Re: nincs cím

Megint Zsidayval tudok válaszolni, mert sokkal jobban elmagyarázza és korábban, amit én nem tudnék ilyen jól és frappánsan."

"Érintőlegesen szintén ide tartozik, és egyrészt a japán, másrészt a svájci jegybank kapcsán jutott eszembe, és kollégáimmal már sokat beszéltünk erről: a pénznyomtatás olyan extrém szinteket ért el, hogy egyre több pénz játékpénz. Olyan játékpénz azonban, amiért valami valósat lehet venni. A jegybankok a devizatartalékaikat más országok (ugyancsak játék)pénzeiben tartják, de ez értelmetlenség. A japánok rájöttek mit kell csinálni: nyomtatni egy csomó játékjent, és valódi értéket jelentő, tőzsdei cégeket venni belőle. Ezt is csinálják (az állami nyugdíjalap közbeiktatásával). Ha a svájciaknak egy csöpp esze lett volna, nem jöttek volna zavarba a sok rájuk borított eurótól, hanem szépen azonnal európai részvényeket vettek volna belőle. Annyi svájci frankot nyomtathatnak amennyit csak szeretnének, és a semmiért valódi értéket, cégeket, ingatlanokat vehettek volna, nem kellett volna megijedni a mégpárszáz milliárd euróról, amit meg kellett volna venniük, hanem simán részvényekbe kellett volna fektetni. Amelyik nagy jegybank/ország ezt először felismeri az lesz a nyertes, mert a semmiért valamit kap, és egész országát gazdagítja. Nem kell félni a pénznyomtatástól, mert a szellem már úgyis ki van engedve a palackból, és mindannyian ráléptünk erre a végül pokolba vezető útra. De ha már úgyis rajta vagyunk, akkor az a logikus, hogy akinek a semmiből teremtett játékpénzét mások elfogadják, az annyi reáleszközt vegyen belőle, amennyit csak tud: Innentől mindegy is, hogy mit, milyen árazáson vesznek meg, mert a semmiért kapják a valamit. Csodálatos üzlet!