Re: nincs cím

teljesen kultúráltan, rendesen, kéröen próbáltam intézni.

Szinte mindig úgy kezdem, hogy "megértem az Ön helyzetét" vagy hasonlóan.

Erre a normálisabb, aki hajlandó kilépni a krétaköréböl és hajlandó az agyát és empátiáját használni, ált jól reagál. De sajnos a többség úgy reagál, ahogy a soproni sürgösségin most.

Voltam már feleségemmel is sürgösségin, akkor fájdalom nem is volt, csak megkérdeztük, összevarrnak e egy vágást, mert gyorsabban gyógyulna, de persze nem fontos, ha sok a dolguk. Más ember volt ott, rendkívül segítökész volt, még bátorított is minket, ha bármi hasonló van, persze hogy jöjjünk, hisz fizetjük a tb-t.

Egészen más világ volt. A rendszer szar. De az ember lehet benne jó, ha akar, és akkor kevésbé érzödne, hogy a rednszer szar. A gond akkor van, ha az emberek még a rendszernél is szarabbak. Ma ezt tapasztaltam. Egyszerü ****ség volt, amit csináltak. 2x mentem oda-vissza 2 épület közt, senki nem volt hajlandó 30 mp-et és a tb-böl kb. 2000 ft ktg-et rám szánni.