Hozzászólás

Valamikor fiatalkoromban egy barátommal autóstoppal utazgattam az akkori Jugoszlávia tengerpartján,kempingeztünk,vagy a tengerparton aludtunk,búvárkodtunk pihentünk jól éreztem magam, elvetődtünk Korcsula sziget északi sarkára ahol egy nagy veszekedés után szétváltunk a barátommal én maradtam még egy napot.Másnap elindultam a hegyoldalban a város felé. (Kb2km)amikor hallom mögöttem valami zúg,egy pici traktor jön egy kis öreg bácsival,tréfából kiraktam stopposan a hüvelykujjamat a kisöreg megáll csak a fejével int üljek fel,felültem a fügeágak tetejére,lent a csodálatos tenger,ciprusok,agavék, a kabócák ciripelése,akkor rám nézett fakó kék szemével és megint csak a fejével intett egy kosár felé amiben fügék voltak, csodálatos hamvas lila hasadt oldalú csudák.. vettem a fügéből és miközben majszoltam a szabadság egy olyan eufórikus érzését tapasztaltam ami számomra a mai napig meghatározó és szerintem minden embernek át kellene élnie.