Re: nincs cím

Én napközben 1-1-et írtam a török kollegámnak, aki azt válaszolta, hogy az nem valószínű...

Hát nehéz itt az értékelés, szerencsére Királynak nem volt sok dolga, a gólról annyira nem tehetett, persze bravúrral lehetett volna fogni, Bogdántól már láttunk ilyet (Királytól is, kb. 10 évvel ezelőtt utoljára, még a Herthában).

A védelem gyenge pontja Mészáros volt, nem véletlen, hogy a gólt is róla kaptuk, meg majdenm adott megint egy gólpasszt... Lehet, hogy a lába gyors, de fejben nagyon lassú...

Korcsmárral és Kádárral teljesen elégedett voltam és Vanczák Vili is megtette a magáét.

Ez a Guzmics gyerek sem csinált hibát, ezzel már jó védőnek számít az ember (főleg a mi csapatunkban).

Pintér eltűnt, de mondjuk, hogy neki ez a feladata, a szűrés, nála jobb volt Varga egy kicsit sztem.

Most jön a leggyengébb különítmény:

KOman az örök ígéret, aki egy két focit idéző mozdulatán kívül passzív volt, a leggyengébb láncszem Hajnal, aki gyakorlatilag mindkét meccsen olyan lassú volt, mind fizikailag, mind fejben, hogy az valami embertelen és sajnos Dzsudzsinknak is úgy látszik megártott ez az enyhe oroszos tavasz... Vagy a Zimány Linda nem tartja karban olyan jól, mint a PSV-nél...

Szalainak mártír szerep jutott és ez most sztem Egervárinak igencsak elrontott taktikai lépése volt, hogy ezen a vizes talajon Szalait 3 védő gyűrűjében bírkóztatta, annak reális esélye nélkül, hogy kapura tudjon fordulni (mondjuk nyilván Egervári a mágnestáblán úgy gondolta, hogy Dzsudzsi vagy KOman, vagy Hajnal csak felmegy annak a szerencsétlennek segíteni, de 30 perc után illet volna észrevenni, hogy ez nem így van.

Böde jó csere volt, agilis és gólt is szerzett. Végre akadt Szalainak egy társa, így meg is tudta tartani egy kicsit a labdát, bár az előtte lévő nagy birkózásban teljesen elfáradt.

Eleknek nem sok momentuma volt...

A legnagyobb kérdés, hogy hogyan értékeljem, Egervári:

Mert ami javára írandó:

Nem kaptunk ki és gondolom ez volt a cél, ezt teljesítette. De azt is kell látni, hogy ezzel a döntetlennel sajnos kiadtuk a saját kezünkből a továbbjutásunkat és az amúgy elég gyenge szezont produkáló -valószínűleg a sorozat biztos kiesőiként már demotivált törökök kezébe adtuk. Vagy, ha Bukarestben kikapunk, akkor amúgy is elvesztünk...

Ez a török csapat egyénileg jó (megkockáztatom nem nagy kockázatot vállalva), hogy a magyaroknál sokkal jobb játékerőt képvisel, főleg a középpályán. És nyilván az volt a taktikánk, hogy a középpályán létszámelőnyben megpróbáljuk megszerezni a labdát, felrúgjuk Szalainak, aki vagy megindul a kapu felé, vagy visszapasszol a támadó középpályásainknak és így veszélyes kontrákból vagy pontrúgásokból gólokat szerzünk.

Az elmélet működhetett is volna, ha szerencsénk van és Vanczák fejesét mondjuk Király akarta volna védeni és nem a török kapus. A törökök hitehagyottakká váltak volna, türelmetlenekké és a saját közönségük kiidegelte volna őket ebben a hidegben.

De nem ez volt, a helyzet, hanem az, hogy az ellenfél védői (a magyarokkal ellentétben) besegítettek a támadásokba (nem hagytak ott 4 védőt Szalaira) és ezzel a középpályás létszámfölényünknek mindjárt annyi volt. Ráadásul Hajnal az minusz egy főnek számított. Így még ha meg is szereztük a labdát, abban a pillanatban el is veszítettük, mert nem tudtuk egyáltalán megtartani, főleg az első félidőben.

Látnia kellett volna Egervárinak ezt, de mégsem változtatott, pedig az egymás után következő török helyzetekből egyértelmű volt, hogy előbb utóbb betalálnak, szerencsénkre nem a 89. percben történt. Ha elől nem tudjuk megtartani a labdát, és csak támad és támad az ellenfél, arra már serdülő meccsen is tudják, hogy előbb utóbb gól lesz, még akkor is, ha nem a magyar válogatott védelméről van szó (akik helyzet nélkül is képesek kapott gólt összehozni).

Én a legkésőbb a félidőben behoztam volna Bödét Hajnal helyére. Persze akkor meg lehet hogy a középpályás fölényüknek köszönhetően nőttek volna fölénk a törökök, de meg kellett volna próbálni, mert így csak a szerencsénkre próbáltunk hagyatkozni a kivárással.

Akkor játszottunk egyedül elfogadhatóan, amikor Szalai és Böde is fent volt. Utána mondjuk a Szalai Elek csere is magyarázható volt, de ez amolyan merjünk kicsik lenni mentalitás volt. Én úgy láttam akkor a törökökön, hogy megtörtek , és ha még beviszünk nekik egy balhorgot, akkor összerogynak. Persze ez a merészség, pimaszság különbözteti meg a nyertes és az örök vesztes jellemet.

Megvan az 1-1 pont a két meccsen, de annyit értünk vele, hogy a matematikai esélyek megmaradtak, de kezdhetjük megint építeni a jövő csapatát...

Uff beszéltem