Re: nincs cím

"Továbbra is tartom, egy fillért nem lenne szabad költeni devizahitelesek megmentésére. Ha most 100 Ft lenne egy CHF, nem vernék az asztalt, hogy szeretnék az elért nyereséget odaadni az államnak vagy a banknak."

butaság amit írsz

olvasd e ezt a pf-ről másoltam

"Szerintem is van több olyan momentum, ami megalapozza a bankok, de szerintem az állam felelősségét is.

Az első, hogy ha az adósnak előre kellett látnia a számára kedvezőtlen árfolyam-változást, és esetleg kamatemeléseket, akkor a banknak 100-szor inkább kellett látnia ugyanezt. Sőt a banknak azt is előre kellett látnia, hogy az árfolyam elmozdulás és a saját kamatképzése hogy fog viszonyulni egymáshoz. A banknak ráadásul rendszerszinten is kellett volna érzékelni a kockázatokat, mint ahogy azt nem egy egyszerű mezei tőzsde speki előre látta itt ezen a fórumon is.

Ha banknak látnia kellett, akkor az állami szabályozónak legalább annyira kellett tudnia, hogy mit enged rászabadítani a lakosságra, egy pszáf-nál vagy mnb-nél vagy pm-nál se 8 általánost végzett Pityu bácsiknak kell ülni, gondolom én. Az állami szabályozónak kellett volna a kamatot kötni valamihez, az ilyen kockázatos szerződések számát limitálni, a feltételeket szigorúan meghúzni stb., és akkor most nem jelentenének nemzetgazdasági kockázatot, minden kedves hitelfelvevő megenné, amit főzött.

Ugyanis a harmadik szereplő, akinek szintén látnia kellett, hogy kockázatos, amit csinál, az a devizahiteles. Mert azt nem kellett előre látnia, hogy az árfolyam mekkorát romolhat, meg azt sem, hogy a kamat hogyan változhat a bank kedve szerint, de azt igen, hogy mennyire nem ért ő ahhoz, amibe belevág. Biankó vállalta, hogy akármi is történhet, mert ő nem tudja magának modellezni. Neki azt kellett volna előre látni, hogy semmit nem lát előre.

Ki hibázott tehát? Mindenki. A bank, az állam és az ügyfél is.

A legnagyobbat az állam, mint az egész bankrendszert felügyelő szabályozó. Ennél kicsivel kisebbet a bankok, mert már az ő szintjükön is érzékelni kellett a rendszer szintű kockázatot. Az ügyfél csak azért a legkisebbet, mert méretéből adódóan ő kicsi. De a maga vonatkozásában a hibája legalább akkora, mint a többieké.

Kik a felelősök? Egyének. Nem az állam mint olyan, nem a bank mint olyan, hanem az adóshoz hasonlóan egyének. Azok a döntéshozók, akik hagyták, elindították, folytatták, fokozták, rábeszélték stb. A bankok vezetői x szintig lefelé, ha nincs írásos feljegyzésük róla, hogy nem értettek egyet az üzletpolitikával. Az állam megfelelő szerveinek vezetői (pszáf, pm, mnb) x szintig lefelé, ha nem tudják bizonyítani, hogy tettek, vagy próbáltak tenni ellene. Az ügynökök, akik rábeszélték az ügyfeleket, és az ügyfelek, akik hagyták magukat.

Ez a felelősi kör kb., ebből a körből kellene keresni a forrásokat is a megoldáshoz. Ha nem fedezi, utána jöhet az állami segítség az adófizetők pénzéből, és a bankok felelősségvállalása a részvényeseik pénzéből. És természetesen az adósok felelősségvállalása is. (Pl. esetleg a 20-30 milliós ingatlanok eladása, amire sosem volt pénzük, és amiből fedezni tudják a rossz döntésük következményeit legalább részlegesen).

lord_of_the_kings"