csak gondolj bele..kocsidat feltörik..elviszik táskád mobilod gps-ed..mész haza de nem tudsz beállni garázsba..a ház sem enged be..
ha duplikálod a rendszert az 50%-al többe kerül..ha csinálsz vészüzemet..akkor ott fognak bemenni..
a kódjaidat simán meghekkelhetik..
sztem arányosan érdemes kialakítani egy rendszert.
amiket írsz nem bonyolult..vannak RF kódos azonosítók és zárak..
azért ne vidd túlzásba..egy darabig szórakoztató de utána beáll a dolog egy szintre..sőt néha bosszúságot okoz.
vannak kulcsrendszerek..ahol vannak mesterkulcsok amik mindent nyitnak..és vannak "szolga kulcsok" amik csak az adott területet engedik kinyitni..tehát te mint tulaj egy kulccsal be tudsz menni mindenhova..
a világítást kamerákat (ip) riasztást és a lekérdezéseket (hőmérséklet pára stb) érdemes összegondolni egy rendszerbe..ezek jó ha webesek..
A hangrendszert is érdemes előre bekábelezni.. meg persze a TV és web helyeket.
Ami fontos az a világítás, a lámpák kialakítása, átgondolása.
Egy jó világítás ma már nem csak kapcsolók hanem egy központi helyre vezeted (elosztószekrény) a kábeleket ahol el vannak helyezve a dimmerek és egyéb teljesítménykapcsoló egységek..az adott helyen csak a kezelőfelület van a kapcsoló helyén... a tápvezetékek mellé kell egy adatkábel is..vagy a hálózaton kommunikál.
Vannak kész rendszerek pl GIRA.. de ki lehet találni sajátot is.
Ha házad van akkor érdemes a külső és a belső világítást is előre kitalálni..
A betörőkból 3 féle van alapból
bunkó: befeszít betör bemegy..nem érdekli a risztó..3perc alatt elmegy
közepes: hatástalanít zárakat okosan nyit ki.. (ezért érdemes második riasztónak egy független néma riasztót kialakítani)esetleg 3-4 vakrisztást produkál mire hatástalanítod..és akkor mennek be.
intell: kapcsolatai vannak..megszerzik a kódokat a telefonos celleinfókat úgy mennek be nem is nagyon veszed észre..csak ez sincs meg az sincs meg.. ezek célpontja csak akkor vagy ha tudják nagy értéket tárolsz otthon.
Egy kellemes lakásvilágítás egy jó felügyeleti rendszerrel az építési költség 8-12%-a is lehet.
igen tudom, de ezeket mind telóról tudod irányítani... lakás felújítás előtt állok, és találtam olyan céget, ahol kiépítenek zsírkirály rendszert, mindennel együtt, amibe benne van a telóról való irányítás is, persze alkalmazáson keresztül... de ha egy szintel tudják emelni, pl. ajtó nyitás közbe beazonosít (+védelem telón keresztül), majd a belépéskor villany felkapcs éstb, amilyen beállítást megadtál, akkor azt mondom, hogy lesz értelme... más különben nem... de az applet ismerve, itt is az egyszerűség lesz a lényeg, hogy a usernek minél kevesebbet kelljen tennie, és működjön...
drónokat is vezérelhetsz okostelcsivel..és a kameraképét láthatod a mobilodon.
mindent arra kell használni amire való..egy hűtő nekem ne rendeljen a boltból.
Az emberek kezébe adták az "okos" telefont..majd - mint Tom Soyer - adtak neki egy értéket..menősítették..ez egy trójai faló..a világ legelterjedtebb kémeszköze..mert többet árulkodik rólad mint a legrosszabb szomszédod.
A távoli vezérlés, érzékelés és riasztás az jó dolog..az arányok a fontosak..mint mindenben az életben.
amúgy a fenti dolog nem bonyolult..könnyen hozzáférhető technika..mármint az okostelcsivel vagy weben vezérelhető világítástechnika..
"Miamiban történt, még tavaly. Álltunk az egyik barátommal az utcasarkon, miközben felmutatott a négyemeletes házra, pontosabban a harmadik emeleti lakására. – Nézd csak! – mondta, magasba emelve a telefonját. – Most felkapcsolom a fürdőszobában a villanyt.
És fel is kapcsolta. A telefont távirányítóként használva beállította a fényerőt, aztán a lámpa színét is. Pár másodperc múlva kék fényben úszott a saroklakás ablaka. Utána a telefonnal felkapcsolta a nappaliban a csillárt, zöldre állítva a fényt. A hálószoba sárga lett, a konyhában pedig piros fények égtek fél perc múlva.
Okosotthon (smart-home), magyarázta. Akkor hallottam először ezt a kifejezést, és álmélkodva néztem, ahogy az utcáról fényorgonázott, variálva a lakásban a lámpák színét és fényerejét.
Állítólag ez lesz a következő évek technológiai csatamezője. A lakásunk. A berendezési és használati tárgyaink. A világháló, vagyis az internet után most ez következik.
A „lakásháló”.
Az Apple június elején ássa ki a csatabárdot, és megelőzve a konkurenciát (főleg a Google-t és a Samsungot), a pár évvel ezelőtti okostelefon-forradalomhoz hasonló léptékű újításokat jelent majd be.
Ahogy telítődik a mobilpiac, és lassan már a világvégi kis falvakban is mindenkinek lesz mobil eszköze, úgy kell ezeknek a cégeknek újabb növekedési felületet találniuk. A jelek szerint a lakásunkat nézték ki maguknak.
Az okosotthonokban telefonról irányítjuk majd a fűtést, a mosógépet, a hűtőszekrényt, a lámpákat és szinte minden mást is. Az Apple elképzelései szerint olyan világítástechnika ölel majd körbe minket, amely érzékeli a zsebünkben hordott telefont, és ahogy járkálunk a lakásban, úgy kapcsolja fel a fényeket. Aztán le is utánunk. Takarékos és érzékeny rendszer lesz.
Persze a siker nemcsak a telefonon múlik majd, a programozásán, hanem az otthonunkba beszerelt intelligens eszközökön is. Jó ideje tart már a nagy cégek felvásárlási láza (épp ebből jött rá a világ, hogy mire is kell számítanunk).
A Google például januárban hárommilliárd dollárt adott egy internetkapcsolódású termosztátokat gyártó cégért. Az Apple szinte hetente regisztrál újabb és újabb okosotthon-találmányokat. Egyelőre főleg a lakások fényrendszerét érintő megoldásokat, miközben a Samsung már meg is jelent a piacon néhány internetalapú hűtőszekrénnyel (magától rendeli a házhoz szállított élelmiszereket). De van már okosmosógép is, amely leméri a beletett ruhák súlyát, és önmagát programozva határozza meg a beszippantott mosószer mennyiségét, de még a centrifugálás pörgési sebességét is. Aztán SMS-t küld a telefonunkra, hogy el ne felejtsünk kiteregetni.
Az Apple jövő hétre tervezett és kémregényekbe illő titkolózással körbelengett bejelentése kapcsán amúgy egyre többen aggodalmaskodnak, hogy az okosotthonokkal életünk utolsó felületét is kiszolgáltatjuk a rosszakaróinknak. Hiszen ha majd mobiltelefonról irányítjuk az eszközeinket, akkor csak abba a telefonba kell a hackereknek behatolniuk, és virtuálisan már be is törtek hozzánk. Felforgathatják az életünket, és akár ki is foszthatnak bennünket anélkül, hogy a szó valódi értelmében be kellene jutniuk a lakásunkba.
Valakiknek nagy biznisz lesz ez…"
Vagy például, a szabadságharcunk tárgyai, a külföldi tulajdonú bankok itteni 1-2%-os forgalma az összes forgalmukhoz képest, mekkora súlyt képviselnek Európában?
Miről beszélünk?
Asszem itt elvarázsoltságban élnek az emberek és azok is, akik ilyen kérdéseket feltesznek, hogy "Nem kellene végre odafigyelnünk?"
Mire, mikor, van-e értelme?
Nem tudom, hogy te milyen területen dolgozol.
Nekem, amilyenekre rálátásom van, illetve tudok róla, az látszik, hogy Magyarországon a gazdasági pezsgés még a mi általunk ócskának vélt gazdaságok alatta van.
Pl. míg egy bizonyos termelő gépből a lesajnáltak között futottak még kategóriában Szlovéniában tízszer, a katasztrofális helyzetben lévő Ukrajnában 35-ször annyit tudnak eladni, mint nálunk, miről beszélünk??
Miért is jönne ide bárki is Európából kampányolni?
Mire várjuk a felénk irányuló gazdasági és odafigyelési pezsgést?
Mit várunk/várhatunk egyáltalán?
"Nem érdekel minket Európa. De mi sem nagyon érdekeljük Európát. Sajnos. Persze túlzás így leegyszerűsíteni és két tömör mondatban összefoglalni a magyarok Európa-attitűdjét, mégis azt hiszem, hogy van benne valami.
Sokan igazságtalannak is érezhetik a sommás ítéletet, hogy őket nem érdekli Európa (mert azért van, akit igen), de sok millió magyarra akkor is ez érvényes. És európaiak százmillióira is, mert bizony őket sem nagyon hozza lázba Magyarország (hacsak nem épp utálnak minket, a többi kelet-európaival egyetemben, amiért „megszálltuk” az országaikat az olcsó munkaerőnkkel).
A vasárnapi európai parlamenti választásokról jut mindez eszembe, néhány olyan hét után, amikor itthon szinte észre sem lehetett venni, hogy Európához tartozunk. A „csúcsjelöltek” amerikai típusú választási kampánya például totálisan elkerült minket. Sőt, azt hiszem, hogy a magyarok többsége fel sem fogta, hogy az európai egyesült államokban az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonló rendszer kezd kiépülni.
A kontinens vezetője a lisszaboni szerződés most életbe lépő rendelkezése szerint – az amerikai elnökválasztáshoz hasonlóan – a legtöbb szavazatot kapó párt jelöltje lehet. Az Európai Néppárt jelöltje, Jean-Claude Juncker a legfrissebb felmérések szerint hajszálnyival megelőzi a másik pártalakulatnak, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének jelöltjét, Martin Schulzot. Ők ketten, pont úgy, mint a legutóbbi amerikai elnökválasztáson a demokrata párti Barack Obama és a republikánus Mitt Romney, végigszáguldottak a kontinensen.
Juncker például nyolc hét alatt 32 európai nagyvárost ejtett útba (Magyarország nem fért fel a térképére), Schulz is többtucatnyit (az ő naptárjában sem jutott hely nekünk). De hát miért is jutott volna? Az európai parlamenti választások két nap múlva valószínűleg érdektelenségbe fulladnak Magyarországon. A magyar parlamenti választásokról takarékosan ottfelejtett, és csak részben átragasztott óriásplakátokon legfeljebb belpolitikai üzengetés folyik. Az európai témák szóba sem kerülnek Magyarországon, sőt, nem is tudunk róluk. A jelölteket nem ismerjük.
Bécstől Párizson át Madridig az elmúlt hetekben az utcára is kijutó pezsgő közéleti vitát lehetett tapasztalni. Összeurópai megoldások keresését a fiatalok munkanélkülisége, a bevándorlás vagy épp az európai bankrendszer stabilabb működése kapcsán. Fellángolt a minimálbérvita Londontól kezdve egészen Németországig. Részben rólunk volt szó, rólunk, magyarokról is, de nekem úgy tűnt, hogy oda sem figyeltünk.
Pedig nem ártana. A szélsőségesnek minősített Európa-szkeptikusok például csaknem 30 százalékos eredményre számíthatnak vasárnap, miközben az asztalt ütik, hogy a kelet-európaiakat többé már nem kellene felzárkózási alapokkal és segélyekkel támogatni, a munkaerejüket Nyugatra engedni, és közben katonai kiadásokkal, a NATO erejével őket megvédeni. Feltűnt valakinek, hogy az ukrán válság kezdete óta a Baltikumba és Lengyelországba pár száz amerikai ejtőernyős érkezett csupán? A „népharagtól” tartva ugyanis egyetlen nyugat-európai ország sem küldött oda katonát.
Nem kellene végre odafigyelnünk?"
ha ázsiában vagy a földközi tengeren hajóval mész szinte folyamatosan látsz a vízen úszni műanyag zacskókat és műanyag poharakat..nem feltétlenül eldobálják hanem egyszerűen befújja a szél a vízbe..
Ezeket valamennyire a főáramlatok összegyűjtik..ezekben az áramlatokban kellene gyűjtőhajókkal szedegetni mint a bálna a krillt..
A másik: a hajókon csak vízben, UV-ban lebomló műanyag eszközöket lehessen használni.
"Nem hangzik túl jól. Az óceánok mélyén összegyűlt szemét mennyisége az elmúlt negyven évben a százszorosára nőtt. Nemcsak azért, mert az emberiség többet szemetel, hanem azért is, mert a 70-es években a habszivacs és az újfajta műanyagok megjelenésével a világ áttért az úgynevezett nem lebomló csomagolóanyagok használatára.
A mai napig megdöbbent, amikor a világ távoli, elmaradott pontjain szeméttengerbe ütközöm. Afrikában ma már mindenhová eljutott a nem lebomló kólásüveg, a műanyag mosóporos tubus és a folpak, amit az afrikaiak ugyanúgy eldobnak, mint korábban a banánt, pálmalevelet vagy éppen kókuszhéjat. Csak azokat, ugye, „elnyelte” a természet.
Hát a műanyagot nem nyeli.
Az óceánok mélyén az áramlatok hatalmas szeméttelepeket sodornak össze. A legnagyobb a Csendes-óceán fenekén, Hawaiitól északra található. Magyarországnál hétszer nagyobb összefüggő szemétfelület. Az ENSZ környezetvédelmi programjának munkatársai szerint ma már az óceánok minden egyes négyzetkilométerén több mint húszezer darab műanyag tárgy, valamilyen szemétmaradvány található. Például 18 millió tonnányi hulladék csak a Csendes-óceán nagy „szeméttelepén”.
Valami most mégis történik. Nem mi, emberek okozzuk a változást, hanem maga a természet, a Föld túlélőösztöne. Az áramlatok által mozgatott műanyag szemetet ugyanis tizedmilliméteres apró törmelékké változtatja a víz, a nap és a hullámzás. Hosszú évek alatt természetesen, de a Föld ereje akkor is „földarabolja” a műanyag hulladékot.
Aztán nekiesnek az egysejtű mikroorganizmusok.
A bioszféra anyagforgalmában lebontó szervezetekként szerepet játszó mikrobák főleg a mélytengeri hőforrások környékén aktívak. Kutatók egyre biztosabbak abban, hogy a műanyag megsokszorozódó mennyiségéhez önevolúcióval alkalmazkodva, a mikrobák elkezdték úgy bomlasztani a szemetet, hogy a sötétben fényt tudjanak kibocsátani. Ez azért fontos, hogy vonzóvá tegyék magukat a szemétmezők környékén sokasodó apró rákok és halak számára. Mert ha „finomnak” tűnnek (ehhez kell a fény), akkor megeszik őket, és ezzel a trükkel a mikrobák bejutnak az állatkák gyomrába.
Ami nekik Kánaán. Ezt találták ki. Így és ide fejlődtek pár évtized alatt, köszönhetően az emberi szemétnek. A rákok és halak gyomrában ugyanis olyan tápanyagok közelébe jutnak, amilyen finom dolgokat másképp nem „ehetnének”. A legújabb kutatások szerint a szeméttelepek környékén élő halak tíz százalékának ma már műanyag van a gyomrában. A mikrobák beléjük szivárogtak.
Vagyis az egysejtűek evolúciója alkalmazkodott az emberiség szemeteléséhez, és kihasználva a lehetőséget, a mikrobák jobb tápanyaghoz jutnak a műanyagból kinyert, mesterséges „világítóanyagnak” köszönhetően.
Most már csak az a kérdés, hogy mire megyünk ezzel a felismeréssel. Az első ötletek között felvetődött, hogy a műanyaggyártásban növelni kellene a mikrobákat vonzó adalékanyagok mennyiségét, mert így az egysejtűek még nagyobb arányban falnák fel és tüntetnék el a tengeri szemetet.
Halakat viszont a szemétmezők környékén nem kellene fogni, mert akkor a körforgás végén, mi, emberek a hallal együtt a kólásflakont is megesszük majd."
Ez nagyon nagy.. csak félek, h a pénzuralom tulajai nem hagynák. Más nem, vásárolnának sok telkó részvényt. Mondjuk nekem jól jönne.. :-)
"A történet több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött, nagyon messze Magyarországtól, Ugandában és Ghánában. De most már a szomszédunkig, Romániáig érnek a szálai, és szerintem csak hónapok kérdése, hogy átlépje a magyar határt is.
Ha majd átlépi, az érdekes fordulatot hozhat a magyar bankrendszerben. Nem verik nagydobra, szerintem érthető okokból. Hiszen Magyarországon sokféle adó és illeték terheli annak a pénznek a „mozgatását”, amit beteszünk a bankba. Nos, egy ilyen országban az Afrikában kitalált mobilfizetésnek könnyen nagy sikere lehet.
A hét elején jelentette be a Vodafone, hogy zöld lámpát kapott. A Szaharától délre fekvő országokban rendkívül elterjedt, félig-meddig banki szolgáltatásnak, amolyan bankhelyettesítő mobil-pénzautomatának tekinthető M-Pesa rendszer európai bevezetésére pár napja a Vodafone megkapta az engedélyt. Románia lesz a kísérleti terep, aztán jöhet sorban a többi kelet-európai ország is.
Az M-Pesát teljesen véletlenszerűen „találták fel” Ugandában. Telekommunikációs szakembereknek tűnt fel, hogy fejlett bankrendszer és megfelelően kiépített pénzautomata-hálózat híján a helyi lakosság feltölthető mobilkártyákkal és lebeszélhető percekkel fizet egymásnak. Boltban, piacon, buszon, szinte mindenhol.
A veszélyes, rossz közbiztonságú országban az emberek nem hordtak magukkal készpénzt, hanem inkább SMS-ben küldték el a mobilszolgáltatótól vásárolt időkereteket, átruházták az eladóra, aki aztán tovább kereskedett a percekkel. Lényegében lebeszélhető mobilpercek váltották fel a valódi pénzt. Először Ugandában, aztán Ghánában, utána pedig Mozambikban, és így tovább. Futótűzként terjedt el a technika, főleg, hogy a Vodafone továbbfejlesztette.
Mobilpénznek, szuahéliül M-Pesának nevezte el.
Ma már ez a világ legsikeresebb és legfejlettebb mobilfizetési technikája. Kenyában például a 44 milliárd dolláros teljes gazdasági összforgalom egyharmada M-Pesában bonyolódik. Lesothótól kezdve Egyiptomig futótűzként terjed a biztonságos és a bankokat teljesen kihagyó új és olcsó fizetési rendszer. Lényegében maga a mobilszolgáltató válik bankká. Anélkül, hogy a vásárlóknak, eladóknak vagy bárkinek is el kellene valahová mennie (Lesothóban messze a bankfiók, Kelet-Európában pedig drága), anélkül, hogy számlát kellene nyitnia, aminek költségei vannak, és anélkül, hogy bármiféle jóváhagyás kellene az átutaláshoz vagy készpénzfelvételhez.
Egyszerűen egy SMS, ennyi, és kész. A Vodafone azért kezdi Romániával, mert ott hétmillió lakosnak nincs is bankszámlája, ők csak készpénzt tartanak a zsebükben, nem pedig bankkártyát. Van viszont mobiljuk.
Jut eszembe, épp ezen a héten jelentette be a Magyar Nemzeti Bank, hogy tavaly 150 ezer bankszámla szűnt meg Magyarországon, és ötmillió alkalommal kevesebbszer vettünk fel készpénzt az automatákból, köszönhetően a különböző díjaknak.
Magyarországon is egyre drágább bankban tartani a pénzt. Ha én lennék a Vodafone, Románia után Magyarországra jönnék. Ha bank lennék, aggódnék…
Ha pedig bankadókból élő kormány lennék...nos...akkor is aggódnék!"
"Eddig 70 milliárd dolláros a krími számla. Ennyit bukott Oroszország a kétmilliós félsziget bekebelezésén, de most már világos, hogy többet is fog, sokkal többet.
Az elmúlt hetekben menekülni kezdett a pénz Moszkvából. Forintban számolva idén eddig majdnem tizenhétezermilliárd távozott Putyin birodalmából. Tavaly, az egész évet számolva, összesen 63 milliárd dollár döntött úgy, hogy köszöni szépen, Oroszország neki nem megfelelő hely.
Mindezt megfejeli még az a számla is, amelyet a legnagyobb európai befektető, Németország állít ki ezekben a napokban. Az ukrán válság katonai fordulata óta ugyanis kitapinthatóan több német vállalat dönt úgy, hogy sebtében kivonja a profitját Oroszországból. Ezek szerint most már a németek is úgy érzik, hogy a pénzük Moszkva kiszámíthatatlansága miatt nincs biztonságban. Amit viszont egyszer kihoznak, azt már aligha viszik vissza, mert eddig is csak a további befektetések miatt hagyták ott. Vagyis – ezek szerint – a németek leállítják az oroszországi beruházásaikat. Ezt is ki lehet olvasni a jelenlegi folyamatokból.
A gazdasági és pénzügyi elemzők mindent összevetve több mint 100 milliárd dollár körülire kalkulálják a krími kaland eddigi költségeit. Az ottani oroszok nyugdíjának megkétszerezésétől kezdve a propagandisztikus életszínvonal-emelő kifizetésekig (hadd érezzék úgy a Krímen, hogy tényleg jó dolog Oroszországhoz tartozni), rengeteg dolog viszi Moszkva pénzét.
Az orosz infláció (épp az eddig említettek következtében) éves szintre vetítve a hét elején elérte a 7 százalékot. Ezt megint csak kompenzálni kell majd valamiből, mert ha az orosz fizetések nem őrzik meg a reálértéküket, akkor hamar elpárologhat Putyin népszerűségnövekedése. Valakinek tehát ezt a számlát is ki kell fizetnie. Ha Moszkva esetleg államkötvények kibocsátásával akarná a problémát megoldani, vagyis eladósodással (mint ahogy a jelek szerint akarja is, hiszen rákényszerül), akkor most már az is sokkal jobban fog fájni az oroszoknak. Pár napja ugyanis 9 százalék fölé emelkedett az a hozam, amit mostantól bármiféle orosz papír megvásárlásakor Moszkvának ígérnie kell.
Ebből a szemszögből nézve Oroszország jelenleg rosszabb helyzetben van, mint Görögország, pedig annál, ami a görög gazdasággal történt, nehéz rosszabbat elképzelni – eddig legalábbis ezt gondoltuk.
Ha mindehhez még hozzáadjuk azt a veszteséget is, amelyet az esetleges amerikai gázszállítások beindítása (már csak a lehetőségük is) okozhat, akkor könnyű belátni, hogy gazdasági értelemben micsoda önkényes butaság volt a Krím bekebelezése. Hosszú távon hatalmas öngól.
Rövid távú belpolitikai célokért...
Jövőre például négy kelet-európai ország gázszállítási szerződése jár le a Gazprommal, köztük a miénk is. Magyarország, Litvánia, Észtország és Bosznia-Hercegovina tárgyalási pozíciói lényegesen javulhatnak, ha az amerikai kongresszus engedélyezi és liberalizálja a cseppfolyósított földgáz eladását Európában. A magyar energiaügyi nagykövet ezen a héten már Washingtonban lobbizott ennek érdekében.
A krími válságon az oroszokat leszámitva hosszútávon szinte mindenki nyerni fog, talán még mi magyarok is.
Mert ebből is gázszámlacsökkenés lesz – ezúttal az oroszok kontójára."
sztem a háttérben már letárgyalták..krím az oroszoké..ukrajna új piaca lesz eunak..eu tag sztem soha nem lesz..úgy mint törökök..
orosz cselovékok nem hüjék..gyorsan szerezhetnek más állampolgárságot pénzért..akár magyart is..az egyszerű orosz embert meg nem érdekli..mert ritkán lép ki az országából..
usa eddig is vidáman befogadta az offsore helyekről menekülő pénzeket..most is ez lesz..de magyar bankok is haraphatnak a pénzekből...
Usa szeretne a világ megmondóembere lenni..ki mikor mit csinálhat..mit mondhat..de nincsenek meg a feltételek..pénzügyileg instabil..zsarolható..Eu elöbb-utóbb tényező lesz..kínaiak és a természeti kincsek okán erős oroszok tényezők maradnak nem véletlenül szaladt most obicsek kínába...kína csendben erősödik világhatalmi tényező.
Oroszokat karanténban akarják tartani..mert új befolyási területeket keresett..
Talán pont az ukrán ügy az eu első erőpróbája...de azon is csodálkoznék ha oroszok beérnék "csupán" a krímmel..esetleg cserébe közös gáz és olajvezeték oroszokkal..esetleg oroszok áldást kapnak arab és perzsa kapcsolatokhoz..befolyáshoz.
Sztem természetes folyamat európai- afrikai-ázsiai- uniók kialakulása..arabok is próbálkoznak..
Usa és a pénzügyi hátterének nem érdeke a közös érdekképviseletek, véd- és dacszövetségek kialakulásának..ezért megosztanak háborúkat szítanak, hogy uralkodhassanak..
Sajna israel érdeke felülír sok értelmes dolgot..pedig csak rá kell őket szorítani maradjanak nyugton éljenek saját területükön ne békétlenkedjenek..akkor megmaradhatnak..ha folytatják elöbb-utóbb odabasznak megint nekik.. de lehet ez a céljuk..mert társadalmat nem tudnak építeni csak egy meglévőben élősködni..usa csöcs nélkül már önmagától összeomlott volna israel.. eu országokkal van megállapodás melyik ország mennyi zsidót fogd be..az utolsó lekapcsolja a villanyt.
"Már megint a spekulánsok! Kénytelen vagyok ilyen propagandisztikus mondattal indítani ezt a jegyzetet, mert ami a reggeli „nyersanyagpiacon” történik, az bizony nagyrészt megint spekuláció.
Persze már az is tanulságos, hogy az árutőzsdén a befektetők az egymásnak küldött leveleikben egyszerűen csak nyersanyagnak nevezik a kávét, a narancsot, a cukrot, a tejet és a többi, főleg reggelire fogyasztott élelmiszert. Spekulálnak velük, mint az olajjal. Mostanság sajnos elég jól.
Az elmúlt pár hónapban a nyolc legfontosabb reggeli „nyersanyag” árát átlagosan 25 százalékkal tudták feltornázni. Ahogy az az arany-, az olaj- vagy a nikkelpiacon lenni szokott, a határidős ügyletek során erőteljes pénzmozgásokkal és felvásárlásokkal ügyesen felfelé tolták az úgynevezett hosszú pozíciókat. Olyan ez, mint egy pénzügyi kalandregény. A gazdasági szaklapokban most már „kitárazásról” lehet olvasni, vagyis a legnagyobb befektetési alapok eladják olaj- és rézpozícióikat, hogy áttehessék a pénzüket a reggelinkbe.
Az ilyen folyamatokat általában persze nem a tőzsdei íróasztalok mellől indítják, a spekulánsok csak reagálnak. És teszik ezzel még súlyosabbá a már amúgy sem rózsás helyzetet. Most is a „természet” kezdte.
Először a kávétermés megcsapolásával, a Brazíliára lecsapó szárazság formájában. Aztán jött a reggeli sonka betámadása, méghozzá Amerikában. Az ottani sertéseket tizedelő vírus 40 százalékkal vitte fel a sonkaárakat világszerte. Amerikában ehhez jött még a szokatlanul hideg tél és az ennek következtében várható gyengébb búzatermés. Ezek után már csak hab a tortán az ukrán válság (komoly búzatermelő ország az is).
Ezt hallva csak gondolkodni kellett, és alaposan megrágni a kérdést, hogy egy befektetési alap kiszálljon-e mondjuk a rézből vagy az aranyból. És inkább reggeli nyersanyagokba fektessen? Mivel Kínában egyre több tejet isznak (a tej aztán végképp reggeli nyersanyag), Oroszországban pedig, szintén az emelkedő jólétnek köszönhetően, egyre több sajtot esznek, így aztán gyorsan összeállt a kép, a lehetőség és az esély. Elindult a spekuláció.
Evés közben, akarom mondani, a reggeli nyersanyagokkal sakkozva, később aztán megjött mások étvágya is. Újabb lökés.
Bizonyos kávéfajták ára mostanra már 70 százalékot emelkedett. Azok pechjére pedig, akik tényleg szeretnek kiadós reggelit enni, még a természet is húzott egy újabb lapot. Most már szinte biztos, hogy idén újra lecsap az El Nino, extrém időjárási körülményeket teremtve néhány reggelinyersanyag-termelő országban.
Az El Nino, ami leegyszerűsítve a Csendes-óceán vízfelszínének felmelegedését jelenti, végső soron pedig sok helyütt szárazságot (például a búzatermelő Ausztráliában), így tovább fogja növelni az árakat. Nemcsak a búzáét, hanem várhatóan kikészíti majd az utolsó reggeli finomságot is, a kakaónkat. Az El Nino ugyanis Nyugat-Afrikában forróságot szokott jelenteni, és ezáltal persze visszaeső kakaótermést.
Ez így együtt minimum ötéves rekordmagasságba küldheti a reggelinket, Magyarországon is.
Ilyen a világ.
Nem marad más, mint a sztoikus nyugalom és a teázás…"
Mindenki tippelget. Vajon mi lesz a vége? Napok óta az ukrán válság végkifejletét próbálja kitalálni a világ. Mérlegelnek, okosakat mondanak a szakértők, elemzik Putyin magatartását, de ennek ellenére már érzékelni a fásulást.
Amerikában például ezen a héten eltűnt a vezető hírek közül az ukrán „semmi”, mert lássuk be, híradósszemmel nézve tényleg nem történik semmi. Az amerikai nézőket elég nehéz hosszasan transzban tartani olyan kaliberű hírekkel, mint hogy az Európai Unió felfüggeszti az oroszokkal folytatott vízumkönnyítési tárgyalásokat. Na és?
És hát tényleg. Ettől azért Moszkvában nem rezeltek be. Bár a jelek szerint lehet, hogy nem is ez volt a cél. Fátyolosan olybá tűnik, mintha az egyre nehezebben definiálható „Nyugat” elfogadná a Krím félsziget orosz ernyő alá kerülését (legyen annak bármilyen jogi formája is), cserébe a maradék, nagyobb falatnyi Ukrajna Európához közeledéséért.
Ha így lesz, akkor Magyarország számára két lényeges változást eredményezhet az ukrán válság.
Pufferzónaként, hatalmas védőpárnaként beékelődik Oroszország és Magyarország közé az Európához húzó Ukrajna. Ilyen még sosem volt a történelmünkben. Ukrajna nyugatabbra tol minket. A paksi atomerőműről kötött, otthon heves vitát gerjesztő orosz–magyar alku így már csak egy lesz a nyugati államok oroszokkal kötött számos megállapodása közül. Németországnak és Nagy-Britanniának sokkal „veszélyesebb” üzletei vannak Putyinnal. Mi pénzt kapnánk hitelbe az oroszoktól, a németek sok-sok milliárdért szállítanak árut, és orosz pénzt várnak cserébe.
Apró példa az e heti párizsi belpolitikai csatározásokból az az ottani 1,2 milliárd euró, amennyiért a franciák két hadihajót adnak el Oroszországnak. Kétlem, hogy Putyintól megkapnák a pénzüket, ha a vízumtárgyalások felfüggesztésénél súlyosabb retorziókat fontolgatnának Párizsban.
A másik, Magyarországnak szintén kedvező fordulat az lehet, ha európai szövetségeseit segítendő Obama elnök úgy dönt, hogy engedélyezi az amerikai cseppfolyósított földgáz európai exportját. A visegrádi négyek washingtoni nagykövetei, köztük a magyar is, múlt héten az amerikai törvényhozás vezetőihez fordultak ezt kérvényezve. De felmerült ugyanez a lehetőség Berlinben is (a németek energiaellátásának 40 százaléka függ Oroszországtól), sőt Londonban és Rómában szintúgy. Ha Obama enged a nyomásnak (egyedül a környezetvédők tiltakoznak), akkor néhány éven belül megfordulhat a magyarországi gázcsövekben a folyási irány.
Az Egyesült Államokban az elmúlt években palagáz-forradalom zajlott. Az új technológiáknak köszönhetően eddig feltárhatatlannak tűnő gáztartalékok is a felszínre kerülnek. Amerika önellátó lett, sőt, többlete van, amit akár exportálhatna is. A környezetvédők azért aggódnak, hogy az európai igények kielégítése miatt megnövekednek a termelés romboló hatásai is, a szakszervezetek pedig az európainál olcsóbb amerikai energia versenyelőnyét, és így végső soron az amerikai munkahelyeket féltik.
De minden más az amerikai gáz mellett, és az orosz ellen szól.
Szerintem az ukrán válság vége az lesz, hogy Magyarország európai „függősége” fog növekedni, nem pedig az orosz. Nyugatabbra kerülünk.
Bár tudom, hogy ezt most még elég nehéz elképzelni...
A normalitás Amerikában már nagyon régóta, de néhány éve már Európában is hiánycikk, paradox módon éppen azért, mert egyre kisebb rá a kereslet. A normális ember jószerével már csak magányos szigetként tud létezni az általánossá váló debil idiotizmus tengerében.
