Re: nincs cím

Szerencsére az Újpest hozta az általam elvárt formát.

Egyszerűen félelmetes, hogy egy csapat ennyire kishitű legyen idegenben, mint az Újpest vagy az MTK szokott lenni.

Az MTK jónéhány éve ugyanezt játszotta el egy horvát csapat ellen, hogy emberelőnybe kerültek idegenben , ennek ellenére gyakorlatilag nem mentek az ellenfél kapujának közelébe.

Én nem értem ezt a magyar csapatok általános felfogását. Még ha 11 ember ellen is játszanék, akkor idegenben dupla erővel törekednék arra, hogy gólt rúgjak az ellenfélnek, hiszen, ha idegenben nem rúgok gólt, az egy fél vereségnek számít, hiszen akkor otthon úgy kell védekezni, hogy biztos ne kapjunk egy gólt sem, ami valljuk be a magyar csapatoknak nagyon ritkán szokott sikerülni...

Ráadásul váratlanul neki lehet rohanni az ellenfélnek és meglepni az elején, aztán utána még mindig lehet védekezni.

Ráadásul ez a szezon előtti formában lévő Steaua egy abszolút verhető csapat volt. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy egy normális átlag nemzetközi alsó szintet elérő csapat számára az lett volna.

Mert az első félidőben egészen tetszetősen játszott az Újpest, bár nem támadott, de mégis lehetett látni, hogy meg mernek csinálni egy -két cselt (meccsenként 2-3 csellel magyar bajnokságot lehet nyerni szinte) és egész keményen odaléptek néha az ellenfélnek.

Örültem, bár 50 EUR bánta volna, ha így marad a helyzet.

Viszont a román kiállítás után mi a francért védekezünk továbbra is?? Miért nem küldünk be egy támadót? Mondjuk egy olyat, akinek van is kedve focizni, mert, amikor 0-2-nél Tisza beállt, akkor én teljesen megdöbbentem, azon amit láttam. Egy beálló játékos arcán jellemzően én látni szoktam a bizonyítani vágyást, a tettre készséget, azt a tekintetet a szemében, hogy igen eddig döcögött a szekér, de majd az én segítségemmel kirántjuk magunkat ebből a kátyúból, és az oldalvonal mellett , mint egy start előtt álló versenyló, fújtat, ugrál, alig tudja visszafogni a tartalékbíró...Mit látok Tiszánál?? Álldogál , mint f@sz a lakodalomban, simizgeti a frizuráját, bambul maga elé úgy, mint aki előtte való éjszakát véggbulizta és most másnaposan aludt volna eddig a cserepadon és 5 perce ébresztették volna fel, hogy kéne egy kicsit focizni, de 2-0, úgyhogy nincs semmi kedve beállni és égetni magát...

Ezek után a két román védő -tipikusan magyaros, egymásnak mennek és a labda elpattan közöttük- hibája után 1 az 1-ben nyargalhatott a kapuig...De mit csinál? Hátranéz, hogy mikor hozza már be a román gyerek...Látja, hogy az az istennek sem fogja utólérni , hacsak nem áll meg...Hát ahelyett , hogy jobb belsővel elgurítaná a kapus mellett, ahelyett borzasztó bénán tolja meg a labdát és ki is cselezi magát a 100%-os ziccerből...Az már csak hab a tortán, hogy mi ugye szinte ugyanilyen helyzetből kaptuk a gólt, mert a román támadó mellett még érkezett 2 másik támadó, akinek vissza tudták gurítani a lasztit és az egyik bevágta, míg Tiszát olyan egyedül hagyták a társai elől, mint Woody Allen-t abban a filmben, amikor elhatározták , hogy kiszöknek a börtönből, csak Woody-nak elfelejtettek szólni, hogy elmarad a szökés...

Egy kicsit előrerohantam...

Szóval a félidőben én nem tudom mit csinálnak a magyar csapatok általában, masszőrlányok kényeztetik őket az öltözőben, vagy mi, de az öltözőben úgy elszoktak fáradni (vagy lemerevedni) a magyar csapatok, hogy az döbbenet. Ezt amúgy a Debrecen meccsen és észre lehetett venni, ha nem találták volna azt a gólt a 2. félidőben , akkor a svédek bedarálták volna őket-sztem (bár a svédeken látható volt, hogy ezzel a klímával nem tudnak mit kezdeni, mert amint kijöttek melegíteni, már úgy le voltak izzadva, mint én a Külkerpark szaunájában 15 perc extra után...)

És azt sem tudom eldönteni, hogy melyik van előbb a magyar csapatoknál: Vajon azért passzolnak pontatlanul (érdekes volt megfigyelni, hogy a hátul passzolgató védők-akik elvileg a legkevesebbet futnak, ergo legkevésbé fáradtak- azok is pontatlanul passzolnak egymáshoz, vagy inkább egymás mellé, miközben a támadó nincs is a közelükben, tehát nem voltak nyomás alatt) mert fáradtak és nem tudnak koncentrálni (már), vagy azért fáradtak mert pontatlanul passzolgatnak és ezért feleslegesen szakítják meg egymást az egymásnak szánt passzokkal, illetve az elvesztett labdák után mindig dupla annyit kell rohanni...

Valszeg , ez olyan egymást erősítő folyamat, azaz az első néhány rossz passz után annyira elfáradnak, hogy utána már egyre nagyobb %-ban rontjá el a passzokat és ezért még jobban elfáradnak...

Csak azt nem tudom, hogy ha valaki nem tud egy egyeneset laposan rúgni 5 méterre a másikhoz, akkor hogy kerül a magyar bajnokság élvonalába (de ez már egy nagyon bő téma lenne...).

Aztán a szünet után, amikor már amúgy is el van készülve a csapat az erejével és le van meredve a szünet általi sokktól, akkor persze igen gyakran kapunk olyan tipikus magyar gólokat, hogy a védőnk hátbarúgja labdával a középpályást, akiről odapattan a labda két védő közé, akik egymásnak rohannak, majd a kettőjük között kiugró csatár az épp elcsúszó kapus mellett bepasszolja a labdát, vagy pl. a kapus indításból egyből az ellenfél középpályásának rúgja a lasztit, aki egy rossz beívelést elnéző védő sarkáról a másik védő elé kerülő labdát nem találja el- lyukat rúg - és a laszti becsorog a kapunkba...

Nos ezek a tipikus magyar kapott gólok. Technikai hibák vegyesen koncentrációs hibákkal és a fizikai erőnlét hiányával...

A 2. félidőben aztán a lelkesedését (is) elvesztett Dózsa játékosai is tipikus "szép" magyar focit mutattak be...Odapasszolják valamilyen szerencsétlen társuk 6 méteres körzetébe a labdát -derékmagasságban, aki ha ezen tényezők mellett valami csoda folytán megtartja , akkor a többi társa, akinek vissza lehetne passzolni a labdát gondosan beáll egy ellenfél játékosa mögé és gondosan ügyel arra, hogy megjátszhatatlan legyen, véletlenül nem tesz egy óvatlan lépést sem és szomorúan nézi, ha a társ szenvedését, és körömrágva citerázik, hogy nehogy az a szerencsétlen felé rúgja a lapbdát...

Így nagyon nehéz nyerni.

Én eddig életemben 3 magyar csapattól láttam olyan teljesítményt, amire büszkék lehetünk: Videoton, Ferencváros és a Debrecen...

Azt nem tudom, hogy azt mondják, hogy nincs pénz a magyar fociban azért ennyivel gyengébbek...kérdés: mennyi pénzért lennének hajlandóak a mi focistáink futni?? Mert ahhoz semmi más nem kell (még cipő sem), mint akarat és elszántság.