Re: közép/felsőosztály

"Sajna, amikor valami következetlenségen kapom a főnökömet, és szóvá teszem (négy szem közt), akkor ennyi a válasz: "én vagyok a főnök, és a főnöknek mindig igaza van" Ilyet hogy mondhat egy mérnök szerinted?"

Nem, ilyet csak egy barom mondhat, akit főnöknek neveztek ki. Erre a válasz alsó hangon az, hogy "igazad van".

"Ja igen: ez a különbség a felettes és a vezető között."

Az egyik azt mondja, hogy "előre" a másik azt, hogy "utánam", hogy a hadseregek megváltozott hadviselésére utaljak. Ezeknek az embereknek a vezetéshez köze nincs, jó esetben parancsolgatni tudnak, de ha nem következetesek, akkor valójában még csak arra sem képesek. Az ilyeneket kell első körben páros lábbal kirúgni egy olyan cégben, amit átvesz valaki, hogy működőképessé tegye.

"Ez mekkora büszkeség lenne."

Ez lenne az ÉRTELME az egésznek. Jelenleg nem más, mint álentellektüell farokméregetős műmájerkedés, amit szerencsejátékosok művelnek döntő többségében és a gyors meggazdagodni vágyás ideológiájával. Egy tőzsdei befektető írtózik ettől a gondolatmenettől, mert ez a spekulánsok gondolatmenete, de közülük sem a profiké, hanem a kisstílűeké.

Így nem lehet tőzsdén nagy vagyonokat szerezni, mert a bukták mindenképpen kioltják hosszú távon az extra profitot mondjuk az állampapír hozamokhoz képest.

"De igen: a cég(rész)eladás a balekfogásról szól :-("

Azért mondom, hogy NE GONDOLKOZZ EBBEN! Nem neked való és a pár milliód ne kockáztassad ilyen célokra. A történet érdekessége egyébként tudod mi? Kapaszkodj meg. Ha van több, AKKOR MEG AZÉRT NEM érdemes ezzel foglalkozni, ugyanis a várható nyereség olyan szerény, hogy egyszerűen nem éri meg ebben gondolkodni. Ha van 1-2 milliód arra, hogy ha elveszted, elveszted, ha nem hoz hasznot, egy kísérletet megér, akkor JÓL ISMERT cégbe nyugodtan beleteheted. Minden más szinte bizonyosan nem éri meg.

"De akkor egy alkalmazottnak a tőkejövedelmen kívül esélytelen hogy tőkés legyen (vállalkozás cégtulajdonban), valahol ez egy szerencsefaktor is, hogy jó helyen legyen jó időben."

MONDTAM MÁR! ALKLAMAZOTT NE VÁLLALKOZZON, NE AKARJON TŐKÉS LENNI, NE AKARJON BESZÁLLNI CÉGBE MERT NEM ÉRT HOZZÁ ÉS SOHA NEM IS FOG HOZZÁ ÉRTENI!

Az alkalmazottak számára ott az ÖNYP, az állampapír, esetleg az ingatlan, bármi, csak kockázat ne legyen benne, mert nem tudja fájdalommentesen a veszteségét pótolni.

MERT EZEN VAN A LÉNYEG: Az alkalmazott a keservesen (a szó nemes értelmében) megtakarított pénzét nem kockzátatni akarja, hanem biztonságban tudni. Erre a vállalkozás, a cégbe bevásárlás nem alkalmas. Erre való a bankbetét és minden legalacsonyabb kockázati faktorú megtakarítás.

"Ráadásul népszerűséged eléggé csökkenőben van (vagy csak a látszat :-))?"

Soha nem törekedtem népszerűségre, nem véletlen az, hogy ennyien gyűlölnek, mert nem nyalok annak, hogy van előttük egy billentyűzet és hogy tudnak gépelni. Erre egy majom is képes, nem tudom mit értékelnék ebben. És mivel ennek hangot is adok, ezért besértődnek. Ez van, nem kell engem szeretni, csak akkor minek erőltetni azt, hogy velem álljanak szóba? :) Lehet, hogy a népszerűségem mégis inkább Howard Stern jellegű, hogy egyre többen utálnak és ezért követelik, hogy szóba állhassanak velem? :)

"Nekem a kamionos céggel kapcsolatban azt mondtad, hogy nem is nagyon éri meg beszállni és téged sem érdekel, mert nagyon kicsi lenne (az is pengeélen tátszol) a haszon. Ráadásul a fuvarozás manapság....szinte költségáron végzik."

Pontosan. Éppen ezért mondtam, hogy ha szétteríthetjük a pénzt, akkor kicsi a kockázat, és legfeljebb bejön. Ez még mindig nagyobb esélyű, mint a tőzsde, ráadásul megfogható járművekben volt manifesztálódó, mégsem volt rá érdeklődés. Mondom, errefelé abban akarnak hinni, hogy kockázat nélkül gyorsan meg lehet gazdagodni. Ha valami azzal kezdődik, hogy "kockázatos", akkor inkább nem csinálják, aztán utána amikor leírja valaki egy könyvben, hogy "így kell meggazdagodni", akkor betűről-betűre bemagolják, majd utána hozzám vágják, hogy "miért nem tudom, hogy így kell csinálni, mert így áll ZY könyvében".

Csak azt nem veszik észre, hogy az a különbség, hogy az egyik "meglátja és megcsinálja", a másik meg "szájtátja és nem csinálja". Akinek meg van esze alkalmazottként, az rájön arra, hogy ez nem az ő világa, beleássa magát a szakterületébe és boldogan él, akinek meg nincs, az meg időnként elveszíti a munkáját, a megtakarítását, az ügyeskedő pénzkeresetét, utána meg a kormányt szidja, hogy miatta él sz*rul és bőszen vágyja a kommenyisták újra eljövetelét, aki elveszi mindenét azoknak, akiknek van (ingatlandó éltetők), és azt elosztja köztük, "arra érdemesek" között. Tudod, ahogy a párt tette az "érdemei elismerése mellett" című lózunggal.

És még csak annyi eszük sincs, hogy felfogják: akiktől elveszik, azok újra megcsinálják, mert számukra ez semmit sem jelent, hiszen képesek a "teremtésre", nekik meg úgyis elfogy és elveszik, mert csak a felélésre képesek és arra, hogy eltartassák magukat.

Noch dazu, a vicc poénja az, hogy azt képzelik, hogy egy "rendszer, vagy párt" választása bármit megváltoztatna az esélyeikben, pedig erről szó sincs, aki tud vállalkozni, az bármilyen rendszerben tud, aki meg nem, az egyikben sem. Aki szerencsétlen és életképtelen az egyik rendszerben, az az marad a másikban is.

De ugye a hit abban, hogy nem alanyi jogon hülye, hanem őt azzá tették az sokkal erősebb, mint szembenézni a valósággal és elkezdeni tenni azért, hogy jobban éljen.