Re: nincs cím

Pilótákban szoktak számolni, mert pl. ugye pilóták miatt a német gépek fele volt harcrakész decemberre...

Indulásnál durván 1500/1000 az arány a németek javára, és kezdetben, amikor valóban a légifölény kivívása volt a cél, a német vadászok túlerőben támadtak, ami elég fontos tényező.

A régebbi vadászokat eltiporták, a Spitfire/Hurricane tudott túlerő ellen is megmaradni, radartámogatás, közelebbi repterek miatt.

Egyébként még mindig ajánlom a Limitations of the Luftwaffe fejezetet, dunquerke-nél is, az angliai háborúban is próbálták az angol hajókat támadni, és 100 angol hajóból egyet süllyesztettek el átlagban.

A sandhursti alapvetés az volt (nem tudom a korabeli milyen volt), hogy a RAF-t nem tudja teljesen megsemmisíteni a Luftwaffe, É-ra húzódnak hatókörön kívülre, és a légierő egy jelentős része ott megmarad, amíg, pár héten belül, megérkezik a Földközi-tengeri és egyéb angol flották. Onnantól nincs esélyük a németeknek, mert a RAF zavarása mellett a flotta (nem az É-i tengeri flotta, hanem a többi angol flotta együtt) teljesen elzárja a németeket.

Gyakorlatilag az volt a kérdés mindig, hogy meddig tudják húzni az időt a szárazföldön az angolok, és feltartóztatni a németeket, akik egyébként relatíve korlátozott számban tudnak csak partraszállni rövid időn belül, a csekély partraszállító erők miatt. Pár hét elég, és annyit meg biztosan megoldottak volna - Sandhurst szerint. Éppen a korlátozott partraszállító képesség miatt csökkentették az arcvonalat a tervekben, amit a Wehrmacht kifogásolt, mondván akkor inkább "küldjék őket egyenesen a darálóba".

Egy esélye lett volna a németeknek, ha a francia flottát megkaparintják. Nem véletlenül volt kiemelt célja az angoloknak ennek elkerülése.

Ennek hiányában, a témával foglalkozók többsége szerint nem valószínű a német siker de a németek pont erre szoktak abban az időben rácáfolni.