Nézd, a Surányi-Horn (prezentálva Bokros által) megoldás innen nézve számos kivetnivalót hagyott maga után, de rendszerszinten egy teljesen elfogadható szociáldemokrata megoldási rendszer volt.
ENNEK részét képezte a tandíjtól (2000 HUF/hó... no comment) kezdve az öngondoskodás irányába való elmozdulás, és ennek részét képezte a forint kiszámítható leértékelése, valamint az állam kiszolgáltatottságának a csökkentése. Ez egy teljesen komplex rendszer volt, ami teljességgel működőképes volt, ráadásul a nép számára is szinte teljes egészében elfogadható módon, ez derült ki a választásokon is 1998-ban, amit fölényesen megnyert az akkori MSZP (aminek a mai trógerpárthoz semmi köze nincs).
Így például a privatizáció akkoriban egészen más célt szolgált, mint akár előtte, akár utána, így például részben csökkentette a kezelhetetlen mértékű államadósságot, részben pedig az MNB TEHERMENTES devizatartalékába került át, vagyis az akkori privatizáció NEM vagyonfelélést jelentett, hanem vagyontranszfert az állami tulajdonból az állami tulajdonba (vállalatok tulajdonjogából az MNB-be devizában), amely az abbani időszakban létfontosságú volt annak érdekében, hogy az ország finanszírozhatósága megmaradjon és hogy ki lehessen zavarn az Imperial Monetary Forcest.
Szó szerint államcsőd szélén voltunk akkor is (minő érdekesség, mindig a liberálkommunistáknál jön ez elő, lásd 1989, 1995, 2008), és szerintem kifejezetten jól oldották meg ezt annak idején.
Részeit lehet vitatni az intézkedéscsomagnak, de az egésznek a szükségességét és koherenciáját szerintem nem igazán.