Re: nincs cím

valahonnan csak jött ez, pedig elborzasztóan hangzik. Boldog az, aki fiatal és nincs semmi kötöttsége ehhez az országhoz. Régen én is könnyed és gyorsan döntő voltam, mert nem volt semmim, így csak jobb lehetett, hisza a semmiből nem lehet veszíteni. Ma arra vigyázok páni félelemmel, ami van, mert 25 hónapja abból élek. Az összes magyar és osztrák ingyenes hirdetési lehetőséget tele raktam "magammal", de egyetlen megkeresés nem érkezett, érkezik. irigykedve olvasom, akinek sikerült vállakozást indítani, és működik is neki. erre én még könnyed fiatalkoromban sem gondoltam, mert akkor egyrészt tőkém sem volt, másrészt rettegek a vállalkozói kiszolgáltatottságtól, vegzálásoktól. A vállalkozók többsége, akit ismerek, semmit nem dolgozik, és szemlátomást jól él. Én nem értem miből és hogyan, megkérdezni sem merem tőlük. teljesen kilátástalannak tartom a helyzetemet, mert továbbra is az egyedüli biztos, hogy közmunkásnak lehetnék, ami sehová nem vezet sem erkölcsileg, sem anyagilag, voszont az egész kisvárosban pillanatok alatt elterjedne, hogy a többdiplomás, közgazdász doktor egy szerencsétlen munkanélküli. Ezt meg én igyekszem titkolni, mert egyrészt szégyellem, másrészt tudom, hogy jónéhány embernek mekkora örömet okozna, ha tudná, hogy mennyire rácsesztem.