Matgabnak

A megsemmisítő táborokkal kapcsolatban rengeteg kérdés merül fel egy elgondolkodó emberben, hogy hogyan és miért valósulhatott (vagy nem valósulhatott) meg úgy az amit a propaganda gépezet terjeszt.

És itt nemcsak a vasútvonalak esetleges bombázásáról van szó, hanem pl. miért csak 44-45-ben nőtt meg az áldozatok száma ennyire, miért tartották előtte évekig életben ezeket akiket meg akartak ölni, miért vonatoztatták őket ezer kilométeres távolságokra az amúgy szűkös vasúti kapacitásokkal, hogyan tudtak a beszámolók és a fényképek tanusága szerint a német katonák a gázkamrákba bemenni gázálarc nélkül a gázosítást követően, miért nem találnak ciklon B nyomokat a gázkamrák falain, hogyan lehetett annyi embert elégetni amennyit mondanak olyan kis kapacitású krematóriumokkal, amik oda voltak telepítve?

Meg hasonlóak, amiket nem lehet kérdezni vizsgálni stb. stb. Csak a dogmákat lehet mantrázni

Az akkori politikai felfogás teljesen elfogadta a táborok létesítését , ahova az osztályidegen vagy ellenséges vagy annak vélt embereket elzárták és nyilván nem luxus körülmények között elhelyezték őket. Ezt csinálták a britek, az oroszok, az ameikaiak és a németek is.

Csak közben ahogy a németek egyre inkább vesztésre álltak a háborúban nyilván egyre kevesebb jutott élelmiszerből és gyógyszerből ezekbe a táborokba, ahol kemény munkát is kellett végezniük a raboknak.

Az így legyengült és tömegben lévő emberek között nyilván aratott a betegség és a halál. És nyilván ezek az emberek jóval nagyobb eséllyel élték volna túl a háborút, ha otthon maradhattak volna. De ha csak azt mondaná a propaganda, hogy itt sok ember meghalt az ellátás hiányosságai miatt, akkor arra fel nehezebb lenne az egész kárpótlási business-t kiépíteni illetve fenntartani. Ezért kell ezeket a különböző hihetetlennek tűnő sztorikat fenntartani, csakúgy ahogy a brit propaganda azt állította az I. VH-nál, hogy a német katonák falhoz csapkodják a csecsemőket a megszállt területeken. Démonizálni kell az ellenséget, a harci morál fenntartása érdekében.

Szomorú minden ember halála, de talán még szomorúbb, hogy egyes emberek népek ezen szerencsétlenek halálából akarnak anyagilag jól járni.