gyönyörű március 15-e :o)

reggel voltam a zászlófelvonáson a Kossuth téren.

a huszárok nyalkák voltak :o) de a lovak ! eccerűen szavakat nem találni ! egyik szebb, mint a másik :o) volt egy olyan tejeskávé színű is, és micsoda pofájuk volt és milyen tartásuk.

megcsókoltam volna mindegyiket ! :o)

aztán átsétáltunk a Múzeumkertbe.

sokan voltunk :o) nagyon sokan.

micsoda érzés együtt énekelni a Talpra Magyart ... elmondhatatlan !

mennyi különféle ember és akkor ott egyek.

mindenki magyar.

és mindenkiben ugyanaz játszódik le a Talpra Magyar szavait egyre hangosabban énekelve, majd az utolsó sorok, amikor szinte alig tudod kimondani a szavakat, mert már sírsz, meghatódsz, elérzékenyülsz és lélekben ott vagy leborulva a sok-sok névtelen hős láthatatlan sírja előtt, akik tényleg mindent a Hazáért tettek és nem volt bennük semmi kicsinyesség és önérdeknek csírája sem; micsoda emberek voltak Ők ?! ott vagy, leborulsz és sírsz, hogy mennyire fel nem érhetsz hozzájuk; és csak a mérhetetlen tisztelet és csodálat van benned.

a gyász, de mégis felemelő, győzelem is egyben.

nehéz elmagyarázni.

de asszem ott mind egyet érzünk és gondolunk.

fantasztikus volt.

köszönet Mindenkinek, megint, aki eljött, ott volt.