Re: nincs cím

"A 17. század elején az Angliában üldözött protestáns puritánok tömegesen menekültek az amerikai gyarmatokra. Mivel a környék elnéptelenedett, az első években nem robbant ki konfliktus a földre éhes bevándorlók és az őslakosok között. A mélyen vallásos puritánok azonban lenézték a „pogány” indiánokat. Úgy vélték, hogy az őslakosok elvesztették természetes tulajdonjogukat, mivel az Istentől kapott földjeiken nem végeztek érdemi termelőmunkát. Egyik puritán így fogalmazott: „ha tehát, hagyunk számukra elegendő [földet], akkor a többit jogosan elvehetjük, mivel több mint elég van belőle számukra és számunkra is”. Mivel az indiánok nemigen akartak megkeresztelkedni a puritánok tudatosan elzárkóztak „a vadaktól”. Megtiltották, hogy belépjenek városaikba, és deportálással fenyegették azokat az angolokat, akik lőfegyvert adtak el nekik. A kereskedelmi üzletek során leitatták őket, egyszerű indiánokból főnököt kreáltak, majd szerződést kötöttek, amelyben a „főnök” más törzs földjét adta el. Ha a valódi tulajdonos tiltakozott, az angol bíróság előtt esélye sem volt a számára kedvező ítéletre.

Amikor 1633-34-ben egy himlőjárvány indiánok ezreit ölte meg, a puritánok úgy vélték, ez újabb bizonyíték arra, hogy Isten őket támogatja a pogányokkal szemben. 1637-ben egy telepes halálának ürügyén rátámadtak kereskedelmi riválisaikra, a pekot törzsre. A pekotoknak semmi közük sem volt a gyilkossághoz, mégis váltságdíjat, gyermektúszokat és a tettesek kiadatását követelték tőlük. A kirobbanó háborúban a puritán telepesekből és indiánokból álló haderő megtámadta a Mystic Fortnál lévő pekot tábort. Az épületeket felgyújtották, a menekülőket – zömében nőket és gyermekeket – legyilkolták. A mészárlás utáni istentiszteleten a puritán szónok felszólította az áhítatos gyülekezetet, mondjanak köszönetet Istennek, „hogy azon a napon 600 pogány lelket küldtünk a pokolba”.

csak egy idézet..nem foteltudósoktól hanem beszámolóból.