Re: közép/felsőosztály

"A Mátrix azért van, hogy eltakarják a szemed elől a valóságot."

Ezt pedig én kundabuffernek (léthazugságszervnek) hívtam (by Hamvas Béla):

"Ettől van az, hogy mindent fordítva látunk. A látszatról azt hisszük, hogy valóság, a valóságról, hogy látszat. Ami belül van, arról azt hisszük, hogy kívül van, ami belőlünk ered, hogy felénk jön, amiről nem tudunk, hogy nincsen; az anyagról azt hisszük, hogy sűrű, a bűnösségről, hogy mások azok, a zuhanásról, hogy emelkedés, a hanyatlásról, hogy haladás, a görbéről, hogy egyenes, az életről, hogy rövid, és rohanni kell. A testünkről azt hisszük, hogy mi magunk vagyunk, a szeretetről, hogy szeretkezés, az örömről, hogy birtoklás, zabálás és kéj. A Kundabuffer a hazugságot igaznak tünteti fel, az igazságot megtévesztésnek, a sötétet világosnak, s a másik fejbe verését erkölcsös cselekedetnek. Mivel mindazt, ami belül van, állandóan kívül látja – és ez a látvány elviselhetetlenül pocsék -, elementáris erővel próbálja külvilágát megváltoztatni. Kezdetben csak szóval, térítéssel, agitációval, később kőbaltával, karddal, puskával, szuronnyal, korbáccsal, spanyolcsizmával, inkvizícióval, koholt perekkel, elektrosokkal, mérges gázzal és atombombával. A lélek belső világát nem látja, s ezért azt hiszi, hogy egy-egy ember vagy emberfaj kipusztításával a jog, az érdem és az igazság kérdése egyszer s mindenkorra elintézhető. Ez a szerv olyan kellemes optikát ad, amelyben az ember önmagát szépnek, tisztának, vétlennek, jónak látja – mindenki mást csúnyának, mocskosnak, vétkesnek, rossznak.

Tudod, hogy a külvilág képe szemlencsénken át, fordítva érkezik az agyunkba. Itt találkozik egy olyan idegi mechanizmussal, amely ezt a képet az eredeti helyzetébe visszafordítja.

A Kundabuffer pontosan fordítva működik.

A talpáról a fejére állítja a valóságot, s mivel örökösen így látod, azt hiszed, hogy ilyen is.

Aki nem így látja, azt vagy tökkelütött hülyének tartod, vagy számító aljas csirkefogónak.

Hamvas azt mondaná, hogy a Kundabuffer a LÉTHAZUGSÁG szerve. A kacagó bölcsek azonban kíméletesebbek: azt mondják, aki hazudik, az tudja, hogy hazudik, de ez a bámulatos szerv pontosan azért van az ember lelkébe ültetve, hogy NE TUDJA HOGY HAZUDIK: azt hiszi és tudja és érzi, hogy a valóság olyan, amilyennek ő látja.

Gurdzsejev még továbbmegy: szerinte ez a legnagyobb adományunk, mert fél vesével lehet élni, süketen is, vakon is; de ha Kundabuffer nem működne bennünk, teljesen összezavarodnánk, nem tudnánk jó szívvel eltaposni többé az ellenségeinket, megkaparintani a koncot, védtelenné válnánk, kiközösítetté, és képtelenek lennénk elviselni ennek a sötét világnak az atmoszféráját.

A Kundabuffer működését másokon könnyű észrevenni, de magunkon lehetetlen, mert optikája olyan ravasz, hogy megakadályozza, hogy az ember önmagába visszanézzen. Ha ez egy pillanatig mégis sikerül, roppant érdekes kép fogadja: kiderül, hogy kívül nemcsak azért van sötét, mert mások, de az ő fejéből is dőlt a sötétség, hogy amit a legerényesebb cselekedetének vélt, azt valójában a vétke motiválta, hogy azért nem ment semmi, mert ő maga elrontotta, nem mások tették boldogtalanná, hanem ő a többiek életét, azzal a torz optikával, ahogyan helyzetét örökösen megítélte – s hirtelen rájön arra, hogy az egészért felelős. Ettől a felismeréstől aztán úgy megijed, hogy azonnal visszaálltja az eredeti helyzetét, azt mondja: „Ez tiszta őrület! Nem elég, hogy mindenki ellenem van, még én is legyek önmagam ellensége?! Szó sincs róla!” És ezek után már nemcsak „ösztönösen”, de „tudatosan” is vádolja a világot, s úgy véli, hogy ő a sorsának sohasem az oka, mindig az áldozata! Most már a felelősséget is kihárítja magából, s úgy véli, hogy a dolgok alakulásáért mindig a környezete a felelős.

Hogy ez a több milliárd nemes lovag és fájdalmas szűzanya hogyan tud maga köré ilyen pocsék világot teremteni: rejtély. De csak kívülről, mert belülről a több milliárd fejben egyszerre jelenik meg a méltatlanság érzése: egyik sem érti, hogyan keveredett ezek közé; hogy egy ilyen értelmes, szép és tiszta léleknek miért kell szenvednie ennyi sátáni figurától. Jó, hogy néhányat agyoncsap közülük, jó, hogy lebombázza a városaikat és gázkamrákba küldi őket, de minden rossz embert még a technikának a jelenlegi magas fokán is roppant nehéz elpusztítani – bár a legújabbkori kísérletek egyre biztatóbbak.

A Kundabuffer igen fejlett technikát tud teremteni.

Élvezi a kényelmes autót, a száguldást, de nem látja a fullasztó szénmonoxidot, amelyet hátul kilő magából. Csak az előtte lévő kocsin, amelyet az ember dühében a legszívesebben letarolna: hogy jön ahhoz, hogy mérgezze a levegőt! Merő jólétszenvedélyből atomreaktorokat teremt, de amikor kihullik a haja, rákos lesz a húga, és a felesége nyomorék gyereket szül, azt mondja, hogy most már csak ezt az icipici hibát kell kiküszöbölni, s itt a Kánaán. A tömegjólét és a tömeghalál összefüggését nem látja. Ami pedig a fegyvereket illeti: mindezt jogos önvédelemből csinálja. Mindkét oldalon. Így aztán jogos önvédelemből az egész emberiség elpusztulhat, de a Kundabuffer abban a hiszemben tartja gazdáját, hogy ő a szórásból kimarad. Az utolsó pillanatig bizonyos benne, hogy ha itt tizedelés vagy harmadolás lesz: ő lesz az egy vagy a kettő.

Ezt a hitét nem lehet elvenni tőle, mert mindent jobban tud, mint mások.

A Kundabuffernek egyébként roppant gazdag szellemi és hitélete van.

Nincs olyan eszme, filozófia elmélet vagy vallás, amelyet önvédelmi mechanizmusába nem tudna azonnal beépíteni. Mégpedig olyan precízen, a lényeg megfordításának olyan tökéletesen kivitelezett hátraszaltójával, hogy mindazon eszméket, amelyek ellene irányulnak, és szét akarják zúzni, arra használja föl, hogy ő maga meghízva és megerősödve kerüljön ki a küzdelemből. A trükkje pedig nem a nyílt ellenállás, hanem éppen ellenkezőleg: prófétája és képviselője lesz minden új eszmének, s a pozitívot olyan automatikus, magától értetődő és villámgyors csellel fordítja ki önmagából, hogy a hazug mozdulatot ő maga sem veszi észre – s innen kezdve ő játssza az Istent.

A matematikából tudod, hogy bármilyen nagy számot beszorzol mínusz eggyel, az egész szám azonnal mínuszá változik. Nos a Kundabuffer ez a láthatatlan mínusz egy: senki sem tudja, hogy ott van, s hogy minden eszmét azonnal beszoroz.

Így lesz minden jószándékú ideológiából botrány.

Szókratészt az igazság nevében mérgezték meg.

Az Úr prófétáját az Úr nevében üldözték.

Jézust Isten nevében feszítették keresztre.

A szeretet vallásából pedig olyan vérfürdő lett, amelyhez foghatót sokáig nem ismert a történelem.

Talán csak a kommunizmus tudta „überolni”, amely a kommunizmus védelmében a kommunistáknak még az írmagját is kiirtotta. Olyan alaposan, hogy aki életben maradt, joggal gyanúsítható, hogy nem is volt igazi kommunista.

Ma már statisztikai tény, hogy az eszmék és a hitek nevében sokkal több embert pusztítottak el, mint gyűlöletből vagy haszonszerzésből – feltéve persze, hogy ezeket a statisztikákat a valódi indokok, és nem különféle korok önvédelmi ideológiái szerint álltjuk össze.

Mivel a tudat alatt működő pozitív erő szellemi eredetünket sohasem engedte teljesen elfeledni: minden tettünknek, még a legaljasabbnak is, igyekszünk szellemi indokot találni.

...

Ha egy részeg fejbe csapja a társát a kocsmában, azt föltétlenül a "szidod az anyámat?" felkiáltással, jogos erkölcsi fölháborodásában teszi, mert ő nem közönséges gyilkos, hanem édesanyja erényeinek védelmező lovagja.

Ebben a helyzetben teljesen nyilvánvaló, hogy az emberiség, több ezer éves történelme során, soha egyetlen eszmét kivitelezni nem tudott

...

...vagy azt mondjuk, hogy az eszmékben volt a hiba, vagy azt, hogy a rossz emberek menet közben elrontották. Persze az utóbbiak közé senki sem számítja bele magát.

Úgyhogy lehet gyűlölködni tovább.

A baj csak ott van, hogy több eszme nincs.

Kénytelenek vagyunk a régiek között kutatni.

Ha elindulsz egy nagyvárosban, attól függően, hogy éppen milyen utcán jársz, s kibe botlasz, lehetsz neonáci, neoimperialista, neokommunista, legalább ötvenfajta keresztény és sokféle buddhista, posztegzisztencialista, sintóista, Krisna-hivő, visszatérhetsz a középkorba, az ókorba és az őskorba, bármikor részt vehetsz egy voodo-szertartáson, és magadévá teheted a sámánok hitét.

Ha teljesen odaadó vagy, s a tagdíjat rendszeresen fizeted, instant megváltásod biztosítva van.

Mindez persze nem is olyan vicces, ezt Gurdzsejev is jól tudta, mint ahogyan azt is, hogy a legnagyobb küzdelme éppen a Kundabuffer ellen van, ami azért is nagyon nehéz, mert manapság már minden pozitív eszme le van járatva – az Evangéliumot is beleértve. Annyian takarták el vele sötét szándékaikat, hogy ha az ember hivatkozik rá, akaratlanul is gyanúba keveredik.

...

Látó az, aki önmagában (és nem másokban!) a Kundabuffer működését felszámolta.

Ilyen ember nincs.

Mert ha valaki azt képzeli, hogy ilyen: máris a Kundabuffer hatása alatt van.

Harcolni lehet vele, meg is lehet sebezni – de fölszámolni teljesen lehetetlen, és egyelőre nem is szabad.

A negatív világnak olyan sötétségében élünk, hogy azt jótékony hazugság és némi önbecsapás nélkül nem is tudnánk elviselni.

Aki a Kundabufferrel a harcot felvette, onnan lehet fölismerni, hogy önmagával szemben állandó gyanúperrel él, a saját tudattalanjának a jeleit figyeli, cselekvéseinek a valódi indítékait sohasem hagyja homályban, s ha csak teheti, a csalást azonnal leleplezi.

Maga a szó az angol „buffer” játékos elferdítéséből ered, amely „ütközőt”, a vonatkocsik közötti öntött vas ütközőt jelenti, s arra utal, hogy ha ez nem lenne, az első kanyarban az egész szerelvény egymásba torlódna.

Így aztán nem történik veszélyes belső koccanás: csattogva és kattogva robogunk a mélységbe."

(Müller Péter: Kígyó és Kereszt) "