Re: nincs cím

Hova a siettetés? Hétvégén döntöttek a Britek, aztán 2 nap múlva adják be a kérelmüket? És az nem növeli a káoszt? Válóperes példádnál maradva: ott is van békéltető tárgyalás és a vagyonmegosztásra hagyva elég idő. Az EU-t a világ ötödik legnagyobb gazdasága készül elhagyni, EU-ban a második vagy harmadik, ezer szállal kötődve EU-hoz. Minden siettetés csak növeli a bizonytalanságot, - persze más dolgokban éppen EU az aki húzza az időt, az persze érthető.... Brüsszel megvan sértődve, holott magának köszönheti az egész cirkuszt, idejében kellett volna felébredni - miért nem lepődök meg, hogy nem ez történt.

Itt a brit nagykövettel interjú:

http://mandiner.hu/cikk/20160628_csak_a_legnagyobb_elismeres_hangjan_szolhatok_orban_viktorrol_brit_nagykovet_a_mandinernek

Csakhogy az EU nem nagyon akar tárgyalni, mielőtt a Lisszaboni Szerződés 50. cikkely foglaltak szerint hivatalosan is bejelentenék kilépési szándékukat. Minek várnak?

Azért, mert David Cameron lemondott. Éppen azért mondott le, mert nem tudja képviselni azt, ami ellen kampányolt. Teljesen logikus, értelmes lépés. Az új kormánynak pedig szüksége lesz némi időre, hogy kialakítsa az álláspontját a kilépés módjáról. Az 50. cikkely alkalmazásáról, annak időpontjáról dönteni szuverén jogunk. Amint elindítjuk a folyamatot, az óra ketyegni kezd. Két évünk lesz onnantól, hogy megegyezésre jussunk az EU-val.

Konzultálnunk kell a skótokkal, a Wales-iekkel, az észak-írekkel, de Gibraltárral is, valamint tengerentúli területeink pozícióját is meg kell ismernünk. Akárcsak a londoni közgyűlését. London nem csak a mi fővárosunk, de Európa pénzügyi és üzleti központja is. Széleskörű egyeztetést kezdünk tehát arról, hogy mi legyen a következő lépés.

Mi lesz azokkal a honfitársainkkal, akik önöknél dolgoznak? Jöhetnek haza?

Szó sincs róla. Nem lesz semmilyen hirtelen, nagy változás. Még el sem kezdtük a tárgyalásokat, ha elkezdjük, két évig még akkor is EU-tagok leszünk az eddigi jogokkal és kötelezettségekkel, de a tárgyalásokat meg is lehet hosszabbítani, ha minden tagország elfogadja.

Egy biztos: az EU-ról szólt ez a referendum. Brüsszellel való kapcsolatunkról, az integráció mértékéről, a brüsszeli döntéshozatal módjáról. S mint ilyen, természetesen szólt a migrációról is, a munkaerő szabad áramlásáról, a szolgáltatásokhoz való hozzáférésről, egészségügyről, oktatásügyről. De kereskedelmi szabályokról is. Rengeteg mindenről tehát. Ami tehát a kint élő magyarok, vagy más közép-európaiak félelmeit illeti: nem lesz semmilyen hirtelen nagy változás.

Továbbra is együtt fogunk élni, üzletelni fogunk egymással, annyi a változás, hogy tárgyalni kezdünk az EU-val. A Nagy-Britanniában élő magyaroknak és a Magyarországon élő briteknek is ugyanazt üzenem. Utóbbiak is aggódnak most. Pedig, még egyszer: nem lesz semmilyen hirtelen, nagy változás.

Ha további gazdag államok is vérszemet kapnak most és otthagyják ott az EU-t, mi itt szépen újra Putyin érdekszférájába kerülhetünk.

Ezt a félelmüket tökéletesen megértem. A magyar kormány álláspontját is értem és csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok Orbán Viktorról, Szijjártó Péterről. Nyilvános megszólalásaikban megértést és tiszteletet mutattak a brit döntés irányában. Együttérzést a helyzet miatt, amelyben Nagy-Britannia most találta magát. Azt is megértették, hogy nem kell siettetnünk a folyamatokat. Magyarországgal tehát továbbra is remek kapcsolatunk lesz, a tárgyalási folyamat alatt is. Ami pedig a félelmeket illeti: az, hogy mi kilépünk az EU-ból, nem jelenti, hogy ezt ajánlanánk más országoknak is. Nekünk is az az érdekünk, hogy az EU erős maradjon, hiszen fontos partnerünk lesz távozásunk után is.

A Brexit tehát nem a civilizáció vége, nem a világvége."

Eközben Európában:

http://888.hu/article-hatrabb-az-agarakkal-brusszeli-burokratak

A britek kilépésével Berlin, Párizs és Brüsszel úgy látja, hogy megnyílt az út, amelynek végén egy összeurópai szuperállam megalkotása a cél. Úgy látszik, hogy semmit sem tanultak Nagy-Britannia kilépése kapcsán.

A német és a francia külügyminiszter – Frank-Walter Steinmeier és Jean-Marc Ayrault – kedden bemutatta teveit, mely szerint szorosabbra kell fűzni az európai integráció szálait. Három fontos területet jelöltek ki, amelyben az eddiginél mélyebb együttműködést várnak el a tagállamoktól a jövőben: ezek a biztonságpolitika, a migrációs-válság és a gazdasági együttműködés.

Szinte a terv nyilvánosságra kerülésével egy időben több tagállam is kifejezte aggodalmait.

Lengyelország szerint ez egy ultimátum, amelyben arra utasítják a tagállamokat, hogy adják át a hadseregük, a gazdaságuk és a határvédelmük feletti ellenőrzést Brüsszelnek.

Eddig a legnagyobb ellenállás a közös európai haderő felállításának kérdésében mutatkozott meg, elsősorban a kelet-európai tagállamok között. Ez főleg Lengyelországra igaz, amely a Krím-félsziget oroszok általi annektálása óta különösen érzékeny a biztonságpolitikát érintő kérdésekre.

Ez nem egy jó megoldás, mégpedig azért, mert az EU struktúráját régebben tervezték, amikor teljesen más volt a biztonságpolitikai környezet és azóta sok minden változott. A társadalom hangulata tagállamonként változó. Az európai szavazók nem akarják technokraták kezébe helyezni az unió sorsát "

– mondta Witold Waszczykowski, lengyel külügyminiszter.

A franciák és a németek által létrehozott dokumentumban a fő cél a szorosabb politikai unió és új tagállamok felvétele az integrációba.

A terv időzítése érthetetlen: miután a britek kinyilvánították kilépési szándékukat, több nyugat-európai országban – például Franciaországban és Hollandiában – is komolyabban felmerült hasonló referendumok megtartásának gondolata. Eközben Brüsszelt és Jean-Claude Junckert bírálatok özöne éri, amiért az unió mind jobban a föderalizáció irányába csúszik.

Hétfőn Franciaország, Németország és Olaszország vezetője kiállt amellett, hogy az Európai Unió egy sikertörténet, amely biztosította polgárai számára a gazdasági és szociális fejlődés lehetőségét és biztosítja Európa helyét a világban.

Az olasz álláspont azonban nem ilyen világos. Matteo Renzi olasz miniszterelnök nemrég kikelt a szigorú, németek által diktált gazdaságpolitika ellen. A közös biztonságpolitika a Földközi-tengeren át érkező migránsáradat miatt fontos az olaszoknak.

Kapcsolódó cikkünk: Egyre több európai politikus elégedetlen Junckerrel

Azt azonban elismerte a trió, hogy az EU csak olyan irányba haladhat, amelyet polgárai is támogatnak. Ez a kijelentés azonban nem látszik többnek, mint egy ügyes kommunikációs fogásnak, hiszen nem látni, hogy miként fogják kikérni az emberek véleményét. (Megjegyzés: tanácstalanok a nagy demokraták.)