Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra.
Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta elso tanúját, egy
idos nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tole:
- Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam beloled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod oket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcasepronek. Igen, persze hogy ismerlek.
Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védoügyvédet?
- Hát persze. A védoügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetu, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, o is csalja a feleségét méghozzá három novel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.
A védoügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytol, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.
