Re: nincs cím

Ha az alábbi írást összegondoljátok a svájci aranyról szóló népszavazásról, akkor mindjárt egyértelmű, hogy a svájci népszavazásnak a tétje nem volt más, mint hogy a svájci jegybank vagy aranyat kezdjen el vásárolni tartaléknak, vagy maradjon EUR-ban, de akkor viszont el kell engedniük az EUR-t előtbb utóbb...

És mivel a népszavazáson valszeg csak azt mondták, hogy arany vagy ne arany, azt nem, hogy ha nem aranyba tartják a pénzt, akkor el kell engedjék az árfolyamot, ezért megszavazták, hogy ne legyen arany tartalék.

A kérdés már csak az, hogy kinek volt az érdeke az, hogy a svájci frank erősödjön az EUR gyengüljön és svájc ne jelenjen meg óriási vásárlóként az aranypiacon...??

Lehet, hogy pont azok, akik már így sem tudnak elszámolni az egyes országok esetlegesen már nem is létező aranytartalékaival? Mert ha mégis visszakérik ezek az országok a már nem is meglévő aranytartalékaikat, akkor svájc mellett itt valakinek még nagyon sok aranyat kell vásárolnia a szabadpiacon...

http://www.portfolio.hu/deviza_kotveny/deviza/svajc_ezert_szurt_most_hatba_mindenkit.4.208985.html

Mi történik egy ilyen helyzetben? Egészen egyszerűen az, hogy amennyiben az eszközoldalán lévő, kamatot feltehetően alig fizető tartalékokkal szemben a forrásoldala megváltozna a jövőben - például mert kamatot kéne emelnie bármi miatt -, azzal óriási veszteségeket szenvedne el. Ilyenkor az adófizetőknek kell feltőkésíteniük a jegybankot, ami nemcsak meglehetősen kínos politikailag, hanem még a fiskális politikájukat is fenntarthatatlanná tehetné a veszteség mértéke miatt. Bár a modern világ független jegybankjainak nem szokás a fiskális politikára tekintettel lenniük, ez mégis egy különleges helyzet lenne. Nem volna például ahhoz mérhető, ahogy a Magyar Nemzeti Bank szenvedne el veszteséget egy esetleges kamatemelési ciklusban.

Ez fentebb vázolt történet viszont a jövő zenéje: jelenleg Svájc sem fizet a forrásoldalán lévő CHF eszközökre, sőt egyenesen negatív kamatot szabott meg, amivel még nyer is éppen az eurós eszközökhöz mért különbözeten. De az idők változhatnak, és ha Svájc azt gondolja magáról, hogy a gazdasága jobban fog a teljesíteni az elkövetkező években, mint az éppen csukladozó eurózóna, akkor bizony majd nekik kellhet előbb kamatot emelniük. Ez még egyelőre teljesen elképzelhetetlen környezetnek számít, hiszen az országban mínusz 0,3 százalékos infláció van éppen, ami ráadásul még sokkal lejjebb is mehet - ne adj isten deflációs spirált szülve. Mindenesetre az összefüggés az, hogy amennyiben kezelhetetlenül nagy lesz a mérlege, akkor ő lényegében képtelenné válik majd az EKB-tól való független monetáris politikára.