Ahol állsz, annyit látsz: Püff neki objektivitás

Egyre inkább úgy látom, hogy ez amolyan önérzeti kérdés.

A társasházban - ahol lakom - szintén van egy 'ilyen' helyzet, ahol a lakók egy bizonyos - elméletben semleges - téma iránt az egyik vagy a másik álláspont kapcsán hatalmas önérzetet fejlesztettek ki maguknak.

Ennek mentén aztán képesek a végsőkig szembenállni egymással és itt is van egy amolyan 'pártonkívüli' réteg, akik még rosszabb helyzetben vannak és már ki sem dolgozzák az álláspontjukat.

Azon gondolkodom, hogy ez a hatalmas önérzet magyar sajátosság-e és honnan ered?