EB-elemzés-M

Én azt láttam, hogy a válogatott támadó játéka akkor volt a legjobb, amikor Szalai nem volt a pályán. (francia meccsen). És akkor tartottuk meg legjobban a labdákat, akkor voltak leginkább felépített támadásaink.

Nagy Ádám kivételes tehetségű, szorult helyzetekből is rendkívül jó megoldásokkal lép elő. Nem fél visszafelé sem passzolni, ami afféle gyengeség jelének tűnt a középpályáról az elmúlt 30 évben. Márpedig járatni kell a labdát, keresni a lyukat az ellenfél védelmében, koncentrációjában.

És keresztlabdái is zseniálisak- pl. a francia gól előtt ahogy keresztbe ívelte Fiolának...

Ha ő Szoboszlaival /Kalmárral együtt lett volna a pályán, akkor biztos, hogy még legalább 1-2 gólt rúgtunk volna. Bár hozzáteszem Schafer játéka is nagyon meglepett pozitív értelemben, de ő úgy látszik fizikailag "csak" 60-70 percig bírta.

Sallait amikor lehozták a portugál meccsen már nagyon fáradt volt, Szalait meg kb. a 60. percben le kellett volna már hozni, mivel ott már kifejezetten kevesebbet mozgott és az ő mozgásának hiányát a többiek voltak kénytelenek kompenzálni. Emiatt viszont hátul jobban fáradtak és ezért van az, hogy fejben is elfáradtak, kimaradt a koncentráció.

Ha megnézitek a 2. német gólt, ott kibóklászott 4 magyar védő két támadóra. Ezért az első -rövid oldalról érkező lövést még blokkolni tudták a védők, de az ottan a hosszú irányába kipattanó labdára már nem értek oda a magyar védők.

De a portugál gólnál is azért pattant be Orbán lábáról a labda mert nem volt elég közel a támadóhoz. Utána meg a 11-es előtt a friss csupa izom portugál játékosról (Sanchez) legalább 4 védő pattant le.

Ugye ezen ellenfelek cseréinek a cseréi is minőségi játékosok, míg a magyarok nem tudnak minőségi játékosokat cserélni....