Re: nincs cím

Nem én készülök Bényére :-) és nem a lazítással van gond – a többieknél.

Azzal van a gond h az így „várt” gyermekek, ahol ilyen az apai hozzáállás mint a tiéd, 1-2-3 éves korukban a frusztrált anyukára maradnak, aztán kikötnek itt ott, jó esetben a nevelési tanácsadóban. Olyan sérült emberekként, akiket nehéz sőt sokszor lehetetlen felépíteni.

A többire nem reagálsz, helyette próbálsz kábszeresnek beállítani… olcsó megoldás. Neked most a párod a gyermeked mellett lenne a helyed – ha szeretnéd őket. Ha el is „enged” az aktuális motortyúk, ne legyen kétséged h megjegyzi és megkapod majd többször amikor szétmentek nem is oly soká. Ha szalmát keresztbe sem teszel kell 1 anyának ilyenkor az apa érzelmi támogatása, h ott van mellette,h boldog ő is h lett ez gyerek, h neki is ez most a legfontosabb. De olyan íze van az egésznek h a nőd má nagyon akarta h öregecsk, oszt akkor legyen ahogy másnak is, de téged absz nem érint az apaság – itt se vagyok, megyek ideoda, Apában, aki tényleg akarta a fiát ez fel se merülne, nem önzőzne néhány napos gyerek mellett. Nem olyan gyakori 1 ember életében 1 ilyen születés… téged meg csak a passzióid érdekelnek, és ahogy az egészet tálaltad is elég aggasztó a jövőre nézve. /És Fornit: ezért nem ment mellé, és ezért szólok h addig gondolja át amíg nem késő – ha még lehet egyáltalán.../

A kórházi protokoltt elég jól ismerem, ilyen nagy babát nem tesznek pólyába és a 2-es szül-ön ilyen cifrák lennének miközben napi eldobós pelenkára se telik? kb kizárható… bár persze manapság bármi megeshet. A fotón csak a fejpeló kórházi (mindenbe pecsételnek) de valóban ez a legmellékesebb kérdés.