Kiss Ulrich atyától származik ez a kis bejegyzés, és tulajdonképpen arról szól, hogy vajon létezik-e gazdasági összeesküvés az országok leigázására, egy irányító kéz. Különösen banyaiz, és a baloldali liberálisok figyelmébe ajánlom, akik szerint természetesen nincs ilyen erő, vagy összeesküvés. De azért ezek a számadatok elég érdekesek:
"Az államtitkár ismételten megdicsérte a közgazdász kutatót: „Ez egy nagyon jó hír”…A jó hír, mely a magyar államtitkárt jókedvre hangolta, Dr. Schlotböller becslése volt, hogy a német GDP jövőre 1 %-kal fog nőni.
Elgondolkodtam. Milyen kevésnek is tud örülni az ember! Az előrejelzés nem is olyan régen még kis híján a duplája, 1,8 % volt, míg a tavalyi növekedési ráta 3,6 %-os volt. Azaz ma az is jó hír, hogy egy negyedére csökkent a növekedés. És ilyen jelzésekre, hírekre jojózik a tőzsde, fel- és alá hullámzik, szökdécsel. Nem csoda, hogy a tőzsde rejtély marad a kisemberek, de még a közgazdászok számára is. Hisz hangulatok irányítják. Eközben a tőzsde csak kiskapura játszik, tavaly például 63 billió dollár volt a világ összes tőzsdéjének forgalma, miközben a tőzsdén kívül, a határidős üzletek, az ún. derivátok, piaca ennek tizenegyszerese, 708 billió dollár. Azaz tízszer annyi tőke száguld a spekuláció hullámvasútján, mint amennyit a valós gazdaság évente termel, ugyanis 70 billiót. Míg a tőzsde szintje szinte azonos a termelésével, és a munkapiac a maga 55 billiójával sem marad el nagyon, az úgynevezett pénzpiac az amerikai filmek üldözései jeleneteire emlékeztető módon száguld – fék nélkül.
A számok végképp kísértetiessé válnak, ha a devizapiac 1007 billiós tavalyi forgalmát próbáljuk elképzelni. Talán segít, ha azt mondom, hogy az energiapiac 7 billiós nagyságrendű, az ingatlanpiac pedig még fél billiónyit sem ér el. Más szóval, az elvileg szuverén nemzetek valutáival kaszinózni 144-szer annyi jövedelmet biztosít, mintha az energiával üzletelnénk, vagy 2518-szor annyit, mintha ingatlanokkal foglalkoznánk. Az energia viszont elfogy egy napon, a devizaspekuláció pedig csak nő és nő. Ami annál furább, mert elvileg a pénzkibocsátás minden állam szuverén joga lenne. Egykor az uralkodó portréja a pénzen ezt jelezte. Innen ered a mondás, adjátok meg a császárnak, ami a császáré… Most mit mondjunk? Adjátok meg a kaszinónak, ami a kaszinóé? A Der Spiegel eheti borítóján Sárközyt, Merkelt, Obamát és Ven Csia-pao kínai elnököt mint a bábjáték szereplőit a láthatatlan bábjátékos ráncigálja zsinóron. A liberális lap felteszi a kérdést: A világot a pénz uralja, de ki uralja a pénzt? A világ elvileg négy leghatalmasabb embere egy pogány templomra emlékeztető világtőzsde oszlopcsarnoka előtt álldogál. De ez csak díszlet. A zsinór vége nem látszik. A lap grafikusa úgy tűnik felfedezte Adam Smith klasszikus közgazdász közmondásos láthatatlan kezét. Láthatatlan marad."
