Hozzászólás

Tölgyessy: Nehezen jöhet megnyugvás

Az elmúlt két évszázadban többször is felépültek a Nyugat intézményes megoldásai, ám a gyors polgárosodás újra és újra elmaradt. Így erőtlen volt minden demokratikus kísérlet, és amíg rezsiharcszerű kampányokkal lehet hatékonyan megmozgatni a közvéleményt, addig aligha lesz joguralmon alapuló szilárd demokrácia Magyarországon – fogalmaz a 2014-es választások lehetséges következményeit taglaló sorozat befejező részében Tölgyessy Péter.

A tanulmány korábbi részei

Magyar Nemzeti Öncélúság

Együtt a régi baloldal

A modernizációt hirdető baloldal régi pártjainak nem is annyira a Fidesz közel 53 százalékos választói támogatottsága jelentette 2010-ben a legkeményebb kritikát, hanem a jobboldali radikalizmus látványos térfoglalása. A rendszertagadó radikalizmus a harmincas évek után újfent misztikus nemzeti színekben jelentkezett hazánkban. Most részben a Jobbik létezése miatt nem képes az emberek elégedetlenségét a korábbi erővel a maga javára fordítani a baloldal.

A Jobbik felhasználja a két világháború közötti jobboldal kifejezéseit és közösségteremtő formáit, de létezése korántsem pusztán a régi radikalizmus folytatása, hanem a rendszerváltás utáni Magyarország bajainak egyenes következménye. Először ott tört át, ahol a legrosszabb, arcát mutatja a létező magyar kapitalizmus. Az új demokrácia olyan bántóan nem tudott hitet, azonosulási pontokat adni a már benne felnövekvő nemzedéknek, hogy annak közel negyede a nekik érzelmi közösséget kínáló Jobbikhoz menekült. A magyar közvélemény jelentékeny része indokoltnak érzett dühében nem is igen érzékeli szélsőségesnek a pártot. A Jobbik ellenségképekből és Nagy-Magyarország mítoszokból, pogány rítusokból és két világháború közötti mondatokból rakott össze egy olyan világmagyarázatot, amely rövidre zárt megfogalmazásaival erősen hatott a sikertelenségétől frusztrált országban. A nemzeti radikalizmus ott lett különösen erős, és közelítette meg vagy egyenesen lépte át a harminc százalékot, ahol a súlyos gazdasági válság és a romakérdés általában találkozott. A Jobbik harmadik helyre szorította vissza a szocialistákat a 2006-ban még az egyik legbiztosabb bázisuknak számító észak-kelet-magyarországi választókerületekben. Tartósan megcsappant a kádári gyökerű baloldal és a polgári radikalizmus befolyása a legfiatalabb korosztályokban.

Csakhogy a Jobbik áttörésével keveset tudott kezdeni. A megváltás hitének erejével induló párt belefeledkezett parlamenti létezésébe és ma már csak az egyik a hazai politikai aréna számos szervezete közül. A szimbolikusan új rendszerváltásba kezdő és gazdasági szabadságharcot indító Orbán Viktor mellett egyszerűen nem jut elegendő tér számára. Míg a miniszterelnök erélyesen intézkedik, addig a Jobbik beszédeket mond vagy tiltakozó meneteléseket tart. A választási rendszer átalakításának a legfőbb vesztese éppen a jobbszélen egyedül álló párt. Induló lendületének elvesztésére válaszul a Kádár utáni Magyarországon a Jobbik is jóléti igények felkarolásával, radikalizmusának a kisemberi idegen- és kapitalizmusellenességhez történő igazításával reagált. Ám egyelőre úgy látszik, a baloldali összefogás megvalósult formája kisegítette a jobboldali radikalizmust. Mindegyik nagyobb hazai pártnak a jövőben is számolnia kell a rendszertagadó szervezet választóira ható vonzerejével.

A reménység szigete

A régi SZDSZ pénze, szervezeti hálója és médiatámogatottsága nélkül, annak szokásos választói támogatottságát meghaladó eredménnyel a nagypolitikába lépő LMP a nyugat-európai zöldpártok akciózását hozta be a magyar közéletbe. Régóta senki sem beszélt olyan őszintén költségvetési kérdésekről a hazai pártok közül, mint amikor az LMP kimondta: a mindenki által megígért jobb közszolgáltatásokhoz, bőkezűbb jóléti kifizetésekhez nem alacsonyabb, hanem inkább magasabb adók kellenének. Az új párt azonban nem sokáig dolgozhatott nyugodtan a saját értékeinek megfelelő karaktere kimunkálásán. A régi baloldali véleményvezérek kezdettől kifejezték elvárásukat, hogy a háborús tömbök ellenében születő párt a szocialistákkal együttműködve szálljon szembe a Fidesz törekvéseivel. Mihamarabb adja fel a nevébe is foglalt küldetést, és álljon be a helyreállítani kívánt baloldali blokkba.

Fotó: Stiller Ákos

Az LMP minden újszerűsége ellenére sem látszott a kétharmados hatalom erőteljes ellenzékének, és összes bajával együtt mindjobban az MSZP tetszett a Fidesz-hatalommal leginkább szembeszegülő pártnak. Az LMP szervezetébe eleve beépülő törésvonalak gyorsan szétszakították parlamenti frakcióját. Az eredeti küldetést cserbenhagyó, viszont felkészültebb képviselői a háborús tömbök kíméletlen logikájának megfelelően végül a régi baloldal apró irányzataként léphetnek fel a választásokon. Az eredeti pártból pedig alig maradt több mint egy elszánt bázisdemokratikus közösség és Schiffer András. A baloldali véleményformálók pedig ismét megmutatták: ha befolyásoló erejük már messze nem is a régi, mégis agresszivitásuk minden tőlük különböző politikával szemben változatlanul rendkívüli.

Minden antikapitalizmusa ellenére a jelenlegi parlamenti pártok közül a maradék LMP a leginkább a nyugati partnereihez hasonlítható karakterű szervezet. Egy maradék tüske, reménységsziget a hideg polgárháborús szembenállásban. Ám alig több mint merő tiltakozás. Négy esztendő alatt mit sem közeledett a kormányképesség felé, sőt zárt közössége még a szakadása utáni személyi folytonosságából is alig hagyott valamit. Öt-nyolc fős képviselete talán a következő Országgyűlésben is megmaradhat, ám még nyomokban sem látszik, miként lehetne az egész ország felelős kormányzására alkalmas erő.

A Fidesz új választási rendszerének következményeként 18 országos listát állító párt és számos választókerületben akár húsznál is több egyéni jelölt kerül fel a szavazólapokra. Az 1988-as pártállami tervezetek szándékaival egyezően a centrális helyzetű párt is úgy gondolhatja, ha már többpártrendszer, legyen minél több induló. Ezzel a mindenütt jelenlevő kormányfő könnyebben különülhet el a többi párt vitáinak káoszától. A közéleti pluralizmus sokféleségétől máig inkább megriadó hazai közvélemény számára megmentőként emelkedhet ki az egyébként riasztó mezőnyből. Most lényegesen könnyebb elindulni, és még számottevő költségvetési támogatást is adnak a jelölteknek, ám a bajaitól szenvedő magyar társadalom egyetlen valóban komolyan vehető új pártot sem tudott felépíteni. Az emberek nálunk felülről várják a megoldást és az elfogadhatóbb politikai kínálatot. A pártokat keserűen kívülről nem befolyásolható gépezetnek látják, és megszokták, hogy az átlagemberek legfeljebb a kisebbik rosszat választhatják. A 2014-ben mégis tengernyi aspiráns többségét aligha a felkínált közpénz mozgatta meg. Döntő hányaduk régi közéleti szereplő, izgő-mozgó celebritás, küldetéses ember vagy legalábbis a neve helyi forgására vágyó induló. Egyenként csekély számú választót mozgatnak meg, ám együttesen, különösen a többközpontú, vidékies választókerületekben néhány százaléknyi szavazatot már elvehetnek a kevésbé motivált közönséggel bíró ellenzéki pártok elől.

Konszolidálhatatlan teljhatalom

Orbán Viktor egész kormányzati ciklusát következő választási győzelme igényeinek megfelelően építette fel. Most sokan remélhetik, ismétlődő diadalával a Fidesz talán végre megnyugszik és belekezd az ország túlnyomó részének békés gyarapodást ígérő politikai konszolidációba. Csakhogy távolodva a baloldali kormányok emlékétől egy újabb négy esztendőt a Fidesznek már nehezebb lesz végigkormányoznia. Az idő előre haladásával mind kevesebb igazolást adhat a szocialisták vétkeire való örökös visszautálás. A történelme kezdete óta a térségbeli elsőségre törekvő nemzet vezetőjeként a miniszterelnök nem érheti be az eddig kiemelkedő hatékonysággal alkalmazott bűnbakteremtéssel. A vágyott nagyság helyreállítását ígérő kormányfő legbiztosabb legitimációját a valóságos felzárkózással kecsegtető gazdasági növekedés adhatná. Ez azonban aligha lehet kevesebb, mint az évi négy-öt százalék, mi több, az igazán meggyőző erejű a korábbi szlovák vagy észt magasságokban járó, jó években 8-10 százalék lenne. Csakhogy ez belátható időn belül elérhetetlen."

http://hvg.hu/velemeny/20140330_Tolgyessy_Nehezen_johet_megnyugvas