Re: nincs cím

szerintem érdemes a józanság talaján maradni...

bár nem vagyok aktív templomjáró, de hiszek Istenben. úgy látszik most azt a próbatételt mérte ki rám, hogy ebből a helyzetből találjak kiutat....sajnos nem egyszerű....

Király Tamásszerű dolgok nálam nem várhatók, mert egyrészt nem vagyok egzaltált művész, másrészt hetero vagyok...az ilyenfajta "menekülés" mindig távol állt tőlem...ha jól mentek a dolgaim, akkor elégedett voltam, és jó kedvem volt, esetleg önmagamhoz képest kicsit jobban költöttem...szüleim nehéz öregségét, és az ország számomra unszimpatikus vezetését leviselhetőbbé tette, hogy normális munkával elfogadható pénzt keresve, különösebb anyagi gondok nélkül telt az életünk...viszont a munkanélküliség anyagi következményei túl a mód, ahogy azzá tettek, és a helyzet által felvetett kérdések, hogy ugyanis mit is ér az eddigi munkásságom (jelen állapot szerint rajtam kívül másnak semmit) elég nyomasztó érzés...a helyzet felszínes kezelésétől mindenképpen tartózkodnék, és az olyan megoldásoktól is, amik pillanatnyi öröm után esetleg még nagyobb lelkiismeretfurdalást okoznának...kirándulni, fotozni én is szeretek, de most az utóbbihoz sincs igazán kedvem, pedig a volt kollégáim dícsérték a képeimet...bántó szándékot itt alapvetően nem feltételezek, de azért örülök, ha valaki megérti a nézeteimet...