Re: nincs cím

Öngól^3.

Amiről a hitelfelvevő nem tud, mert nem tájékoztatják a hitel felvételekor, annak a vesztesége nem terhelhető rá. Ebből a szempontból az, hogy "ezt a bankrendszer nem tartotta fontosnak", az nemhogy nem felmentés, hanem a bűn melegágya azok után, hogy a swapon elszenvedett veszteségeit az ügyfelekkel akarja megfizettetni.

Teljesen egyértelmű ugyanis, hogy amennyiben valaki swap ügyletekre szerződik, azt egyrészről nem devizahitelnek hívják, másrészről annak a hasznából is részesülnie kellene, erre azonban nem volt példa.

Innentől kezdve a swappolás KIZÁRÓLAG a bank kockázata, azt az ügyfélnek felróni nem lehet, az abból fakadó károk megtérítését nem várhatja el az ügyfelétől a bank, mert azt és csak azt várhatja el, amire a szerződés kiterjedt. Jelen esetben VALAMENNYI szerződés LIBOR-ról értekezett kamat formájában és CHF-ről, mint devizanemről, és ezen kívül volt igen magas költséghányad is. Ugyanakkor a lényeges momentum az, hogy mind a LIBOR jelentősen lement a hitelfelvétel óta, mind a költségek is lementek például a fiókbezárás miatt, azonban ezeket nemhogy NEM érvényesítették a szerződésekben, hanem ezzel ellentétesen emeltek kamatot, költséget.

És tudod mi ennek az oka xmann?

Az, amit egyszer már kifejtettem.

Az, hogy a kérdés az, hogy KI VÁLTOTT DEVIZÁT. És ezen van a lényeg xmann. Az, hogy honnan érkezik a forrás? És ha ezeket megnézed, akkor azt fogod látni, hogy a magyar bankok esetében SEMMIFÉLE devizaforrás nincs, semmiféle swap ügylet nincs, és semmiféle olyan ügylet nincs, amiben devizára való utalás lenne. Innentől kezdve teljességgel egyértelmű az, hogy valójában a magyar bankok a külföldi anyabankoktól kaptak kölcsönt, VAGY tőkejuttatást, amelyet FORINTOSÍTOTTAK és ezt helyezték ki, vagyis az ő könyveikben ezen tételek valójában forintos tételek voltak, amelyekhez alacsony kamatozáson (vagy egyenesen kamatmentesen!) jutottak hozzá az anyabanktól.

Mit jelent ez?

Ez azt jelenti, hogy a forrásköltségnek SOHA ÉS SEMMI KÖZE nem volt valójában sem a LIBOR-hoz, sem a CHF-hez, amiről a szerződés szólt, hiszen ha erről szólt volna a szerződés, akkor ahogy már említettem, a LIBOR csökkenésének AZONNAL csökkenő szerződéseket kellett volna eredményeznie, ha máskor nem, az éves swappok kifutásával. És itt jön be az xmann, hogy mivel a swap ügyleteket, vagy a kötvénykibocsájtásokat, vagy a forrásbevonást a külföldi bank intézte, így arra nemhogy a magyar hitelezettnek nincs semmiféle rálátása sem, de még csak a magyar bankrendszernek sem.

Mindez tehát azt jelenti röviden, hogy az anyabank a veszteségét szépen elvárásként ráterhelte a magyar leánybankokra, amelyek ezért kezdtek szép lassan veszteségessé válni, mert olyan forrásköltségeket terheltek rájuk, amit a meglévő hitelek a meglévő szerződött feltételek alapján nem tudtak kitermelni, és ezért kezdődött meg az, hogy elkezdték olyan elemekkel kiegészíteni a szerződéseket, amiről soha szó sem volt, és amelyek egyebekben nem is lehetnek relevánsak a szerződésekre nézve, hiszen például a magyar CDS árazás totálisan indifferens az anyabanki forrásokra nézve, az összes ilyen lózung valójában a swapon elért veszteségeik fedezését szolgálta.

Ergo, valójában ha nem a marxista kiszolgáló mocskos csűrhe lett volna ott, akkor szépen engedni kellett volna bedőlni a bankokat a saját mocskukba, ahogy ez a világ összes táján történt, úgy összedönteni őket, hogy egy életre megemlegessék azt, hogy nem lehet ilyen felelőtlen hitelezést művelni.

Csak gondolj bele, valójában mekkora közröhej már az, hogy nálunk egyetlen bank sem dőlt be ekkora felelőtlen hitelezés mellett, miközben gyakorlatilag nincs olyan ország Európában, ahol ne államosítottak volna bankokat, vagy engedték volna őket csődbe menni.

Teljesen el lett qrva ez a válság 2008-tól kezdve, mert csak az a hithű kiszolgáló gondolkodásmód dívott, hogy a bankoknak a profitot biztosítani kell.

Egyszóval, felejtsed el, hogy egy magyar bank így folyósított volna hitelt, mert ha így folyósított volna hitelt akkor ezt köteles lett volna a szerződésben feltűntetni, azaz azt, hogy a SWAP-ok alapján fogja a törlesztést számítani, és akkor nem írhatja a LIBOR+CHF-et. Ez ilyen egyszerű valójában xmann, hiszen ha swappolt, akkor a LIBOR-t nem írhatta volna be a szerződésbe, hiszen nem attól függött a forrás költsége, azzal, hogy beírta a LIBOR-t, azzal valójában turbókaszát akart létrehozni (és működött is kezdetekben) és amikor bedőlt a rendszer, mert a swap drágább volt, mint a LIBOR, akkor meg visított, hogy a magyarok fizessék meg a veszteséget. Szó sem lehetett volna erről.

Namármost tehát, ha azt mondod, swappolta a CHF-et és korrekt akart volna lenni, akkor a szerződés úgy szól, hogy swap értéken adja a kamatozást, ami annyit tett volna, hogy kezdetben nem bírt volna olyan alacsony CHF kamatozást adni, vagyis MAJDNEM EUR kamatszintet kellett volna felmutatnia, ugyanakkor mostanra nagyjából ugyanott lenne a törlesztőrészlet mint az induláskor, egyszerűen azért, mert bár a CHF elgyengült ~50%-al, viszont a swap költsége meg rendkívül lement, egyszerűen a csökkenő kamatok és a kisebb kamatkülönbség okán. Ennek megfelelően most ~10-20%-al lenne több egy devizahitel, amely természetesen még mindig jobb lenne, mint egy forinthitel, ugyanakkor gond sem lenne vele, mert mindenki tudná fizetni.

Magyarán szólva teljesen egyértelmű, hogy a bankok engedély és hozzájárulás nélkül határidős derivatív ügyletekbe vonták be az ügyfeleiket, ami kimeríti a hamis termék forgalomba hozatalát, a csalást, és a kifosztás törvényi tényállását is, egyszerűen azért, mert fiktív szerződést irattak alá, amelyet magukra nézve nem tartottak kötelezőnek.

Felhívom tehát a figyelmed arra, hogy amennyiben swapra hivatkozol, annyiban nem az a válasz, hogy "tudnia kellett volna az ügyfélnek, hogy a bankrendszer így működik" mert ez nem igaz, hanem az a válasz, hogy "akkor így kellett volna a szerződést megkötni", mert az nem normális és nem elfogadható, hogy egy hosszútávú, az adós életét alapvetően meghatározó szerződés éppen arra nem tér ki, hogy minek alapján működik és számítódik. Ilyen szerződés nincs, és az ilyen szerződés semmis valójában, és ha valaki a fentiek alapján támadná meg a szerződést, akkor nyilvánvalóan nyerne.

És hogy miért?

Pontosan azért, mert arra hivatkozhatna, hogy nem tájékoztatták arról, hogy "hataridős, derivatív swap ügyletekről szóló szerződést köt", amely egészen más kockázati besorolású (és már akkoriban is más besorolású) határidős devizaügyletet köt, hiszen a bank őt tévedésben tartotta, mivel nemhogy nem nevesítette ezen műveletek kockázatát, hanem kifejezetten megtévesztette azzal, hogy a szerződés forrásköltségeként a LIBOR-t jelölte meg.

És ebben a kérdésben egy igen lényeges pont az, hogy a LIBOR (még ha tudjuk, hogy hamisított volt is, tehát ezen az alapon is semmis lehet bármely szerződés) egy ellenőrizhető érték, mig a forrásköltség egyáltalán nem az, a swapokra vonatkozó információt ugyanis a bank soha nem osztotta meg az ügyfelekkel. Ennek megfelelően a kiszámítható szerződéssel szemben egy teljesen kiszámíthatatlant kapott, amelyről még a közjegyzőnél sem derült ki, hogy miről is szól valójában. Ez pedig közönséges átverés.