Re: nincs cím

Elmesélek egy rövid történetet.

Pusztán érdekesség.

2008-ban épp nem volt munkahelyem.

Ergo sok időm volt.

Olyan helyekre is elmentem, ahová máskor nem lett volna időm.

Nem tudom hogyan, de kinéztem, hogy az egyik budapesti kerületi Közösségi Házban van egy klub.

Azt hiszem Konrad Lorenz v. valami hasonló néven futott.

Konrad Lorenz egy etológus volt, engem érdekel ez a téma.

Egyszer elmentem.

A portán mondják, hogy ez a klub a 2. emeleten van.

Kicsit furcsán néztek, de mondták, hogy menjek fel.

A 2. emeleten belépek egy hatalmas szecessziós ajtón, szinte kapu volt.

Egy hatalmas terembe jutok, sehol senki.

Megyek tovább.

A következő terem hasonló, itt sem látok senkit, de a háttérből duruzsolást hallok.

Megyek a hang felé.

A 3. teremből látom ám, hogy a 4. teremben egy hatalmas U alakú asztal körül sokan ülnek.

Nem láttam jól, kik azok, egyet balra kellett fordulnom és megyek közelebb.

A teremben kb. 100 zsidó ül, férfiak és asszonyok vegyesen.

Úgy, ahogy azt a filmekben látni lehet, kipában, meg tallitban - teljes népi és vallási diszben - ott ül sok sok ember és az előadót figyelik.

Az előadó miről mesél?

- Etólógia?

- Jó tipp, de nem elég jó!

- Gazdaság?

- Melegszik, mi lehet még?

- Árfolyamok?

- Igen ! Igen ! Ez már forró !

Bizony az előadó arról magyarázott ennek nagy csapat embernek- férfiaknak és asszonyoknak - hogy továbbra is a dollárt kell venni, mindenkinek, mert erősödni fog!

Ekkor már nagyon közel értem.

A sok népviseletbe burkolózott zsidó mind egyszerre fordul felém!

Hirtelen rám mered 100 szempár!

(Ajaj, van itt valaki, aki etológiáról szeretne beszélgetni velem?)

Nem, nem volt senki.

Sarkon fordultam és eljöttem.

Senki nem üldözött, nem volt mozgásérzékelő sem, csupán egy furcsa élmény.

Hozzá szeretném füzni, hogy semmi bajom a zsidókkal.

Ellenkezőleg, azt bizonyitják, hogy ha egy kisebbség közös értékek mentén jól meg tudja szervezni magát, akkor messzire juthat.

Ha a magyarságban ilyen közösség épitő erő lenne, csak megközelitőleg is, akkor nem lett volna Mohács, nem kellett volna a Habsburgokkal viaskodnunk és nem sirnánk fel éjszaka, ha eszünkbe jut Trianon.