Re: Kb. mi is erre jutottunk
Előzmény: #618794"az autó nem vagyonelem.."
Már hogyne lenne az. Hiszen ha nem hitelből van, akkor az is egy érték, az egy más kérdés, hogy mennyire, avagy hogyan veszít az értékéből, vagy, hogy egyáltalán veszít-e az értékéből.
Így például egy komolyabb veterán például többnyire növelni tudja az értékét, és bár ne a mi nagyságrendünk, de egy Enzo, vagy LaFerrari is csak növelni fogja az értékét.
Node, a mi dimenziókban mozogva, volt nekem úgy nagyjából egy évtizede olyan ellopott autom, amire például jópár év(!) használat után többet fizetett a biztosító, mint amennyiért vettem. Az ugyanis egy Lada Niva volt, amit még 720.000 HUF-ért vettem újonnan, aztán egy év múlva kicseréltettem jótállásban(!), majd ezek után pár évre rá lopták el, és az amortizációval számítva több mint egy milliót fizettek ki rá.
Az egy más kérdés hogy ezen időszak alatt a 720.000-ről 2 millió fölé ment fel a listaára :) Tudod, autot venni tudni kell ;) Más szavakkal, akinek van pénze arra, hogy autot vegyen, az szerintem nem úgy gondolkodik, mint te.
Eddig nem akartam beleszólni a számolgatásaidba, de akkor most leírom:
Tudod, én például ritkán veszek autot, de ha egyszer veszek, akkor az olyan, ami tetszik és nem olyan, ami tecsogazdaságos, vagy illik a vagyonomhoz. Most például ezért van A6/4F-em. És talán éppen azért járok ilyennel én, te meg nem, mert nem makkoscipős uraság módjára gondolkodom amikor autovásárlásról értekezem. Én ugyanis úgy gondolkodtam, hogy ránéztem arra, ami most van és azt mondtam, hogy "ez nekem kell". És akkor ezt meg is mondtam. Pedig amikor ránéztem, megnéztem, akkor egyáltalán nem volt rá pénzem.
És?
És így is lett.
Mert amikor már meg tudtam venni, akkorra már meg is volt rá a pénzem. Mert ez így működik, amikor reálisan és univerzálisan is tudsz gondolkodni :)
Mert ez ennyire egyszerű.
Én olyat vettem, ami belefért az egzisztenciális életképembe :)
Mert tudod, aki így gondolkodik, az bevonzza magához azt, amire szüksége van, egy oldalról a járművet, másik oldalról a hozzá szükséges pénzt. És mivel reális volt az elképzelés, ezért soha nem végeztem olyan számítást, hogy mekkora része a vagyonomnak, vagy hogy mennyi pénzem van a bankban, vagy hogy a makkoscipős uraságok hogyan gondolkodnak.
Egyszerűen eldöntöttem, hogy az enyém lesz és ennyi volt a lényeg.
De persze ezt egy seftes soha nem fogja megérteni, mert ez egészen más dimenziókban zajló gondolkodási folyamat, mint a hasitasis szakértői üzletelés :) Te gondolkodsz, számolgatsz, pénzt forgatsz az ujjaid között, én meg megveszem azt, amihez kedvem van.
Arról meg igazán nem tehetek, hogy te soha nem olyan dolgokat nézegetsz, vagy vágysz, amit megengedhetnél magadnak, én ugyanis nagyon is tehetek arról, hogy olyan dolgokra vágyok, amit meg is szerezhetek.
Mert ez az apró különbség, ami számomra elérhetővé teszi azt, amit el szeretnék érni, számodra pedig elérhetetlen távolságokba helyezi azt, amiről csak álmodozhatsz és legfeljebb csak agyalhatsz és okoskodhatsz, hogy miért nem éred el sohasem.