https://index.hu/belfold/2026/10/30/gustava-landau...
"Az új kor kezdetével az emberi együttélés korábbi, közösségi alapjai rendültek meg.
Olyan korszak, amelyben az egyes egyének szelleme – épp az általános szellemtelenség miatt – hatalmasra dagad"
"Az individualizmus egyszerre hozta magával a társadalom atomizálódását, a tömegek széthullását és a kiemelkedő személyiségek megjelenését.
A közös szellem hiánya azonban nem jelentette magának a szellemnek a teljes eltűnését. Landauer úgy vélte, hogy ami többé nem képes az emberek közötti kapcsolatokban és a közösségi életben kifejteni a hatását, az a magányos egyénben összpontosulhat, olykor pazarló és pusztító módon. Ebből a feszültségből születhetnek meg a kivételes szellemi és művészeti alkotások is, amelyek jelentősen különböznek a korábbi, közösségi korszak műveitől."
"Landauer azonban arra figyelmeztetett, hogy a forradalmi folyamat önmagában nem teremti meg a vágyott társadalmat. Az egyik átmeneti berendezkedést egy másik váltja fel, amely ugyan különbözik elődjétől, de továbbra sem valósítja meg az utópia eredeti céljait. Úgy vélte, hogy ez a történelmi huzavona mindaddig folytatódik, amíg az egyének belső szükségleteiből, hiányérzetéből és közösség iránti vágyából meg nem születik egy új, egyesítő szellem, amely képes az emberi együttélés új formáinak megteremtésére."