Hozzászólás

"Tölgyessy Péter az Orbán-rendszer természetéről"

http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-570135

Érdemes elolvasni, mert sacc/kb leírja azt, amit én szoktam errefelé prédikálni, nem egy esetben pedig csont nélkül támasztja alá a vélekedéseimet. Így például az álentellektüell értelmiségről, vagy éppen a demokráciáról, vagy éppen a kiszámíthatóságról, vagy éppen arról, hogy mely marginális réteg a legnagyobb ellenségkép az országban.

Pár idézet:

"A Fidesz rendszerváltásának fontos eleme, hogy végre "az emberek akarata" határozza meg a kormányzást, nem pedig az elité" (SZERK: AT szóhasználatával: Álentellektüell értelmetlenség)

"Orbán Viktor retorikájában a választók igényeinek megfelelően ajánlja átalakítani a társadalmat, ebben az értelemben a miniszterelnök a leginkább demokrata vezető a hazai politikában az elemző szerint."

"A korábbi kormányok általában az elitek igazáról kívánták meggyőzni a közvéleményt. Valamilyen távoli, a közemberek számára bajosan megfogható célok kedvéért: a piacgazdaság, az európai uniós csatlakozás, az államháztartási egyensúly érdekében többnyire újabb terheket és fájdalmas alkalmazkodási kényszert próbáltak elfogadtatni választóikkal. Orbán Viktor viszont inkább az "emberek" reményeit vágja oda az eliteknek." (=álentellektüell álértelmiségnek - a nekik inegy jár az eltartás rétegének)

"A kormányfő hatalomgyakorlását megalapozni kívánó legitimációs tételrendszer nem módszeresen átgondolt értelmiségi alkotásként készült, hanem a hétköznapi állampolgári világmagyarázatok belső ellentmondásokból is összetett, hatásos politikusi summázataként folyamatosan alakul, amely számos pontján a magyarok évszázados tapasztalataira épül."

"Az adózáshoz nem szokott országban a vállalkozói világlátás messze szélesebb körben hat közvetlen érdekeltjeinél, a tervezett intézkedések vesztesei is sokszor osztják alaptételeit. Kellő adótudatosság hiányában sokan nem is értik, hogy a miniszterelnök radikális adócsökkentései valamiként éppen tőlük visznek el erőforrást."

"Az elmúlt negyedszázad megannyi csalódása után az emberek jelentékeny része pontosan ezt: az erős vezető gyors és magabiztos igazságtételét szeretné végre látni az ellentmondásosan ügyködő magyar jogállam és piaci verseny helyén." (SZERK: Az álentellektüell szabad rablás helyén, amelyben a jog a kifosztókat védi)

"Mégis olyannyira az emberek beállítódásaihoz kötődve cselekedett, hogy az egyébként vele dühösen szemben álló ellenzék is olykor csak felüllicitálni merte intézkedéseit. Rendszerint nem akadt érdemleges politikai erő, amely módszeresen a kapitalizmus alapjáról bírálta volna a kormány lépéseit."

"A gyenge baloldali oppozíció százados hagyományainak megfelelően a "magyar ugarral" szemben újra a külföld beavatkozását kéri - írja Tölgyessy a harmadik részben." (SZERK: De mennyiszer írtam én is ezt...) "Iparkodik nyugati partnereit a maga igazságának megnyerni, idehaza ismét marginalizálódó értelmiségi véleményét a világsajtó visszhangjával felerősíteni. De ezzel csak tovább építette a hazai közélet kétoldalú gyűlöletszerkezeteit. A külső bírálatok csak megerősítették a jobboldali törzsszavazók világlátását, a Nyugat túlereje igazolja előttük a miniszterelnök katonás vezetését."

"Az elmúlt negyedszázadban a baloldali véleményformálók zöme nem pusztán a rendszerváltó alapkonszenzusból kilépő jobboldali politikát támadta hevesen, hanem eddig még nem akadt olyan valóságos hatalmat gyakorló, élő jobboldali politikus Magyarországon, akit a baloldali értelmiség túlnyomó része megkérdőjelezhetetlen európai demokratának elfogadott volna." (SZERK: Ennyit a liberalizmusról, ahogy szoktam vala írni, számukra semmi sem elfogadható, csak ha náluk van a teljhatalom, ha a fajtájuk van hatalmon)

"Az ellenzék mindenkor felmutatni próbálja együttérzését a nehéz helyzetben élő, sérelmet szenvedő állampolgárokkal. A bajokért csaknem kizárólagosan a kormányt teszi felelőssé, aki merő hozzá nem értésből, merő önző osztályelfogultságból sanyargatja a választókat. Az oppozíció élénken ostorozza az uralom gyakorlóinak gazdasági hálózatteremtő lépéseit, irányított pályázatait, közbeszerzéseit, kifejezetten korrupciós visszaéléseit. Ismételten felmutatva, hová is tűnnek a szegény választók adóforintjai. Ezzel is erősítve a közvélemény hitét, ha nem lenne ennyire romlott és alkalmatlan a hazai politika, jutna itt pénz az összes jóravaló állampolgárnak. Az ellenzék váltig sulykolja, a politika eszközeivel, állami intézkedésekkel megoldhatóak az emberek gondjai. Nem a derék, szorgos magyaroknak kell igazodniuk a világ változásaihoz, hanem a hibát hibára halmozó kormánynak kell mielőbb eltakarodnia, és máris jobb lesz. A jó kormányzás majd segít mindenkinek. A szavazók jelentékeny része készséggel elhiszi, hogy nem a magyar társadalom teljesítményével, alkalmazkodóképességével van a végső gond, hanem a jóléthez elegendő elkergetni a vétkes kormányokat. Azután a kormányváltástól önmagában mégsem lesz jobb, ami ismétlődően előidézi a választók egyre fájóbb csalódását."

"Sorra lelkes innovatív csoportosulások, utcai megmozdulások, internetes fórumok keletkeztek. Ezekre, valamint a korábbi szocialista, szabad demokrata, sőt legrégibb Fidesz személyiségekre számítva tervezte meg mozgalmát Bajnai Gordon. Eltökélten nem engedte meg, hogy az MSZP-SZDSZ-hatalom legismertebb arcai nyilvános szerepet kapjanak akciójában. De azért mégis, első helyen a régi, kádári gyökerű baloldali véleményformálók, elitcsoportok támogatására épített. Ezek pedig választási összeomlásuk óta azon vannak, hogy visszahozzák politikai blokkjuk és a Fidesz, nem is olyan régen még örökkévalónak látszó váltógazdaságát."

"A saját belső dominanciaharcait lezáró MSZP élénken húzódozik Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltségétől, ám a baloldal egésze nem áll annyira jól, hogy az ezután megnyerendő választók körében a volt kormányfőnél kevésbé alkalmasnak látott személyt állíthasson összefogása élére. Valamiféle közös választási mondanivalót hamarjában össze lehet fésülni, már csak azért is, mert ez eddig sem volt sokkal több annál, mint a "remény" és a "jó kormányzás", a "demokrácia helyreállítása" általánossága."

"Távolról sincsen akkora eltérés a két tömb között, mint lelkes híveik gondolják, vagy miként a közéleti blokkok megpróbálják elhitetni az országgal. Mindegyik a maga esendő módján ugyanazt a válságköteget szeretné megoldani, az ismert eredménnyel. Mindkét oldalon roppant gyűlöletgépezet épült fel a közvélemény befolyásolására, és olyan erős a legelkötelezettebb hívek fogékonysága a táborelvű gondolkodásra, hogy fölöttébb valószínűtlen az egyes blokkok lényegi irányváltása. Magyarország közben mindinkább drámai helyzet felé tart, térségbeli lemaradásának trendje nem tört meg."

És a végén pont így foglalja össze:

"Változást csupán az hozhat, ha pozitív tapasztalatok egymást követő során az emberek megismerik az együttes cselekvés előnyeit, megélhetik a kiszámítható alkotmányosság hasznát." (SZERK: kiszámítható alkotmányosság téves fogalom, e helyett a KISZÁMÍTHATÓ JÖVŐKÉPET és az EGZISZTENCIÁLIS ÉLETKÉPET kell érteni, nem pedig a semmire sem jó elvont Alkotmányt)

Mert erről szólt korábban az AT.hírek topic. Arról, hogy vannak pozitív tapasztalatok, együtt többre megyünk.

És amit oly sokszor leírtam, és amit oly sokan nem fogadtak el, és csak páran vették észre ennek a valóságalapját, íme:

"Magukat sokszor "liberálisnak" tekintő véleményvezérei olykor végletesen türelmetlenek a sajátjukon kívül minden más nézettel szemben, és nem ritkán éppen a politikai közép kisszámú képviselőjét kezdik ki a legeltökéltebben."

Bizony, bizony, ahogy szoktam vala írni - a legveszélyesebb az, aki nem tartozik egyik táborba sem, mert az valódi alternatívát mutat a szekértáborokkal szemben. Ezért szokták az ilyen kisszámú képviselőt balról-jobbról rúgni, vagy fideszbérencezni, vagy állathurkázni, hiszen ha nem vagyok haver, akkor pusztuljak el. De azért mégiscsak furcsa, hogy pont Tölgyessy írja ezt meg ebben a formában és teljesen világosan.