Re: nincs cím

Ne haragudj előre - nem megbántani, segíteni szeretnék.

Ami lejön rólad az 1 olyan negatív személyiség amit süvít, és akaratlanul 1 sima cv sorai közt is átüt akár a szerkesztéssel központozással, nem gondolnánk de így van, sima tényközlésben is át tudnak jönni személyiségjegyek.

Közben te 1 nagyon rendes becsületes ember lehetsz aki ápolja támogatja a szüleit, de az örömtelenség visszaüt. Mert nyilván sok örömöd visszacsatolásod van ebből, de nem az igazi, erőt adó életöröm forrása az evolúciós kódolás miatt a szaporodás v minimum a pártalálás – paralell és leágazó kapcsolatok. Az ember abban is egyedi h gondoskodik a szüleiről, de ez akkor fér bele energiában kiegyensúlyozottan ha van ellenpólus, gyerekek és társ amik kompenzálják a szeretetükkel. Az öregek is tudnak szeretni nem erről van szó, hanem h a problémáik betegségeik közeli elmenésük olyan súlyok amit ha viselsz lehúz, ha csak nincs ami kiegyenlítse. Ismerek történeteket szólóban maradt emberekről, nem csak egykék akik a szüleik rabszolgái lettek – és ált qrva önző szülők állnak emögött akik bár nyilván nem tervezetten de mégis közvetetten direkt hozták a gyereküket ebbe a helyzetbe, a neveléssel a kívánalmakkal a beszólásokkal, h pár nélkül maradjon meg nekik, piócaság vámpírság ez. Nem a szüleidet akarom bántani, hogy így magukhoz láncoltak nyilván nem csak rajtuk múlt. Aki öregekkel él általuk átitatva már harmincasként is „öregszaga” van, és átüt ez riasztóan mindenhol.

47 v 48 vagy? a legjobb kor, kitolódott az életkor, fiatal középkor ma már, a kortársaid túl 1-2 váláson lelkileg is kibelezve, ezt is megspóroltad :-) Már megvan az életesszencia jobb esetben és még jól működik a test, használd ki! :-) Nem is a csajozásra gondolok elsősorban hanem h belül tegyél rendet a fejeddel: a természet törvénye h lefelé az utódainknak tartozunk, a te utad a szülőkkel gelleres… Félre ne érts: én is szeretem tisztelem a szüleimet de ők is falánk típusok, vannak igények h most ideoda és megmondom h nem mert most nem, és utána büszkén beszámolnak h milyen jól megoldották :-) Szal nekik is jót teszünk a fejlődésüknek is h nem parazitaként a szokott táptalajra cuppannak. A szülőkérdés 1 nehéz és elég feltáratlan terület, főleg sérülésekből fakadt tanulmányok uralják, hosszú és ne is menjünk bele. Ők hoztak létre neveltek meg minden, érzelmileg is elköteleződtél de ne légy a rabjuk. Vegyél ki 1 kis lakást ott ahol munka van, fel is szusszanhatnak meg is táltosodhatnak h nincs a védernyő felettük, te meg élhetsz… És ez az egész nem a munkakeresésedről szól asszem hanem az önkeresésedről, hátt ideje, és ha megtalálod a friss önmagad lesz munka is… ha meg belepunnyadsz ebbe elvesztél, rajtad áll h melyik utat választod.