Re: Interjú..

Csak a miheztartás végett: Nekem az ilyen seftesekről ez jut eszembe, mint életcél:

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=SxKEhEa9vPo#t=2534s

És hát, van némi deja vu Loncsár gazdának a kinézetével kapcsolatban is ;) Nem csoda, hogy a seftesnek ez az ideálja és az ilyen emberekre néz fel :)

Egyebekben, én rühellem, ha papírokkal van tele az asztalom, mert utálom azt, ha az alkalazottak nem tudják elvégezni a feladatot és nekem kell a papírmunkával foglalkozni. Az első dolgom a szerződések elrakodása és nem az asztalon tárolása, pláne akkor, ha azok fontosak és bárki belenézhetne. Egyébként aki a XXI. században ilyen méretekben papírozik, az inkább multaságos, mert megszokásból nem szabadul a múlt papírb*ziságából, "fontos emberségétől" a dossziék hatalmától. Én lesápadtam már a látványtól is, egy rendőrségi fogalmazó előtt van ennyi akta, hogy "ennyi dolgom van".

Egyébként a szekrények, az összevisszaság a polcokon nehezen magyarázható mással, mint a trehány ember mentalitásával.