Re: ennyi....

kedves vagy, de egyrészt nem vagyok esztergályos szakmunkás, ha kitanulnám se lenne gyakorlatom, és az se biztos, hogy menne. Ráadásul azt sem tudom, hol ven ez a munka, feltételezem nem Sopronban, vagy a közelben. Én innen nem költözöm, nem azért hoztam rendbe a házat, hogy eladjam. Itt csend és nyugalom van, kiváló levegő, én ezt értékelem. 26 évig egy kicsi, zajos, rossz fekvésű 2 szobás lakásban laktam, ami bár szépen volt berendezve, de adottságai miatt xar volt. Ezért tudom értékelni azt, hogy hol érzem jól magam. Ösztöndíjas koromban évekig laktam kollégiumokban, albérletekben, éltem bőröndből. és ha hazajöttem akkor is egy kapkodás volt az élet, az itthoni dolgokat a ház körül gyorsan rendbe rakni, mindent kimosni, kivasalni stb. Ezt én 3 évig, az apám 5 évig csinálta, miközben anyám egyedül volt, és várt bennünket. Ez mindenkinek rossz volt, de apám a munkája miatt, és pedig a tanulmányaim miatt rákényszerültem. Akkor úgy gondoltam, hogy az egyetemi tanulmányokkal megváltottam a jegyemet egy bizots életre, és ezért befektettem. Aztán apám bedobta a törülközőt, jövőre lesz 20 éve, hogy elment nyugdíjba, pedig egyetemi tanárként még 10 évet dolgozhatott volna. De teljesen ki volt készülve. Utólag azt mondhatjuk megérte, mert sok kollégája, aki 70 éves koráig dolgozott, már rég a temetőben van, ő pedig ha betegen is, de él. én is elégedett voltam, mert sikerült Sopronban letelepednem, munkát találnom. Aztán jött 2010, és a jobban teljesítő diktátor és bandája, és minden rosszra fordult. Apám plusz kereseti lehetőségét elvették, engem kirúgtak. De ezért az otthonomat nem adom. Én innen szeretném az életemt megoldnai, és olyan munkát végezni, amit fejben a neveltetésemmel, mentalitásommal még össze tudok egyeztetni.