Vizilabdáztam 20 évig

Nagyon le voltunk bénulva az 1. negyedben. Ráadásul lőttünk 2 legalább 2 kapufát is, ahol már a kapusok verve voltak.

A második negyedben óriásit vizilabdáztunk és a 3. negyedig csodálatosan védekeztünk. 4-4 -nél a bíróknak óriási hibája volt , hogy a magyar támadásnál nem kiállítottak egy horvátot , hanem támadó faltot fújtak, aminek ellentámadásából a horvátok belőtték azt a szerencsés góljukat, pedig lehetett látni, hogy addigra megzavarodtak kétségbeestek a horvátok és elkezdték "nem elvállalni" a lövéseket (mint a női magyar csapat Kanada ellen)

Sajnos utána ugyanaz a játékos lőtt egy ugyanolyan szerencsés megpattanó gólt, ezzel a magyarok kétségbeesetek a horvátok pedig megnyugodtak.

Az utolsó negyebben ráadásul találtak még egy gólt és 7-4-nél úgy nézett ki elszálltak az esélyeink. De nem , mert felhoztuk magunkat 6-7-re és ekkor két olyan ziccerünk is volt, amikor a centerben lévő üres ember megjátszása helyett ellőttük a labdát a csudába.

Szóval az utolsó pillanatig volt esélyünk, de sajnos nem tudtunk élni vele. Sok apró momentum, de ez van. Még mindig jobb, mintha az olaszoktól az ottani katasztrófális játékvezetés miatt kikaptunk volna az olaszoktól - vagy az ausztrálok nem játszottak volna olyan hősiesen az olaszok ellen. Akkor a horvát -szerb vonalról max a 3. helyéért küzhettünk volna , de inkább 5-8. Ott szerencsénk volt. A végén bár nyerhettünk volna, de elajándékoztunk egy negyedet és utána már hiába voltunk jobbak.