2009.12.31: 270,84 HUF/EUR, 188,07 HUF/USD jegybanki kamat: 6%

2010.04.12: 265,21 HUF/EUR, 194,62 HUF/USD jegybanki kamat: 5,25%

2013.11.10: 296,23 HUF/EUR, 220,62 HUF/USD jegybanki kamat: 3,4%

Vagy árfolyamban fizetsz vagy kamatban...

Tehát a deviza államadósság teljes állományára vonatkozó 10%-os árfolyamveszteség fennáll, ami akár 1000-1200 milliárdot is jelenthet a nominális államadósság növekedésben. Tehát nem a 320 Ft-tal számolt államadósság állományt hasonlítottam össze a mostanival és a mostanit sem 320 Ft-tal számoltam, hanem a korrekt árfolyamokon.

Tehát nem állja meg a helyét azon állításod, hogy semmit nem tettek.

Felhívom figyelmed, hogy sem az ipari termelés, sem a GDP nem zuhan. Bár zuhan a kisker forgalom, a megtakarítások nőnek... egy eladósodott és nettó hitelvisszafizető ország esetében ez nagy teljesítmény.

Tegyük fel, hogy igaz, hogy 2001-ben megtört a "jó" trend. Ha tudták hogy megtört a "jó" trend, akkor miért is nem tértek vissza a "jó" trendhez legkésőbb 2003-ban? Megmondom. Azért mert ilyen eszement kiköltekezéssel is 2004-ig mehettek előre anélkül, hogy a fenntartható gazdasági növekedés veszélybe kerüljön. Ekkorra értük el ugyanis az államadósság 60%-os szintjét. 8,900 milliárd államadóssághoz ez alatt a 2,5 év alatt 2500 milliárd többlet hitelt vettünk fel.

2005-ben megcsinálják a korrekciót 6,5% hiányról 3%-ra és nincs gond - mondjuk bejelentik, hogy 13.havi nyugdíj vissza, eddig tartott a "jó" trend által biztosított tartalék. Ehelyett jött Gyurcsány aki annak érdekében, hogy megtörje a rossz "trendet", csinált 2005-ben egy 7,9%-os hiányt, miközben volt egy olyan GDP 2%-át kitevő privatizációs bevétel, 2006-ban meg egy 9,3%-ost. Miközben 9,3%-ra ment a hiány jött az igazmondó juhász az öszödi beszéddel, az "igérgetős hazugságspirál" megtörése céljából. :-).

Az az érdeme, hogy csinált egy 6-7-8%-os megszorítást? Mert ha nem csinálja, akkor mennyi lett volna a hiány 2006-ban? 15%-18%??? :-)!

Úgy érzem kicsit alulértékeled az ideológia szerepét.

Mindenhez kell ideológia, különben nem tudod elfogadtatni az emberekkel a döntéseidet, még a legegyszerűbb háztartási döntésekhez is. Társadalmilag érzelmi és racionális azonosulásra is szükség van, ezt pedig az ideológiákon keresztül üzent értékek közvetítik feléd.

Hogy egy példát mondjak. egykulcsos adó. baloldali ideológia szerint a progresszív adózás igazságosabb mert a gazdagoktól többet vesz el és támogatja a társadalmilag egyenlőbb jövedelemviszonyokat. Jobboldali narratíva szerint: az egykulcsos adó igazságos, mert minden jövedelemből egyformán vesz el, jobban támogatja a gazdasági növekedést, ami mindenkinek segíthet a felzárkózásban. Tegyük fel, hogy egykulcsos adó vesztes vagy. Az intézkedés elutasítása vagy támogatása nagyban fog attól függeni, hogy tudsz-e azonosulni azzal, hogy értékrendedhez közelebb áll-e a jobboldali állítás. Ha igen, akkor úgy gondolhatja az egykulcsos vesztese, hogy most vesztett ugyan, de legalább viszonylag biztos, hogy a jövőben is csak 16%-kal fog adózni akkor is ha a gazdasági növekedés miatt nő a jövedelme és annak ellenére támogatja az intézkedést, hogy ez a pénztárcáját jelenleg negatívan érintette. Ha pedig a baloldali narratíva áll hozzá közelebb, akkor is elutasítja az egykulcsos adót, ha konkrétan annak nyertese.

Te nem tudsz azonosulni a Fidesz ideológiájával ennyi a problémád.

"Te most vagy azok közé tartozol akik még hisznek a mesékben, vagy a fogyatékosok közé. Máskülönben nem hagynád figyelmen kívül a lakosságnak azt az 50% feletti részét akik nem akarnak sem benneteket, sem a többi pártot egy választáson."

Félreértések elkerülése érdekében: nem vagyok Fidesz tag. Szimpatizáns vagyok de nem is a Fideszé, inkább a kormányé.

Aki hisz a mesékben vagy fogyatékos az nem én vagyok. Én a valóságot látom. A valóság pedig az, hogy jelenleg a bizonytalanok azért bizonytalanok, mert nincs képviseletük. Nincs számukra alternatíva. Ha lenne akkor ugye a bizonytalanok már nem is lennének bizonytalanok.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a jövőben ne lehetne megszólítani a bizonytalanok tömegét. Én azt állítom, hogy most nincs alternatíva. És a jelenlegi helyzet nem jelenti azt, hogy a Fidesz mindig volt, lesz és lenni fog.

Ez így van, csakhogy a szocik nem vállalták be sem a politikai, sem a gazdasági kockázatát annak, hogy ezt a drága és fenntarthatatlan rendszert megszüntessék... ők inkább az eladósodás hívei maradtak... :-)

Te nem fogod fel... valakire rá kell bízni a közös ügyek vitelét. Én ráadásul nem gondolom, hogy amit a Fidesz csinált az elmúlt 3 évben az annyira szar és velejéig romlott lenne ország szempontjából, hogy Hitlerhez kellene hasonlítani. Ahogy nem gondolom, hogy a másik oldalt Sztálinhoz kéne hasonlítani, annak ellenére, hogy meg vagyok győződve arról, hogy amit csináltak 2002-2010 között az szar volt. Ott vannak a számok, azokat kell összehasonlítani, meg azt elképzelni, hogy egyes intézkedéseknek mi lehetett volna az alternatívája. Van elég válságkezelős példa a környező, vagy éppen nehéz helyzetbe jutott országokban, hogy ott mire jutottak, az elmúlt években, nagyjából el lehetett dönteni, hogy melyik ujjukat harapják, mit áldozzanak be. Magyarország azt lépett amit, nem volt ez sem áldozatok nélküli. De 2009-2010-ben az ország fundamentumait tekintve a 10 legkockázatosabb ország között voltunk, most pedig már nem vagyunk benne ebben az "elitklubban", hogy csak egy példát említsek.

Nyugodt a lelkiismereted, hogy Te mindent megtettél amikor nem mentél el szavazni mert nem választasz két rossz közül és majd a többség eldönti helyetted, hogy mi legyen, de legalább Neked nyugodt a lelkiismereted??

Miközben sűrűn egyetértetek azzal, hogy azért tart ott az ország, mert az "AT félék mérgezik az embereket kormánypropagandával" idézve Bobytól?

NO COMMENT.

Nagyon jó a hasonlatod. Csak éppen az a baj, hogy valójában 2010-ben a lábad már üszkösödött Te meg még mindig azt hiszed, hogy csak a kisujjad körmét kellett volna levágni.

http://www.kutatokejszakaja.hu/2013/data/userfiles/Giday_Szego_bankszovetseg6-1.pdf

"A külfölddel szembeni teljes nemzetgazdasági adósság az államháztartás adósságánál is

súlyosabb teher az ország számára. Miért? Mert a deviza - beszerzési költségeivel, és

ami szintén fontos, átértékelődési veszteségeivel is számítva (az adós többnyire

nem nyer, hanem veszít az árfolyamok volatilitásán) – nagyon drága és a túlzott pénzkínálattal jellemezhető helyzeteket kivéve nehezen, de legálabb is bizonytalanul szerezhető be."

"Devizára nem csupán a nettó adósságtörlesztéshez (ami tényleges tőke és kamat törlesztés) van szüksége az országnak, hanem az éves adósságtörlesztési kötelezettségek teljesítésére is. A kettő nem ugyanaz. Az adósságot (az adott évben lejáró tartozások és kifizetendő kamatok, és egyéb kötelezettségek) az adósok – sok esetben – nem kifizetik, hanem forgatják, azaz

adósságból fizetnek adósságot. Így tesz nemzetünk és annak felhatalmazott képviselője,

államunk is. Az adósságszolgálat valóságos terhével meglehetősen ritkán szembesülünk.

Nem valószínű, hogy szembesülnének azzal, hogy devizában az adósságszolgálati teher

a nemzeti össztermék értekének már közel egynegyede, azaz közel 6000-6500 milliárd forintnyi összeget kell az országnak arra fordítania, hogy lejáró adósságait törlessze. (GDP kb. 28000 milliárd forint). Ennek a deviza összegnek a folyamatos beszerzése jelentősen megterheli az ország pénzügyeit és ami legalább annyira kedvezőtlen: növeli a pénzügyi bizonytalanságot.

"Nagymértékű devizális függőség bizonytalanná tesz bármilyen költségvetést, legyen az államé, vállalkozóé, vagy háztartásé. (Megj: ezt ugye már mindenki megtanulta a válság alatt, az leginkább, akinek van/volt devizahitele.). Azzal a ténnyel, hogy a devizális bizonytalanság mekkora gond - ami azt jelenti, hogy a forint valós értéke bizonytalan - csak az utóbbi időben tudatosult. Deviza és forint kapcsolatok ilyetén alakulása nagymértékben megnövelte a bizonytalanságot a gazdálkodás valamennyi szintjén. Minek következtében az ország bármely gazdasági egységének a finanszírozása - a legjobb pénzügyi tervezés mellett is - magas kockázatokat tartalmaz.

Gazdaságunk és pénzügyeink nemzetközi beágyazottsága csak bonyolítja a helyzetet, hiszen devizabeszerzésnek kitett és a nemzetközi devizális folyamatoktól súlyosan függő ország vagyunk. Igazodásunk ehhez a rendszerhez - még a legjobb finanszírozási szakmunka és magas társadalmi elköteleződés mellett is - rendkívül magas kockázattal jár. Ha szinte minden megtermelt hazai jövedelem valós nagysága a devizális folyamatoktól függ - ez lehet kedvező is, de ez nem csökkenti a magas kockázatot - akkor ebből már következik, hogy tényleges jövedelmünk nagyságát tekintve - minden szektorra vonatkoztatva: állam, vállalat, háztartás - bizonytalan. Ha pedig időtávlatokban is kell számolnunk - hónapokban, években, életpályákban, nyugdíjban - ez a bizonytalanság tovább nő.

Vajon kire terhelhető ez a devizális kockázat? Kire terhelhető az ország magas adósságszolgálati terhe és az ezzel járó magas kockázat?

Mondhatnánk, hogy egyszerű a válasz, hiszen fizessen az, aki költi a devizát. Ez a válasz azonban megkerüli a problémát, ugyanis a devizát mindenki költi, aki forintot kiad. A lakossági fogyasztás importhányada 7%-ról 30%-ra nőtt. Ebből következik, hogy minden 100 forint kiadásból 30 Ftnyi devizát költünk. Devizát költ az is aki exportál. Egyszerűen azért, mert minden 100 egységnyi deviza bevételhez 80 egységnyi devizát költünk el. Magyarul az importot exportálják egy kevés hozzáadott hazai teljesítménnyel. A devizát tehát mindenki költi.

Nézzük meg a társadalom különböző jövedelemtulajdonosainak részesedését a külföldi adósságban. Külső forrásokra épülő adósság áttérésére akkor döntöttek vállalataink, amikor gőzerővel kellett volna az országnak arra törekednie, hogy a külső eladósodottságot csökkentse. 1997-ről beszél a cikk.

A folyamat szerint a vállalatok 2000 évben jövedelmük 40%-ig voltak eladósodva, aminek kevesebb, mint fele volt külföldről felvett hitel, közel fele volt devizában is felvett. 2009-re az eladósodottsági arány elérte a 70%-ot, amiből 40% pontnyit (tehát több mint felét) külföldi forrásból finanszíroztak, 30%-pontnyit hazai forrásból, és több, mint 40% pontnyi volt a devizában történt eladódosodás.

Ezt követte néhány év csúszással a lakosság devizában történő eladósodása.

A forint szimbiózisban van a devizával, és a devizaadósok közvetlenebbül megmutatkozó kockázatai nem szabad, hogy elfelejtessék azt, hogy a devizális válságok nemcsak rájuk hatnak, hanem a teljes forintgazdaságra. Mit jelent ez a lakosságra vetítve. Azt, hogy a lakosság sajátos dráma szereplőjévé vált. Azzal, hogy a lakosság adósságát devizában vette fel, súlyosan hozzájárult az ország eladósodásához. Mondhatnánk úgy is, hogy a létében forinthoz kötött lakosság maga is a forint ellen lépett fel. Forint támogatójából (devizában nettó megtakarító volt így részbeni finanszírozója a külső adósságnak csökkenő mértékben ugyan de 2004-ig, annak meggyengítőjévé vált (külső eladósodást súlyosbította). Ezzel pedig saját létalapját a forint stabilitását gyengítette. Nyert, mint egyéni cselekvő, hiszen a forintnál olcsóbban kapott devizahitelt, de vesztett, mint a forint érdekközösség tagja. (megj. ez utóbbi aztán el is sodorta az egyéni nyereségeket).

2. ábra megmutatja, hogy 2001-ben az ország NETTÓ külfölddel szemben fennálló adóssága 15%ról, 2009-re 60%-ra változott.

Az a tény, hogy a hazai gazdaságban forinttal fizetünk illetve a forint konvertibilitása eltakarja azt a tényt, hogy forintjainkat devizára, devizát forintra váltják akkor is, amikor nem mi nem megyünk be a pénzváltóhoz "csupán" importcikkeket vásárolunk, "csupán" devizában adósodunk el. Mivel azonban forint ügyleteink mögött devizaügyletek is vannak nehéz megbecsülni, hogy mi mennyibe kerül valójában. Az, hogy az árfolyam alakulása húsba vágó kérdés a forintban gazdálkodók számára is, azóta lett világos, mióta devizahiteleiket forintban kell törleszteni.

Feltesszük a kérdést: Mennyibe kerül egy kínai póló? Páciensünk kínai pólót vásárol, mégpedig olcsón. Vajon így van ez? Lehet, hogy igen, de valószínű, hogy inkább nem. Miért? Mert páciensünk forinttal fizetett, de ezzel a póló még nincs kifizetve. Mégpedig azért nincs, mert forintunk nem világpénz. Kifizetett forintunk lebeg gazdasági tereinkben és még nem tudni, hogy azért az összegért mennyi devizához jutunk. Ezt a helyzetet bonyolítja, hogy a devizát be kell szereznie az országnak - ami 35 éve növekvő adósságállományunk miatt egyre súlyosabb feltételekkel tudunk megtenni. Az adóssággal beszerzett deviza ára tehát még megfejelődik a deviza adósság és devizabeszerzés trükkös útjainak "húsba vágó" árával.

Bár az egyes gazdasági szereplő számára úgy tűnik, hogy ő forintért vásárol külföldről bejövő terméket az ügylet csak az ő szintjén látszik befejezettnek. A nemzetgazdaság szintjén nem. A nemzetgazdaságnak az okozott fizetési mérleg hiányt és az éves szinten jelentkező adósságszolgálati kötelezettséget rendeznie kell. Ráadásul egy eladósodott ország az adósságot már nem kifizeti, hanem adósságot adóssággal törleszt. Így már teljesen követhetetlen, hogy az a deviza amiért páciensünk megvásárolta az "olcsó" kínai pólót, devizában mikor is lesz kifizetve. Páciensünk ezt nem látja, hiszen ő nem vett fel hitelt. Ráadásul teljesen bizonytalan, hogy a pólóhoz felvett devizaadósság kifizetése mikor történik meg. A kamatos kamatok és hitelköltségek így megsokszorozhatják a hitel költséget így akár annak többszörösét kell visszafizetni.

Mennyibe kerül az országnak a deviza? Tessék számolni! De kinek?

Miért országra kérdeztünk? A gazdaság szereplői szuverén módon döntenek arról, hogy

import terméket vásárolnak, külföldön nyaralnak-e, devizában adósodnak-e el, ezen döntéseik

azonban nemzetgazdasági szinten összegződnek és annak következményei jelennek meg az

eladósodottságban, a növekedést gátló magas kamatszintben, a nemzetgazdasági kockázat –

devizabeszerzés költségeit jelentősen emelő - emelkedésében. Magyarország esetében tehát az

történt, hogy bar az országnak elsőrendű érdeke lett volna az eladósodottság csökkentése, a

lakosság és a vállalatok – a hazai magas kamatok és a nekik olcsó deviza miatt – abban lettek

érdekeltek, hogy devizában költekezzenek, olcsó (olcsóbbnak tűnő) importcikkeket

vásároljanak, és hiteleikhez is devizát vásároljanak. Ezzel megnövelték a devizabeszerzés

országkockázatát, ezzel együtt forintunk instabilitását. A forint stabilizálása pedig nemzetközi

összehasonlításban is kiemelkedően magas kamatszinttel lehet. Ez a hazai vállalatok és a

lakosság 3-4 százalékponttal magasabb kamattal juthat csak hitelhez, mint a velük versenyző

külföldiek. Ez leküzdhetetlen versenyképességi hátrány! Annak érzékeltetésére, hogy a hazai

kamatszint mintegy 2 százalékpontos csökkentése mekkora könnyebbséget jelentene a hazai

vállalkozásoknak és a lakosságnak, becsléseket készítettünk. A becslésekhez kiinduló pontot

Simor András MNB elnökének egy adata nyújtott, miszerint az IMF megállapodás jótékony

hatására bekövetkező lehetséges 2 százalékpontos kamatcsökkenés az állami hitelterheket

mintegy 75-100 milliárd forinttal csökkentené. A többi jövedelem tulajdonosra is elkészítettük

a számításokat, és így összességében több mint 300 milliárd forintos megtakarítási lehetőséget

tártunk fel, a következő ábrában bemutatott megoszlásban. (Megj. Matolcsy nagy király, mert kedvező környezetben van/volt mersze kamatot csökkenteni és nem 2% pontot....)

Eddig úgy gondoltuk, a forintot függetlenül költhetjük a devizától, most pedig minden forintot közvetlenül deviza költésként fogunk fel, azaz úgy véljük, minden ki nem adott forint javítja az ország külső eladósodottságát. Ez részben így is van. Csakhogy a forint szűkös volta rontja az ország gazdasági állapotát és versenyképességet is. Olyan ez, mint a rákbetegség citosztatikumokkal való gyógyítása. A túlburjánzott devizakeresletre úgy csapunk le, hogy közben pusztítjuk az ország forint gazdaságát is. De vajon a forintillúziót és

annak következményeit gyógyíthatjuk-e a forintmegvonás drasztikus eszközével? Továbbá:

elégséges-e a külső eladósodási folyamatok szabályozására a szigorú államháztartási és

monetáris politika. A mi válaszunk erre az, hogy szükséges, de nem elégséges feltétele. Mégpedig azért nem, mert bár korlátlannak tűnik az átjárás a deviza és a forint között, de a korlátot egyre kínosabban – az olcsón kínált akciós hitelek ezt csak takarjak – az egyre súlyosabb adósságszolgálat képezi.

Végső soron a devizagazdálkodásunk aranyszabálya az, hogy a devizát végső soron devizával lehet csak megvásárolni, vagyis a korlátos finanszírozás miatt nincs valójában korlátlan átjárás a forint és a deviza között. Ezt az újabb és újabb külső eladósodás takarja el előlünk, ami csak úgy lehetséges, hogy a forint és a deviza pályák egymástól jelentősen elszakadtak.

E pályadeformáció mutatkozott meg abban a paradox pénzügyi jelenségben, hogy egy eladósodott országban a deviza nem drágább volt mint a forint, hanem éppen ellenkezőleg, olcsóbb (lásd például a drága forinthitelt kiváltó olcsó devizahitelt).

A valutaárfolyam változások kommentálásakor 1-2 éve az elemzők sokszor említik azt, hogy

a valutánk „együtt mozgott a régiós valutákkal” vagy „a régiós devizák mozgását követte a

forint is”. A pénztőke a fenti jelek szerint viszonylag egységesen kezeli a térségbeli devizákat. (Megj. AT igazad volt...) Ezt mutatja be a 4. ábra.

A spekuláció a válság előtt, illetve annak „bevezető” szakaszában valamennyi valutával

szemben egységesen felértékelést okozott (szinte azonos ütemben és időszakban), majd

valamennyi valutából együttesen szállt ki, zuhanásszerű leértékelést okozva. A forintra is

igaz ez, csak a forint esetében – mint az ábrában jól látható - a spekuláció még erősebb volt ,különösen a leértékelésében (megj. 40%-os leértékelődést okozott).

A válság ábránkban látható árfolyamkilengések idején valójában tehetetlen szemlélői voltunk

az eseményeknek, miközben valutainkkal szemben nagyon is célzott spekuláció folyt. A

devizapolitika és a devizális együttműködés hiánya súlyos növekedési veszteségeket okozott

az országnak. Deviza gazdaságunk anakronizmusát érzékeltetjük a válság időszak néhány

irracionális eseményével.

Mi is történt 2008-ban a világban és a visegrádi országokban? A FED az EKB és a japán

központi bank már 2007-ben súlyos pénzügypiaci mentőakciókat hajtott végre, mivel számos

jelzálog hitelintézet veszítette el alapjainak javát, és a vezető bankok sokasága súlyos veszteségekről számolt be. A FED közvetlenül is részt vett ekkor már vállalatok megmentésében, rossz papírjaik befogadásával pedig

kockázataik csökkentésében. E lépések mar önmagukban minősítettek: a FED rendkívüli üzemre váltott át, csakúgy mint az EKB, hiszen az EKB is részt vett a pénzügyi piacok megmentésére irányuló akciókban azzal, hogy pénzpumpával segítette a likviditási hiány feloldását.

Mi történt a visegrádi országokban eközben? Mit mutat ábránk? Azt, hogy a pénzügyi válság

először paradox módon valutainkat felértékelte, méghozzá irracionális mértékben, néhány

hónap alatt közel 15 százalékponttal. A bekövetkező zuhanás várható volt. Világosan látható,

hogy a visegrádi valuták nyája egyszer felfelé terelődött, majd együtt terelődött a meredekbe.

Tessék számolni újra! Ez azt jelenti, hogy megfelelő időzítéssel néhány hónap alatt 30

százalékpontnyi nyereségre lehetett szert tenni. A valuták egységes mozgása pedig arra utal,

hogy nem kevés pénz mindig megfelelő irányban spekulált. Ami pedig nyereség volt a

spekulációs tőkének, az súlyos veszteségeket okozott a hazai valutában gazdálkodóknak.

A hazai pénzügyi rendszer devizapolitikai ügyekben fennálló óriási kompetencia- hiányát jól

példázza, hogy a forintot hagytuk 2008-ban elkepesztő módon felértékelődni. 2008

áprilisában a forint 230 forint körüli értékre emelkedett. Az exportáló vállalatokat ez olyannyira lehetetlen helyzetbe hozta, hogy sokuk -

a felértékelődés idején – banki szorgalmazásra – olyan árfolyambiztosítási ügyletek

et kötöttek, amely ügyletekben lényegében szinte kizárólag a felértékelődéstől védték magukat. A leértékelődéssel

meglehetősen kis eséllyel számoltak, hiszen leértekelődés esetére kétszeres veszteséget is

elfogadtak a szerződésekben. A felértékelődés nem tartott sokáig, ezzel szemben a

leértékelődés – ami éppenséggel a világgazdaságot elemző szakma számára meglehetősen

valószínű lehetett – hamar bekövetkezett és gyors ütemben folytatódott. Ez a szerződés az

üzletet megkötőknek – köztük állami tulajdonú vállalatoknak is - néhány hónap alatt mintegy

500 millió forint kárt okozott. "

"Az élelmiszergazdaságunkban bekövetkező veszteségeket külgazdaságra gyakorol drámai

hátasára kevesen hívjak fel a figyelmet. Egy példával illusztráljuk a devizális összefüggéseket. Az élelmiszergazdaság súlyos válsága ellenére még ma is nettó deviza kitermelője az országnak. (Ez a devizapolitika, és az ország gazdaságpolitikája számára

fontos stratégiai szempont is egyben.) De míg korábban finanszírozni tudta az

energiabeszerzés deviza költségeit, mára mar ez messze nem teljesül. Az energia szektor

deviza mérlege évi 3-5 milliárd euro hiánnyal zár.

Ezt a hiányt már nem vagyunk képesek – mint korábban - hazai teljesítményből finanszírozni. Ma mar ehhez az adósságszolgálatunkat mintegy 10 százalékkal növelő deviza beszerzésre van szükség. Ezt a folyamatot bizonyára mérsékelni lehetett volna, ha az ország a külgazdasági egyensúlyt elsőrendű gazdaságpolitikai prioritásként kezeli, és e feladathoz megfelel

kompetenciával rendelkező intézményrendszert társit.

Devizapályáink jelentős romlására utal az exportunk kritikusan magas import tartalma. Az a

korábban említett tény, hogy az export import tartalma 80 százalék, azt mutatja, hogy

önmagában álló exportnövekedési adattal nem értékelhető az export sikeressége. Az export

deviza szükségletét – megfelelő információs bázis kialakításával - elemezni kell, mert ez az

előfeltétele annak, hogy importigényességet erről a magas szintről alacsonyabb szintre

szoríthassuk.

Az úgynevezett adósságot nem generáló forrás, a tőkebehozatal következtében ma már évi

(nettó) 8 milliárd euro hagyja el az országot, kiutalt jövedelem formájában. Ez azt jelenti,

hogy (évek óta) már több euro hagyja el az országot ezen a címen, mint amennyi euro bejön

az országba tőkebehozatal formájában. A tőkebehozatalnak a hatása az adósságszolgálatra

pozitívról negatívra váltott ennek következtében. A tőkebehozatal mérlege is finanszírozási

szükségletet támaszt, azaz a jövedelem kiáramlás többletéhez szükséges eurót az országnak be

kell szereznie.

Fogyasztásunk sajnalatos módon importigényes ágazattá vált. A fogyasztás magas import

tartalma egy eladósodott és a hazai termelés feltételeinek meglétével rendelkező

országban irracionális, önrontó, fenntarthatatlan, és nem utolsósorban - devizaköltségeivel számolva - drága. "

Megoldási javaslatok a cikkben: valutaúnió kialakítása a Visegrádi országokkal ha már a spekulációs tőke úgyis egységként kezeli a térséget, Devizagazdálkodási Tanács létrehozása (megj. aminek szerepét lehet hogy most az összevont MNB-PSZÁF meg fogja valósítani)

ezt soha nem fogod fel már...leírom 100-adjára is 100.féleképpen: az nem dicsérendő, sőt elítélendő, ha azért választasz demokratikus keretek közt vkit, mert tudod hogy rossz, de kevésbé rosszabb mint a másik. Ez olyan, mintha pl. csak Hitler és Sztálin közül választhatott volna egy választó, és aztán ütötte volna a mellét, hogy a jobbik lóra tett. Ez teljes abszurdum!!!! Ha vmiről tudjuk hogy szar, az egyetlen megoldás, hogy mindekettő ellen felkel az ember: tüntet, nem szavaz egyikre sem, bojkottál, illegitimmé teszi mindkét alternatívát. Ha a többség mégis megszavazza vmelyiket, legalább tiszta az illető lelkiismerete.

Prospero borzolásához, illetve ha már mnyp-vel számolsz, akkor az úgy korrekt, hogy a szocikhoz is beszámítod, mivel a nagy része 2002-2010-ig lett félretéve, tehát a szoci időszak államadósságában benne van az mnyp tartalék képzése által okozott hiány.

Ha jól értem azt mondod, hogy az Orbán kormány teljesítménye ugyanolyan szar mint a szociké államadósság fronton, mert 3,5 év alatt mnyp nélkül 5700 milliárd forint államadósságot halmoztak volna fel tehát időarányosan nagyjából ugyanúgy teljesítenek.

Tényleg nem tudom, hogy mit lehet várni egy átlagembertől aki a Győzike showból tájékozódik, ha még Te, aki érdeklődik a közügyek iránt is így gondolkozik.

Hiszen nyilván ugyanaz egy 700 milliárd forintos éves kamatfizetési kötelezettséget örökségbe kapni (2002), mint egy 1100-1200 milliárdosat (2010). 500 milliárddal kell többet kigazdálkodni évente csak kamat miatt. Ez 3,5 év alatt 1750 milliárd többlet teher 2002-höz képest.

És az is nyilván ugyanaz, hogy 60%-os devizaadósságot örökölt a Fidesz ami 10-12000 milliárd forint, ami önmagában veszélyes az országra nézve - amin egy 10%-os árfolyamkülönbözet 1000 milliárd államadósság növekedést okoz anélkül, hogy egy kummányi újabb hitelt felvett volna a kormány.

Mnyp beszámításnál figyelembe veszed a 3000 milliárdot mint államadósság növelő tényezőt, de nem veszed figyelembe azt az 500-600 milliárd jelenlegi megtakarítást, hogy nem kell újabb hitelt felvenni a finanszírozásra.

Ez a fiskális rendrakás az egyik szemenszedett hazugság, amit mondanak. Mindig a 2 hétig tartó 320 huf/eur-al számolt adósságot hasonlítják a maihoz. Számoljunk az akkori átlagos kb 290 huf/eur árfolyammal, máris látszik, semmit nem tettek.

A munkanélküliség nő (leszámítva a közmunkásokat és az állami/költségvetési alkalmazottakat). Az ipari termelés zuhan, gdp zuhan, minden zuhan. Az inflációról is hazudnak, mert bár a rezsicsökkenés miatt az infláció most alacsony, de a maginfláció messze nem mutat ilyen szép képet.

Jah, és a legfontosabb, a kiskereskedelmi forgalom is zuhan folyamatosan, ebből is látszik, az emberek egyre szarabbul élnek. Ez a valóság, tetszik, nem tetszik.

Azokkal a hsz-eiddel is nagyon egyetértek, hogy két szar közül nem kell választani. Mert akármelyiket is választod, szart kapsz. És amíg nálunk csak komcsik közül lehet választani, ez is lesz az eredmény. Sajna ez is a valóság.

"de aki nem ért egyet ezzel azoknak is el kell ismerni, hogy fiskálisan rendbe tették az országot, ami ország érdek is "

A fidesz fiskális rendrakása olyan, mint a magyar orvoslás. Ha rákos lesz a lábodon a kisújjad körme, akkor nem meggyógyítja a körmödet, hanem combból amputálja a lábadat, bekötözi, oszt mehetsz. A gyógyításra, gyógyszerre fordítandó pénzt meg szétosztja a haverok között.

"Érteni vélem a duális szerkezetről a véleményed... de ettől még nem tudok azonosulni a mai magyar ellenzék által kínált - és hiteltelenül képviselt - ideológiákkal..."

Te most vagy azok közé tartozol akik még hisznek a mesékben, vagy a fogyatékosok közé. Máskülönben nem hagynád figyelmen kívül a lakosságnak azt az 50% feletti részét akik nem akarnak sem benneteket, sem a többi pártot egy választáson. Azt a 4-500.000. embert meg aki itt hagyta az országot, csak félve merem megemlíteni azok között, akik nem kívánják egyik jelenlegi pártot sem.

"Más érdemi ideológia meg nincs a piacon.."

Ilyen gyöpös gondolkodással nem lehet dicsekedni! Az emberek lesz@rják az ideológiátokat! Az nem lehet ideológia kérdése, ha azt mondom, hogy írj fel egy összeadást aminek az eredménye 4-el egyenlő. Ebben a feladatban adott a végeredmény..., az nem lehet 5 vagy 3. Ideológia kérdése az lehet a feladatban, hogy az egyik párt úgy oldja meg a feladatot, hogy 5+(-1)=4, a másik meg úgy, hogy 3+1=4. Márpedig a zemberek 89-ben úgy döntöttek, hogy jóléti, nyugati típusú demokráciát akarnak ebben az országban. Ha megy a matek akkor érted, hogy ez kell legyen a feladat végeredménye.

Se ti, sem a többi párt nem a valódi megoldása vagytok ennek a feladatnak, úgyhogy előbb v. utóbb ki lesztek radírozva az élet füzetéből, ahogy a történelem kiradírozta a Szovjetuniót, és a náci Németországot is. Nincs kétségem...ez csak idő kérdése!

Nekem személy szerint nem hiányzik, sosem hiányzott egy szoci sem.

Pusztán kifejtettem a tényekre alapozott véleményemet, a közkeletű propagandával, tény és történelemhamisítással szemben. ami gyakorlatilag ennek ellenkezőjét állítja.

A trend szerintem is Matolcsyval tört meg (persze ez Orbánt is jelenti nyilván), és a szocik fokozni tudták a tempót, még akkor is ha Gyurcsány ezen ténylegesen változtatott (eleget, vagy későn, vagy mittudomén, mindegy, ettől nem lesz nálam hiteles, de a tény azért tény nálam )

"Ki akarta még megtörni ezt a trended?

Gyurcsány."

Ebben én azért nem lennék olyan biztos, főleg a manapság hallható beszédei kapcsán.

Szeretem a trendeket figyelni...de nemcsak én, hanem pl. Chikán Attila, az első Orbán Torgyán Polgár kormány gazdaságminisztere is...

aszongya, hogy-

az exportra és tőkeimportra épülő, fenntartható gazdasági fejlődés szerkezete 2001-ben tort meg, onnan indult a minimálbéremelős, belső fogyasztás élénkítésre alapozott gazd. politika, támogatott lakáshitelekkel, nyugdíjemelésekkel...

Ki volt akkor a gazd. miniszter? Matolcsy

Ez a spiral lett fújva, a még nagyobb nyugdíjemelésekig (13. meg 14. havi nyugdíjakkal)

devizahitellel pörgetett fogyasztásig, Fidesz-Mszp versenyben,

Eddig Chikán logikája, a többit én teszem hozzá:

ki akarta ezt a trended megtörni?

Pl. az MDF/Bokros irány.

Mi lett velük? Ki lettek csinálva.

Ki akarta még megtörni ezt a trended?

Gyurcsány.

Egyrészt az ígérgetős hazugságspirált, ami öszödi beszéd lett, és belebukott mszp-n belül is, meg országosan is, de gazdaságilag is csinált egy 6-7-8% megszorítást.

Csak mondom.

Most megint Matolcsy-Orbán Nemzeti Trafik kormány van,

http://www.akk.hu/ktgvetesadossag.ivy

2002: 9224,2 milliárd Ft

2010: 19323,1 milliárd Ft.

Azaz több, mint a duplájára nőtt az MSZP-SZDSZ alatt, 10098,9 milliárd Ft-tal.

2010. április: 19323,1 milliárd Ft

2013. szeptember 22085,4 milliárd Ft.

Ez kb. 3,5 év alatt +2762,3 milliárd Ft. Plusz az MNYP ~3000 milliárdja, amiből megvan még a MOL részesedés, a Rába és még némi vagyon részvényekben.

Időarányosan nézve hozzák az MSZP-SZDSZ színvonalat, közben pedig éppúgy fossák magukból a kormányzati sikerpropagandát, mint az MSZP-SZDSZ egykor, "a Pannon Puma ugrásra készen", "egész Európa minket irigyel".

A ciklus első felében látszott némi különbség, hogy talán végre más irányba mennek, de az utóbbi 1 év nagyon megváltoztatta az álláspontomat.

Én nem kérek a rendszerváltókból és azok újracsomagolt változataiból.

Amíg ezek el nem takarodnak a politikai életből, ez az ország nem fog lábra állni, mert nem érdekük. Javaslom megnézni, hogy immár az ország hány %-a él létminimum alatt, soha ennyi szegény család, munkanélküli ember nem volt (utóbbiakat kozmetikázzák a közmunkával), közben ugyanúgy megy a siker propaganda, mint az "elmúltnyócévben".

Érteni vélem a duális szerkezetről a véleményed... de ettől még nem tudok azonosulni a mai magyar ellenzék által kínált - és hiteltelenül képviselt - ideológiákkal...

Más érdemi ideológia meg nincs a piacon...

"Semmit nem kell elismernem! "

Hát persze! :-)

Semmit nem kell elismernem! Itt sokan lekommunistázzák Lupint, pedig a 2010-es választások előtt ő is azt hirdette, hogy nincs más alternatíva, mint a fidesz. Ezen sokat vitatkoztunk akkor.Én azon az állásponton voltam akkor is és most is, hogy sz@r a sz@rnak nem lehet az alternatívája. Sajnos igazam lett.Akik mint te is azt hirdetik, hogy a fidesz, azok beletartoznak a mai magyar társadalom duális szerkezetébe.Benne álltok nyakig a sz@rban balra néztek mszp, jobbra néztek fidesz.

Igen... úgy néz ki, hogy van a Fidesz politikája mögött tömény önérdek IS (kinek a politikája mögött nincs?)...de aki nem ért egyet ezzel azoknak is el kell ismerni, hogy fiskálisan rendbe tették az országot, ami ország érdek is ... és nincs/nem volt/senki nem tudott olyan alternatívát mutatni... beleértve az EU/IMF párost illetve EU bajban lévő országait...ami hiány lefaragásakor ne járt volna gazdasági visszaeséssel, munkanélküliség növekedéssel, foglalkoztatás csökkenéssel vagy éppen növekedésért cserébe drasztikus államadósság megugrással lsd. pl. Románia, Szlovákia... ami a mi esetünkben... örökölt magas államadósság mellette szinte 100%-ban külföldi finanszírozás miatt... nem volt járható út.

Az igazság az, hogy a gazdaságpolitika sikerét azon is le lehet mérni, hogy most nagyobb a mozgástere lenne már bármely kormánynak, mint volt 2010-es kormányváltáskor a Fidesznek.