Ez történik,amikor disznópásztorból lett tolvaj maffiózók vállalkozónak képzelik magukat
Ez történik,amikor disznópásztorból lett tolvaj maffiózók vállalkozónak képzelik magukat
>>Ennyi a fijjuk megoldanak mindent...
Annyira nem mert még ezt is el tudták b....., szóval bénázni !?
http://index.hu/gazdasag/2013/09/12/akik_meg_a_trafikmutyiban_is_benaznak/
A marék molylepkés hasonlat jutott először az eszembe.
P.
Én megyek aláírni a kezdeményezést,akármilyen listára is kerülök :) A MaNyuP tagságommal már így is kvázi hazaáruló kategóriába tartozom
Semmi gond megvan a biztos recept: tranzakciós adó duplázás és vagy cigaretta jövedéki adó emelés...
Ennyi a fijjuk megoldanak mindent...
A topikban is terjed az a téves nézet, hogy a viktor egy paraszt gyerekből felkapaszkodott miniszteelnök.
Nem, a szülei az mszmp káderhatásköri listáján szereplő káderek voltak felelős beosztásban. Sok ember életét nehezitették meg a rendszerváltás előtt .
Majd megsokszorozza vargamisi a tranzakciós adót oszt jóvan. Más: nem leszünk gyarmat ;)
http://www.fungie.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=451:van-az-a-p%C3%A9nz&Itemid=121
Végülis havi 10 milliárdot meg kell nekünk hogy érjen az, hogy a fijjúk csapata kicsit gazdagabb legyen. Az évente csak 120 milliárd, nem tétel, ne is foglalkozzunk vele:
"A múlt heti tanévnyitó után begurultam, s mérgemben fölhívtam néhány gimnáziumi iskolaigazgató ismerősömet szerte az országban. Azt kérdeztem tőlük, hogy ma egy iskolában miféle állásra pályázhatna egy ember, aki az élete ötvenedik évében jár, s akinek nincsen sem diplomája, sem szakképesítése, sem nyelvvizsgája. Mindössze egy általános gimnáziumi érettségit tud fölmutatni, egy abszolutóriumot, továbbá jogosítványt személyautóra és nagymotorra.
– Csak ennyi?! – kérdezett vissza az egyik gimnáziumi igazgató.
– Ennyi – válaszoltam.
Erre nagy csönd támadt a telefon túloldalán, majd az igazgató fölsóhajtott:
– Ne haragudj, Zsolt, de nem tudok segíteni az ismerősödnek. Üres állásunk nincs, de ha lenne is, újabban semmihez nincsen jogom, még ahhoz sem, hogy...
Ekkor félbeszakítottam:
– Félreértesz, nem állást keresek ennek az embernek. Csak érdekel, hogy ezekkel a kondíciókkal mire számíthatna.
– Tehát nincs semmilyen szakképesítése? – kérdezte.
– Nem tudok róla – mondtam. – De várj csak, lehetséges, hogy van jogosítványa hajóvezetésre.
– Hajóra?! – kérdezte meglepetten. – Minek neki hajó, ha nincs állása?
– Van állása, nagyon is jó állása van – magyaráztam neki –, csak azt nem tudom, hogy egy állami gimnáziumban miféle munkára lehetne fölvenni.
Azt hiszem, a fővárosi igazgató ekkor értette meg, hogy kiről beszélek, s fölnevetett:
– Ja, vagy úgy! Őszinte leszek: ha lenne üresedés, Kósa Lajost az érettségijével takarítónak talán föl tudnánk venni. Portásnak nem biztos. De takarítónak igen.
Ez van, polgármester úr.
Kedves Kósa Lajos, önt a végzettsége alapján ma Pesten egy állami gimnáziumban akár takarítóként is lehetne alkalmazni. Az is fontos egyébként, a takarító meg a kettes portás, mert az iskolában, ugye, rendnek kell lenni. Ügyelni kell a színvonalra. A minőségre. Ezt ön is fontosnak tartja. Hiszen múlt héten a debreceni Tóth Árpád Gimnázium évnyitóján ön példás módon hitet tett a minőségi oktatás mellett. Ez szép. Csakhogy ön nem volt képes egyetlen diplomát és egyetlen nyelvvizsgát sem szerezni, s mégis kioktatta a néma csöndben üldögélő pedagógusokat. Azzal kérkedett, hogy ha önök a fenntartók, önöknek nem szokás ellentmondani, majd a diákok füle hallatára ellenőrzésekkel fenyegette a tanárokat, s arról értekezett, hogy ha nem hajtják végre a parancsokat, nem végeznek jó munkát, keresnek helyettük másokat.
Önnek talán föl sem tűnt, de ön nem a Fidesz választókerületi elnökeinek mondott beszédet, akikkel úgy beszél, ahogy akar. Hanem pedagógusok előtt egy elit gimnáziumban, ahol ön röpke negyedóra alatt arcon köpte az összes magyar pedagógust. Azokat az embereket, akik önnel ellentétben több diplomával, szakképesítéssel és nyelvvizsgával rendelkeznek, azokat a családanyákat és családapákat, akiknek önnel ellentétben nem telik nagymotorra és kishajóra.
Sajnos ezek a kiszolgáltatott emberek némán tűrték, hogy megalázza őket. Tapinthatóan szomorú volt a hangulat. Olyan volt, mint egy temetés. Ezt még ön is érzékelte, ezért igyekezett földobni a bulit, s mondott néhány poént. De ugye észrevette, hogy nem nevetett senki? Tudja, ez azért volt, mert temetésen nem illik nevetni – még akkor sem, ha ott egy érettségizett sírásó prédikál."
Tóta W.: Öröm, apa?
Mit üzent ezzel az esküvővel az uralkodó? Hogy ő egy miskakancsó, aki bármit megtehet.
Hát, ezen is túl vagyunk. Túl is tesszük rajta magunkat, vállvonogatva, ilyen egy royal wedding, tehát akkor ez végül is valami monarchia, ahol a királyi párt tisztelni illik, és még jó, hogy beviszi a rendőr azt, aki összerondítja az esküvői aszfaltot.
Viszont ha valóban tiszteljük a királyt, akkor odafigyelünk arra, amit üzen népének, és ő ezzel az egésszel üzenni kívánt. Ő maga döntött úgy, hogy ez társadalmi esemény. Így kezdődött az egész.
Amikor az uralkodó a családi életébe enged betekintést, akkor azzal tetszeni akar. Szívesen és magától tette például közzé a menüt, meg a zenei műsort a csűrdöngölővel és cigányzenével. Büszkén híresztelte, hogy ő magánemberileg egy miskakancsó. Tehát úgy gondolja, hogy a magyaroknak ez tetszik, erre fognak a legtöbben bólogatni: igen, milyen szép is ez, ahogy nagyanyáink... illetve nagyanyáink korában a földesurak.
A fiatalok szerencsére a maguk módján mulattak, ami valami egészen más lehetett, mint az örömapa hurkaszagú elképzelése a partizásról. Láttuk már Orbán Ráhelt mulatni, amikor nem a fater szervezte a bulit. Elég ahhoz annyi, hogy nem Semjén Zsolttal meg Tarlós Istvánnal szokott keringőzni jókedvében.
No de ezt már például nem a hivatalos uralkodói közleményekből tudjuk, ahogy az esküvői kátyúzást is a sajtó derítette ki. A tollforgató terroristák. És mi volt a reakció? Beleállt az egész gépezet a témába, megszakértette a bérkugli, hogy itt karaktergyilkosság folyik, meg nem is azért kátyúztak ott két nappal esküvő előtt, csak így jött ki, és különben is mindenki gazember, aki a fiatalok örömét el akarja rontani.
Még lehetett volna hátrálni, kifizetni farzsebből azt a nyomorult útépítést, elnézést kérni – de nem, az üzenet az volt, hogy ez így van rendjén. És hogy rohadjon meg, akinek nem elég, amit közhírré teszünk, hanem még szaglászik is.
De hát uralkodócsaládnak lenni, az kérem, ilyen.
Harry herceg mesélhetne erről. Őt nem a Soundon kapták le szendvicsben, hanem náci egyenruhában meg anyaszült meztelenül, ami elég kínos volt a királyi háznak. Ugyanakkor Harry azóta felismerte, milyen kötelességekkel jár a státusza, és például elment a légierőhöz helikopterpilótának, meg Irakba. Hogy lássa a nemzet, ő is megteszi, amit királyfinak tennie kell.
Hát ez a része még hátravan. Ráhel nagyhercegnő még csak ezután fogja meghálálni népének a jólétet és a kátyúzást. Adja isten, hogy jó hercegnője legyen sokat szenvedett népének. Bár élete végéig elkíséri a neve, tanúságául annak, hogy amikor ő született, az apja még egész másoknak akart tetszeni – de már akkor is ez volt a szempont.
Mint ahogy az esküvője is olyan lett, ahogy apa akarta. Eszköz csupán, ahogy a neve is, ugyanolyan kíméletlenül bedarált alattvaló, mint bárki más. Akinek el kell játszania a templomi szertartást, mélyzsidó névvel, reformátusként ismert apja oldalán katolikus templomban. Akkor is, ha annyit nem tud az egészről, hogy fedetlen vállal nem megyünk templomba, mert hiszen nyilván nem járt ott jószántából régóta. És viselnie kell, hogy ezt sem lehetett korrupció nélkül megrendezni. Megszenvedi ezt az államformát mindenki a maga módján.
- Miféle ember az, aki csónakmotort csinál a lányából? – kérdezi Rabo Karabekian Vonnegut regényében, miután mindenki megünnepelte az úszóbajnok kislányt, akit óvodáskora óta erre neveltek. Hát éppen ezt sikerült megint megüzenni: hogy miféle ember.
a szponzor a fontosabb, vagy amit mondanak és tesznek? Én annyit tudok, hogy környezetvédelmi és természetvédelmi, mezőgazdasági vonalról vannak benne értelmiségi ismerőseim, akik korábban soha nem látták értelmét politizálni, mert nem volt alternatíva. Ettől még lehetnek benne egykori szdsz-sek is, ami sztem kisebb bűn, mint a többi párt egykori komcsi pártvezérei vagy maffiához vagy egyéb bűnszervezetek egykori és jelenlegi hűbéresei vagy épp oligarchák bábjai. Akkor inkább néhány "zöld libsi", mint nemezeti érzelmű, valójában magyar bűnöző oligarchát kiszolgáló bábok.
Nézd meg azért jobban az LMSZDSZ gyökereit, még Kóka evtárs is szponzorálta őket.
Én még az EP választást is hozzácsapnám. Egyszerre le lehetne zavarni mind a hármat, nem kéne az ígéret cunamit hallgatni 1-1.5 évig (amit már évtizedek óta mondanak), hogy milyen jó lesz itt 4-5 év múlva, mert közeledik a fény az alagút végén.
A mi iskolánkban maradt az igazgató mindenki megelégedésére, ugyanazokkal a pedagógusokkal.... meg az ország számtalan helyén.... KATASZTRÓFA!
Egy kis liberálkomcsi demagógia:
"Ha a népmesék motívumait keressük a hazai közéletben, akkor Stadler József, a juhászból lett nagyvállalkozó vagy Orbán Viktor, a parasztlegényből lett miniszterelnök alakja megkerülhetetlen. Két elképesztő kvalitású birkapásztor, előbbi a gyapjas négylábúak, utóbbi a felegyenesedett jószágok gazdája és szakértője. A juhok terelése és a politika nem olyan távoli szakmák, mint az elsőre látszik. Először is kell egy ügyes pásztor, aki nem fél használni a botját, egy-két jól idomított puli, visszaterelni azokat, akik a nyájból kiválnak, meg persze a kolomp, melynek agresszív monotonitása felülír minden külső ingert, hogy a nyáj együtt maradjon és egy irányba masírozzon.
Stadler akkor vonult be kitörölhetetlenül Abszurdisztán históriáskönyveibe, amikor szűkebb pátriáját, az alig háromezer lelket számláló Akasztót megajándékozta egy NBI-es focicsapattal és egy tizenkétezres stadionnal. A többi már történelem. A színültig tömött lelátók, ahol az akasztói ultrák számtalanszor megénekelték csapatuk hőstetteit, a Stadler-stadion gyepszőnyege, melyre Európa legjobb játékosai is remegő lábbal léptek. Na meg azok a felejthetetlen Bajnokok Ligája-küzdelmek, a könnyes szemű Zidane, aki soha nem tudta bevenni Bács-Kiskun megye rettegett végvárát, Del Piero, a legendás csatár, aki pályafutása során egyszer sem talált az akasztói kapuba vagy Kahn, a briliáns hálóőr, akit máig kísértenek a kunság félelmetes támadói, akik ellen soha nem volt orvosság. Egy pásztor álma, amely megrengette Európát.
És egy pásztor most újra álmodik. A helyszín nem Akasztó, hanem egy fele akkora Fejér megyei falu, Felcsút. A stadion itt is impozáns – modernebbet nem is találunk az országban – kifogástalanul alkalmas arra, hogy az összes al- és felcsútit meg a szomszédos falvak lakóit sógorral, komával, nagyapával vagy a futball szeretetét épp csak magába szívó kisgyermekkel mind-mind magába fogadja, és még így is marad hely a vendégszurkolóknak. Kell is a grandiózus díszlet, hisz a pásztor házának tőszomszédságába hitványság lenne kisebbet tervezni. Felcsút a világfutball színpadára lép, és magasba emeli a Stadler kezéből kihullott fáklyát.
Időközben ugyanis a jó pásztor, Stadler visszaigényelte az áfát Leonardo Utolsó vacsorája után. Hiába magyarázta meg, hogy az nem is az a festő, az egy ukrán Leonardo, nagyon tehetséges művész, a kép az meg nem az Utolsó vacsora, hanem az Utolsó mulatság, csak fordítási hiba történt, az akasztói mágnásnak számos adócsalása nyomán börtönbe kellett vonulnia. A birodalom szétesett, a betonkolosszust benőtte a gaz, a pályán legfeljebb birkák legelhetnek. A Pásztor elbukott, mert birodalma hazugságra, csalásra, blöffökre és megtévesztésre épült. Fáklyát emelt a magasba, hogy annak a fényénél sütkérezzen, stadiont épített, hogy nevét betonba vésse. Csakhogy semmi nem maradt utána, csupán egy felfuvalkodott milliárdos komikus önimádata, gaz, trágya és romok.
A felcsúti pásztor nagyobb téttel játszik. Több stadiont épít, több a mutyi, több a cinkos, több a haver. Tízmillió emberi zseton fekszik a pókeresztalon a pásztor előtt, aki kedvére dobálja azokat a talpnyalói felé, hogy kegyet gyakoroljon, vagy rakja fel tízezresével-százezresével egy-egy erősebb vagy gyengébb leosztás során, csak hogy érezze az adrenalint, az erőt, a hatalmat. Olykor nyer, máskor veszít, csak az őt körülvevő ünneplés hangereje változatlan.
Nehéz felbecsülni, hogy mekkora a baj. Nehéz megmondani, hogy mennyire lépi át a közveszélyesség határát az a psziché, amely ekkora nemzeti és nemzetközi válság közepette, ilyen felelős pozícióban stadionépítésbe és futball-álmokba menekül. Azt azonban könnyű megállapítani, hogy az a kétharmados parlamenti többség, amely legutóbb még azt is képes volt megszavazni, hogy a narancs-birodalom trafikosaira ne vonatkozzanak azok az önkormányzati rendeletek, amelyek tiltják az este tíz óra utáni alkoholárusítást, nos ez a parlamenti többség se kontrollt, se visszatartó erőt nem jelent a miniszterelnök és falánk sleppje számára.
Megjelent: A Nevem Senki című szatirikus hetilapban"
Íme a magyar ipar megmentője, akik akkor döntöttek Mo-i telephelyük nyitásáról, mikor még a fidesz sehol nem volt, max. ellenzékben. Most pedig már a leépítésről, költözésről gondolkoznak, mikor már a fidesz hősködik itt egy ideje:
http://index.hu/gazdasag/2013/09/05/elmehet_a_mercedes_kecskemetrol/
én benne vagyok, tartsák együtt. Az lmp-nek pedig annyi köze van szdsz-hez, mint fidesznek, ugyanis fidesz is volt egykor liberális, de ezt már sokadjára mondom neked. De mindig zavar a kifejezésed
