy gondolom, hogy egy dolgozó ember élete 10 évente el-el jut egy olyan szakaszba (lakás, kocsi, gyerek, stb), amikor felvenné az addigi megtakarításait, de az önkéntes nyugdíjpénztárak nem támogatják ezt.
Itt tartok most....