Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:

Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.

Ezt nem értem! - mondja a kisfiú

És ezt soha nem is fogod megérteni ..........-válaszolta gyermekét

átölelve az anya.

Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is Papa, miért sír a mama

látszólag minden ok nélkül? Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden

amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon

miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a

Legfelsőbb Hatalmat:

- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen? Az Atya

elgondolkozva válaszolt:

Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.

Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly

gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.

Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor

is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a

betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás

nélkül.

Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és

minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt

mélyen megbántotta.

Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt

szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy

vigyázzon férje szívére.

Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti

meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit,

határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e?

És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek

kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak

szüksége van.

Látod: Egy nő szépsége tehát, nem a ruhájától függ amit éppen

visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól

ahogyan a haját viseli.

Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, >

ahol a szeretet lakozik.

Egy nö akkor szép ha szerethet.

"E legenda őse hindu.."

Forrásmegjelölés? :)

Nagyon találó. :)

LEGENDA A NŐ TEREMTÉSÉRŐL

Amit mondok, nem ma történt

Sok millió év előtt,

Elmesélem, hogy az Isten

Valamikor réges-régen

Hogyan teremtette a nőt.

E legenda őse hindu

S oly igaz, hogy aki hallja

Nem lehet, hogy meg nem indul.

Szóval az Úr legelőször

Férfiembert alkotott

Ezzel teltek hosszú évek

Nappalok és alkonyok.

Ami szép volt, ami jó volt

Mindent ebbe fektete

Ő maga is megcsodálta

Mire készen lett vele:

-domború mell, magas homlok

és a többi....részletezni

nem is nagyon akarok.

Szeme, füle, lépe, mája

lába is, hogy lépne rája.

Hogy így vissza gondolok

Csupa csupa jó dolog.

No, de közben hiba történt

Elfogyott a nyersanyag,

Míg a férfi ily remek lett,

A szegény nő megfeneklett,

Rá már semmi sem maradt.

Ám az Isten azért Isten,

Véghetetlen bölcsessége

Mindig jó dolgokra inti,

Tudja, hogy ha segít magán

Az Isten is megsegíti.

Hogy ily nagy volt a probléma,

Csak merészebb lett Ő attól,

És nekiállt nőt csinálni

- ahogy azt ma mondanátok -

mindenféle műanyagból.

Volt abban a nőben minden,

Bizony nem lesz könnyű dolgom

Véges végig felsorolnom:

- Az ezüst Hold kereksége

pálma sudár merevsége

őszi felhő mélabúja

mélyhegedű néma húrja.

Őzikének kecsessége

Majmok csacsi fecsegése

Május üde tavaszsága

Csörgőkígyó ravaszsága.

Fák közt nyögő szél fuvalma

Bősz oroszlán rémuralma

Páva tolla, pulyka mérge

Gyáva nyúlnak rettegése

Kis verébnek puha pelyhe

Illatozó rózsa kelyhe.

Mérges fullánk kis darázsba

Felparázsló tűz varázsa

Csurgatott méz édes íze

Szomjúság a tiszta vízre

Nyári zápor rét keserve

Tél dühétől szétrepesve.

Bátor tigris vad haragja

Kis pacsirta trilla hangja

És a többi, és a többi

Az is, ami ki lett hagyva.

Nem volt már a férfi árva,

Mert az Úr az új teremtményt

Neki adta, illetőleg

Rásózta az ő nyakára.

Nem telt bele alig pár nap

Hát az Úrhoz mén a férfi,

S panaszkodik azt remélve,

Hogy az Isten csak megérti.

Uram!- így szól - kezed miért ver?

Rettenetes egy teremtmény

Akit adtál, az a némber!

Szája be nem áll, ha fecseg

Egyszer nyűgös, másszor beteg.

Minden semmiségért zokog,

És veszélyes, és szeszélyes,

Hogyha egy kis öleléshez

Néhanapján hozzáfogok.

Máskor...hogy is mondjam...mohó!

Izzik, mint a tüzes kohó.

Kábít, bódít mint az óbor

Csak az a baj, sose jókor...

Elpusztulok vele élve, így könyörgök vedd őt vissza!

Nincs szükségem feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:

-látom nincs belőle hasznod,

nem erőszak a disznótor

visszaveszem én az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap

S hát megint csak jön a férfi

S panaszkodik azt remélve,

Hogy az Isten csak megérti:

Uram! - így szól - én sem értem,

De hiányzik az a némber,

Ettől vagyok én most bajba

Hiányzik a dalos ajka.

Milyen kedves mikor fecseg,

Megható, ha néha beteg,

Hogyha szenved, hogyha zokog,

S milyen hálás, milyen boldog,

Hogyha egy kis öleléshez

Néhanapján hozzáfogok.

Mámorító mikor mohó

Izzik mint a tüzes kohó.

Kábít, bódít, mint az óbor,

Sose rosszkor, mindig jókor.

Nincs öröm, csak vele élve!

Így könyörgök, add őt vissza,

Szükségem van feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:

- látom, látod már a hasznod,

visszadom hát az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,

S hát újra csak jön a férfi

S panaszkodik azt remélve,

Hogy az Isten csak megérti:

Uram! - így szól - én sem értem,

e csak némber az a némber.

Sok bosszúság, kevés öröm,

És a csóknál több a köröm.

Köröm, karom, fecsej, szitok.

Ha úgy látja jónak, kidob.

Minden bajért engem okol

Vele élnem tüzes pokol.

Így könyörgök, legyen vége.

Vedd őt vissza, sose lássam,

Nincs szükségem feleségre!

Ez már sok volt az Istennek,

Nagyot ütött az asztalra-

Volt időd, hogy kiismerjed.

Nekem is van egy kis eszem,

Többé vissza sose veszem.

Oktalanságodon okulj

Ahogyan tudsz, úgy boldogulj!

Ezt a mérget hordanod kell,

Akárhogyan éget is

Vidd az asszonyt, mert különben

Beszüntetlek téged is!

Sok millió éve ennek,

De semmi se változott

Ma is így vagyunk a nővel

Hol áldott, hol átkozott.

Nyögünk, hogyha velünk van,

És hogyha elhagy, akkor is,

Ezt csináljuk amíg élünk,

Így jöhet el az aggkor is.

Amíg világ ez a világ

Össze sose békülünk

Tragédiánk egy mondatban:

- se velük, se nélkülük se nélkülük.

Ilonka, ez a ffnépnek túl töményke tűnik, senki nem biggyeszt hozzája semmit! :D

"Ahhoz, hogy az istenülés megtörténhessék, van a másik nem. Ezért van a nőnek férfi és a férfinak nő. Van a tökéletesen és teljesen más és különböző lény és világ. Ebbe az idegen és más világba kell átlépni, és magát ott kell hagyni, és a másik őselemben el kell merülni. Ez a szerelem. Ez a megfeledkezés önmagamról és beleolvadás a másikba. Az önmagamról való teljes lemondás feltétele c sak a másik nemben van meg. Minden tettemben és gondolatomban és életem minden mozzanatában meg tudom magam tartani. A szerelemben nem: itt teljesen fel kell magamat adni. Ezért van, hogy Énjükhöz kötött lények – titánok és szirének – nem tudnak szeretni. Önmagamat nem tudom feladni csak úgy, minden további nélkül. Nem lehet úgy, hogy visszakapjam magam. Akit visszakapok, már nem az, aki voltam. Az már több, gazdagabb, egyszerűbb, tisztább és istenibb. Ez a szerelem titka. El kell vesznem és meg kell semmisülnöm. És Barth mondja: megsemmisülni nem annyit jelent, hogy egy kicsit, hanem hogy egészen megsemmisülni. Visszavonás, meggondolás, fenntartás, óvatosság nélkül, tökéletesen megsemmisülni. A misztériumban csak két egymásban megsemmisült lény istenülhet."

Hamvas Béla

"A sexusban a szerelem isteni misztériumának értelme elhomályosodik; és a sexus a két tökéletesen különnemű világteremtő egyesülésének akadálya lesz. A szerelem és a sexus olyan módon összekeverve, ahogy az ember éli, tiltott mágikus aktus, amely mindig újra és újra alkalmat ad arra, hogy újabb lények a természetbe való betörésre törvénytelenül felhasználják. A mágikus aktusból csupa Első Lélek születik, ami azt jelenti, hogy csupa felükben elementáris, felükben pedig psyché-lények. Ezeket a lényeket, akiket az őskori mítosz halleányoknak, férfilovaknak, bakkecskelábú fiúknak és madártollú leányoknak lát. Az Első Lélek jellegzetes férfi alakja a titán; női alakja a szirén.

A titánnak és a szirénnek a lét zsákmány. Amiért él, hogy a világból örömöt raboljon össze. Ez az öröm mindig érzéki, természeti, anyagi és testi. Az Első Lélek akár aranyra, akár hatalomra, akár dicsőségre, akár művészetre, akár tudásra, akár a másik nemre veti magát, kivétel nélkül mindig azt hiszi, hogy valamit fel kell halmoznia, s azt hiszi, hogy ez a halmozás, ez a gazdagság a gyönyör, az élvezet. Az Első Lélek azért él, hogy az életet felfalja – ezért érzéki és ezért ragadozó."

Na, ez már helyesebb megközelítés mint a vs! :)))

Sajnos kis világunkra inkább a nemek ellentéte, és egymás kiismrehetetlenségének hangoztatása van jelen, mint az, hogy nincs a másik a másik nélkül.

Persze az régen rossz, ha kiismerjük egymást, mert elvész a rejtélyes izgalma, azért vannak elvek, amik örök érvényűek, mint a fenti, hogy a férfi és a nő egymásért, egymásnak van, nem egymás ellen.

Jin és jang. :)

ha miattam,akkor sajnos :-) nem kell,én nem mehetek...

gondolhatod mért vagyok ekkora vagány:-)))

:)) elkéne gondolkozni, hogy a találkozót ne vmi swnger klubba csináljuk, mert ez már kezd itt sok lenni :D:D

jaaaaa,ha kicseréled a nyulad playboyosra,akkor ok:-))

Na jóccakát mindenkinek, nekem ez a nap elég volt:) Aztán csak semmi malackodás*, mert reggel visszaolvasom!

*rendben Ilonka?

Mi ez a vircsaft? Herceg ezt hagyod?

nem tetszett egy két embernek a vs ezért ki cserélte &-re, ezt köszöntem meg naaaa :)

nocsak...hogy febátorodott vki:-)))

kösz herceg, a nép nevében is :D

nem válaszolhatok :))

Egymásnak? Estleg, egy másnak?

:)))

bubu csak ebbe a topikba írhatna párjával krizivel a sváb titánnal :))))))

Hűha!

:)))