Re: nincs cím

"A zsidó családok házukban vagy a Dunába lövése, a munkaszolgálatosok tömeges elpusztítása - kivégzések változatos formáival - nem értem, hogy értelmezhető úgy, hogy "nyilván akkor is kegyetlenkedtek, de abból ugye nem a lemészárlás következett."

Persze, hogy nem érted, mert soha nem írtam ilyet. Én most arról írtam, hogy az, AHOGY a vagonokra rakták a zsidókat - még akkor is ha kegyetlenkedtek - önmagában még nem gyilkosság és nem az egész intézményt minősíti, hanem azokat, akik ebben részt vettek. És még azok közül sem volt mindenkire igaz. És ne felejtsünk el történelmi kontextusba elhelyezni a történteket. Vajon BÉKE volt Magyarország területén? Nagyon nem.

"Hatvan esztendeje annak, hogy a szövetséges hadászati légierő megkezdte hazánk bombázását. 1944. április 3-án ragyogó tavaszi napsütés volt, semmi sem akadályozta a bombázást. A kora reggeli órákban 450 bombázó és 137 kísérő vadászgép szállt fel a támadásra. A kijelölt repülési útvonal: Dél-Olaszország–Tuzla–Eszék–Baja–Monor, majd innen kezdődött Budapest bombázása, mely gyakorlatilag november végéig tartott.

A „Frantic” hadműveletben (1944. június 2–szeptember 19.) 600 támadó gép főcsoportosítása Debrecent bombázta. A jobb szárny Nagyváradot, Kolozsvárt, Szegedet, Balmazújvárost, a bal szárny pedig Szolnokot és Miskolcot támadta, még pedig zavartalanul, mivel Szolnok és Miskolc kivételével egyetlen hatékony légvédelmi löveg nem védte a magyar városokat.(!SIC!)

A főváros elleni legnagyobb bombatámadás az 1944. július 2-ai volt. A bevetési parancsban meghatározott célpontok: az almásfüzítői kőolaj-finomító, a szolnoki vasúti híd különleges irányított bombákkal (nem találták el), a Weiss Manfréd Művek és a Shell Olajfinomító, a Duna-parti, a rákosi és a Nyugati rendező pályaudvarok voltak. A támadó kötelékek rendkívül heves vadászelhárítással és légvédelmi tűzzel találkoztak. A légvédelem hatékonysága megzavarta a pontos célzást. A hadműveletben 5269 polgári lakos vesztette életét."

Na tehát, csak ebben a "hadműveletben" 5269 polgári(!) lakos vesztette életét. Szerinted milyen volt a közhangulat akkoriban? Szerinted mi volt a vélemény a "humánus" szövetségesekről, akikről még mindig ezerszer jobb vélemény volt, mint a szovjetről? Mindez persze nem számháború, hanem annak az érzékeltetése, hogy mennyire érzéketlen lett addigra már mindenki, illetve annak érzékeltetésére hozom, hogy a szövetségesek SEM tekintettek a náci megszállás után Magyarországra, mint korábban. Számomra nyilvánvaló ugyanakkor, hogy egy ilyen környezetben, egy ilyen - amolyan nyugati mintára, mint manapság is - meggyőzési rendszerben mindig a bosszúállás szokott felülkerekedni idővel, azaz egyre nagyobb elkeseredésben és az egyre több személyes tragédia után a gyűlölet sokkal magasabbra csap és ezáltal az un. tolerancia szintje akár meg is szűnhet azokkal szemben, akikről ellenségkép él.

Ugyanakkor csak elég visszagondolni arra, hogy addigra azért elég közismertek voltak a szovjet kegyetlenkedései, Katyn esete, de az is, ahogy a szövetségesek mondjuk legyilkolták a japán katonákat (túlélők beleölése a tengerbe a vesztes csaták után bosszúból), nomeg a hazatérő frontszolgálatosoktól az is, ahogy arrafelé bántak még a saját katonáikkal is.

1944-et írunk, ekkora már öt éve(!) tart a háború, ne legyenek illúziók arról, hogy az emberek számára mi volt a fontosabb, az, hogy mi lesz VELÜK és 1944-ben, a bombázások után ez került az ELSŐ helyre és ahogy közeledett a szovjet úgy került ez az érzést MINDENT MEGELŐZŐEN az első helyre.

Kivételesen ide beszerkesztem a következő hozzászólásodat, mert szerintem ide illik jobban, mint külön válaszolni rá:

"Mint látod én is ezzel kezdtem, egészen egyedi értelmezése ez a gyilkosságnak, vajon a halálra dolgoztatott, éheztetett-fagyasztott muszosokat sem gyilkolták meg a keretlegények és tisztjeik?"

Dehogynem. Csak van egy alapvető különbség aközött, hogy a náci Németországban ez egy testületileg és szervezetten levezényelt, tudott célú népírtás volt, nálunk pedig egyedi túlkapások voltak, amelyek nem felsőbb parancsra kerültek elkövetésre, azaz éppenhogy SEMMI, de az ÉGVILÁGON SEMMI felmentsére okot adót sem tudok felhozni az általad említett gyilkosok mellett. Nem véletlen, hogy azt írtam, hogy a nyilasokat (és a velük kokettálókat!) kompletten kitagadnám a nemzetből, az egyedi rehabilitálás lehetőségének a fenntartása mellett.

Magyarán szólva, az a lényege annak, amit mondok, hogy az 1944 március-október előtti időszakban a SZEMÉLYES felelőség az elsődleges, és mindenkit el kell ítélni, aki kegyetlenkedett (tehát, nem ölt, elég az, hogy kegyetlenkedett), de ezt nem kell kollektív bűnösséggé tenni. 1944 októberétől pedig mindenkit kollektíve el kell ítélni, aki a szálasi rezsim tagja, része, vagy a nyilasok közé állt, mert azok az emberek egyértelműen köztörvényesek még az akkor, vagy a mindenkor létező törvények szerint is. Ugyanakkor ez az időszak (1944 október-) túlságosan rövid ahhoz, hogy emiatt kollektív felelőség terhelhesse a magyarságot, illetve a magyar népet, mivel ekkoriban az események olyan gyorsasággal zajlottak le, hogy esélye sem lett volna a népnek arra, hogy "felháborodjon", különösen annak fényében, hogy ekkoriban már pontosan tudható volt, hogy Magyarország környékén származási alapon gyilkolják tömegével a magyarokat, a szovjetek beléptek az ország területére (a román átállás után szinte azonnal) és folyamatosak a hírek az őket követő brutális kegyetlenkedésekről, amit természetesen a mai napig nem ítélnek el a szövetségesek, mondjuk például a mai napig életben lévő Benes dekrétimokkal együtt, amelyek amúgy az egész EU logikájának és a származási alapon való diszkriminációnak mondanak ellent.

Mint írtam, ez nem számháború, nem ok-okozat. Nem az, hogy ki érdemli meg, vagy ki nem.

De azért az mégiscsak furcsa, hogy a több tízezer ártatlanul lemészárolt magyarnak még csak tananyaga sincs, emléknapja sincs, beszélni sem szabad róluk...

...MAGYARORSZÁGON.

"Innentől kezdve teljesen mindegy, hogy tudtak-e a sorsukról, hiszen ha a németek kint nem, ők itthon is készek voltak végezni velük, mint ahogy október után annyi halálmenetben és magyarorszábgi gettókban meg is tették."

Már elnézést, de ebben a mondatban hemzseg a prekoncepció. Először is, nagyon nem mindegy, hogy tudtak-e a sorsukról, ugyanis pontosan ezen áll vagy bukik az, hogy TESTÜLETILEG lehet-e elítélni egy szervezetet, vagy sem. Ha nem tudtak a sorsukról, akkor TESTÜLETILEG nem lehet elítélésről beszélni. Az, hogy ezek közül sokan voltak EGYEDILEG képesek arra, amit írsz, az egyéni bűnösség és kegyetlenkedés, és nyilvánvalóan nem a testület többségéről, de még csak nem is annak a gerincéről beszélünk, hiszen a katonák többsége a hont védte és a csendőrök többsége sem erről szólt.

Az tehát, hogy sok katona és csendőr képes volt részt venni a népírtásban, az nem kérdés, a kérdés az, hogy ebben az esetben a "katona és csendőr" mint intézmény szerepel, vagy mint "személyek". Én az utóbbit gondolom, hiszen ezen tetteket nem abban a minőségben tették meg, amely szervezethez tartoztak, hanem éppenhogy annak ellenére. És ez úton újólag hangsúlyoznám, hogy ebben a korban az a fajta kegyetlenkedés és a civilek megölése egyáltalán nem volt ritkaságszámba menő, ami természetesen semmire sem mentség, csak arra érv, hogy nem kellene ezt úgy beállítani, mintha ilyen kegyetlenkedések csak ebben az esetben és csak a zsidókkal szemben történtek volna meg akkoriban az egész világon. Ez az állítás ugyanis nem állja meg a helyét.

"De ez csak egy adalék a fontosabb rész mellett. Ugyanis nem az a kérdés, hogy mekkora százalékban tudott a magyarság a deportáltak sorsáról, sokkal inkább az, hogy hogy történhetett, hogy ilyen széles társadalmi támogatottságra talált a deportálás végrehajtása."

Mint írtam vala, nagyon nem mindegy, hogy a zsidók kitelepítése talál-e széles társadalmi támogatottságra (vö japánok deportálása USA-ban), vagy az, hogy a társadalom tudja, hogy ez a lépés valójában az elpusztításukat jelenti. Ezen az alapon például a kitelepítendő magyarok esetében is tiltakozni kellett volna, de valahogy az nem történt meg és senkinek sem jut az eszébe, hogy ezt ma úgy fordítsa le, ahogy te most lefordítod a magyar intézmények működését.

És mindezt pusztán azért, mert VISSZATEKINTVE tudod, hogy mi lett az eredmény. Csakhogy ez felelőség elbírálása esetén nem működik, nem mondhatod azt, hogy mivel tudod UTÓLAG, hogy mi lett az eredmény, ezért az bűnös, aki ennek hiányában csinált valamit.

"Úgy látom, te is azoknak a jellemzően konzervatív-jobboldai irányvonalat képviselők álláspontját osztod"

Egyáltalán nem osztom, mondhatni nem is érdekel a véleményük.

"hogy holokauszt volt, szörnyű volt, az igazi bűnösei a németek és hazai nyilas talpnyalóik, miközben a magyarság mit sem sejtve és tehetetlenül maradt kívül az eseményeken, eseteg kiegészítve azzal, hogy legalább részben maguknak köszönhetik a sorsukat, ami egyébként is részben a háború számlájára írható."

??? Ezt a monológot nem is értem, de nem is értek egyet vele, mondhatni szinte egyetlen részletével, egyetlen részmondattal, de úgy egészében sem.

Most az egyszerűség kedvéért tegyük fel azt - ha már What-ifet játszunk -, hogy 1944 októberében a kiugrás sikerül és Magyarország kilép a háborúból. Mint azt te is tudod, az 1944-es magyarországi szövetséges légitámadások legfőbb célja egyszerűen annyi volt, hogy Magyarország LÉPJEN KI a háborúból, és ekkor példának okáért még életben maradtak volna a határok is, illetve Horthy maradhatott volna a "legfőbb közjogi méltóság" legalábbis addig, amig a szovjet meg nem száll az Eclipse tervnek megfelelően.

Ha 1944 októberében ez megtörténik, akkor vajon hogyan ítélnénk meg ma Magyarország szerepét a II.Vh-ban, illetve azt, hogy hogyan bánt a zsidósággal?

Nagyon egyszerűen. Úgy, hogy ez az ország a legfőbb menedéke volt mind a lengyeleknek, mind a zsidóknak MINDADDIG, amig az országot a németek meg nem szállták és a zsidók nagy része a háború végéig mentelmet élvezett és megmenekült. Teljesen természetesen lőttük volna agyon az összes munkaszolgálatost meggyilkolót, az erre esetlegesen parancsot adó tisztet és éppen azért, hogy ne essen folt a katonaságon és a csendőrségen. Viszonylag gyorsan és pár száz embernek az iktatásával ez a témakör le is záródott volna.

És teljességgel egyértelmű lenne, és fel sem merülne az, hogy "vajon tudott-e a nép arról, ami történik", illetve, hogy "tehetett volna-e valamit", mert kérdésként sem lenne értelme feltenni. 1944 októberétől pedig szerintem teljességgel értelmetlen erről gondolkodni, hiszen a nép az életét féltette, menekült, próbált túlélni és a legkisebb dolga is nagyobb volt annál, mint hogy egyáltalán elgondolkodni legyen ideje azon, hogy mi lesz az elvitt zsidókkal. Bőven elég volt aggódni az elvitt fiúkért, férjekért, családtagokért, szerettekért, nem érzéketlenség az, hogy nem aggódtak MÁSOK miatt akkor, amikor messze az elviselhető határon felül kellett saját maguk miatt aggódni.

Egyszerűen teljességgel furcsának és életidegennek tartom azt, hogy valaki azt kéri számon egy bombázott, megtámadott, hadban álló néptől, aminek a fiai a fronton vannak, hogy miért nem aggódik azok miatt, akiket elvisznek valahová, illetve, hogy miért nem ezzel törődtek. Ez egy teljességgel életszerűtlen gondolat már a felvetés szintjén is.

Pontosan az az érdekes, hogy 1944 márciusa ELŐTT - amikor még kvázi béke volt az ország területén - lehetne ezért felelőségre vonni a népet, hogy "miért nem emelt szót", csakhogy akkoriban egyáltalán nem vitték el a zsidókat elpusztítási szándékkal, a munkaszolgálatról pedig vissza szoktak térni - és munkaszolgálatra eleve nem csak zsidókat vittek el. Nem volt MIÉRT szót emelni, vagy hangot felemelni azzal kapcsolatban, amit ma holokausztnak neveznek, mert Magyarországon ennek nem volt nyoma sem - és ebből a szempontból az, hogy egy háborúban kegyetlenségek történnek, az indifferens, pontosan azért, MERT MINDEN OLDAL kegyetlen és kíméletlen.

"Utóbbival - az a rövidebben elintézhető - kezdve: a zsidó civilek nem voltak hadifoglyok, senki sem kényszerítette a németeket az elhurcolásukra, így az ellátási nehézségek meg a hadifoglyok kérdését hagyjuk, mert ez a holokausztagadók egyik legostobább érvrendszere."

Bocsánat, de én még az ellenkezőjét sem írtam ennek, ezért innentől ezt tényleg nem kommentálom, mert közöm nincs ahhoz amit írsz és általában engem is ki lehet akasztani azzal, amikor mondjuk a kurucon a nyilasokat fényezik, vagy próbálják őket hősnek beállítani. Számomra ez csak egy dolog miatt érdekes, azért, mert teljességgel egyértelművé teszi azt, hogy ezek a lények mindig is itt voltak és mindig is itt lesznek és ha hatalom kerül a kezükbe, akkor így és ennek a teljesen elvadult beteg ideológiának a nevében fognak cselekedni.

Csakhogy ha ezt elfogadjuk, akkor nyilvánvaló lehet, hogy ez a csűrhe, ez már korábban is megvolt a csendőrségen, honvédségen belül, csak ott még rövid pórázra fogták, avagy igyekeztek őket arra fogni - de ahogy megszerezték a hatalmat, hát rá is szabadultak a magyar nemzetre, inclusive zsidók és cigányokra. Kompletten. Az, hogy ebből a gyűlöletből és gyilkolási vágyból a zsidókat érte a legtöbb attrocitás, azon nincs mit vitatkozni, de úgy beállítani ezt az időszakot (nyilasok-), mintha az KIZÁRÓLAG a zsidók ellen irányult volna, az is tévedés. Természetesen a legfőbb céljuk a zsidók kiírtása és a feltétlen náci (és nem Németország!) kiszolgálás volt és ez nem is volt már annyira titok, de ennek a magyarsághoz már semmi köze nem volt és ezeket a magyarság már nem is támogatta.

"Nem neked szól és a stílusért meg előre elnézést, de már tényleg felhúzza az agyam a neonáci hülyegyerekek 100x elhangzott érve, hogy a fogolytáborokban is haltak meg emberek."

Mindenhol haltak meg emberek. Én arra kívántam utalni, hogy a szovjet hadifogolytáborba kerülés tulajdonképpen nem sokban különbözött a náci haláltáboroktól a túlélési esélyek tekintetében. De hadd ne írjam többször, hogy ezt csak azért írom, hogy mi volt a kor gondolkodásmódja, hogy miről tudtak az emberek és hogy mi foglalkoztatta őket elsődlegesen. Egy szovjet fronton harcoló katonát például az, hogy ne essen fogságba, mert az maga a halál. Persze ne is haljon meg, mert az sem megoldás. Persze ne is fagyjon meg, ne is haljon éhen, úgy egyáltalán jusson haza élve. Körülbelül ez töltötte ki 100%-ban az agyát és ugye ezek a katonák voltak a jellemzőek a honvédségen belül.

Hol ért rá egy hont védő katona olyan gondolatokkal foglalkozni, hogy "elviszik a zsidókat"? Köztudott, hogy a Wermacht egyes(!) alakulatai is részt vettek a zsidók és a nemzeti lakosságok írtásában, de mégsem szokás az egész Wermachtot elítélni azzal, hogy részt vettek a zsidók kiírtásában. Fogalmi szinten nem jut eszébe senkinek, ahogy egyébként furcsa módon a németek - mint nemzet - egészének elítélése sem jellemző azért, amit a nácik műveltek. Mondhatni, igazán érdekes az a különbségtétel, hogy arrafelé egyértelműen a náci ideológiát és kiszolgálóit tekintik bűnösnek, avagy az Allgemeine SS-t (manapság már a Waffen SS-t sem tekintik bűnösnek testületileg, látensen re vannak habitálva) de nem a német népet, vagy katonának, nálunk továbbra is fenn akarják tartani azt az érzést, hogy itt viszont a nép és a katonák, valamint a testőrök testületileg felelősek a történtekért, ami szerintem nonszensz.

És akkor most bele sem mennék abba, hogy nyugaton is összeszedték a zsidókat és deportálták minden ellenállás nélkül, avagy, hogy hirtelen lezárták a britek Palesztína határait, amikor megindult a zsidó migráció, de úgy általában minden állam azzal volt elfoglalva, hogy "persze menjenek, csak oda ne", akkor mennyiben volt rosszabb a zsidóság helyzete Magyarországon 1944 márciusáig? Miben ríttunk ki a többi államtól? Semmiben.

"A zsidó/civil család meg otthon ül és amíg el nem hurcolják jól-rosszul ellátja magát"

Scipio, ugye nem akarsz velem kapcsolatban lemenni arra a szintre, hogy arról kelljen értekeznünk, hogy az, hogy származási alapon kollektív bűnösnek nevezték ki valakiket és a végén meginduljon a kiírtásuk, azt semmi nem mentheti és semmi és nem lehet indokolni semmivel? Mert tökéletesen egyetértek.

Csak az zavar, hogy ezt csak a zsidók esetében szokták felmondani az emberek és a magyarok ugyanilyen jellegű lemészárlása az I-II.Vh idején, elpusztítása, kitelepítést, tönkretétele senkit sem zavar ebben a kontextusban és akár a mai napig hatályban maradhatnak a magyarság kollektív bűnösségét kimondó rendelkezések is. Engem - bevallom - ez a fajta kettősség rendkívül zavar, mert szerintem nem szabad származási alapon különbséget tenni aközött, hogy kivel szemben követték el a bűncselekményeket.

"És kapcsolódva egy korábbi kérdésedhez, zsidó bojkott, mint ok."

Mint írtam, nem tudom, hogy pontosan miről van szó, mert nagyon gondosan el van mára bújtatva az összes eredeti forrás, amit tudok, az nagyon kevés. Egyebekben a zsidó bojkott nyilvánvalóan arra lehet ok, hogy mondjuk a zsidó kereskedők boltjait bojkottálják, példának okáért kötelezve őket arra, hogy jelöljék meg azokat sárga csillaggal. Ennek köze nincs a holokauszthoz, sem időben, sem térben és legfeljebb ennyire lehetne ok, nem arra, hogy ki is írtsák a zsidókat.

"Társadalmi felelősség: Mo-n nem 1944 októberében kezdődött az antiszemitizmus."

Ugyan már, az egész világ antiszemita volt, de kőkeményen, főleg az RK egyház ráhatására. Agatha Christie is az volt és még rengetegen mások, akik leginkább azok után revidiálták álláspontjukat ezzel kapcsolatban, ahogy egyre inkább testet öltöttek a náci brutalitás és egyre inkább láthatóvá vált, hogy mit is gondolnak erről az egész dologról. Teljességgel értelmezhetetlen tehát Magyarország esetében antiszemitizmusról értekezni, amikor az antiszemitizmus keretében 1844-ig gettóban éltek a zsidók és kollektív utálat volt a keresztényi világban irányukban. Pont Magyarország miért lett volna kivétel, illetve miért csak Magyarországnak lehetne tehát felróható az, hogy itt IS volt antiszemitizmus?

"Igény volt rá már jóval korábban, a nyilasok tömegbázisa hatalmas volt, a legfelső politikai köröktől az egyszerű csendőrig-bakáig mélyen áthatotta a államigazgatás minden szintjét."

Az antiszemitizmusra igen, a zsidók legyilkolására nem. Óriási különbség! A tömegbázis pedig egyáltalán nem volt hatalmas, egyszerűen arról van szó, hogy amikor hatalomra kerültek, akkor természetes, hogy minden az irányításuk alá került, ez azonban nem jelent tömegbázist, hanem csak hatalmat. Nem véletlenül építették ki a saját terrorszervezeteiket, mert nem bíztak meg senkiben (nem is bízhattak), és mint írtam - és ebben egyetértettünk -, akkoriban akkora volt már a káosz, hogy nem igazán tudta senki, hogy hová igazodjon. De hogy a nyilasoknak TÖMEGBÁZISA lett volna? Ezt nem gondolhatod komolyan. Gyűlölték őket, ez volt a tömeg bázisa.

"Náluk erre - német megszállás - nem kellett várni, a zsidótörvények már jóval előbb megszülettek, az atrocitásokról meg lentebb már írtam."

Nagyon nem ugyanaz az, hogy a népet nem zavarja az, hogy kevesebb zsidó kerülhet bizonyos pályákra, vagy bizonyos pályákat elzárnak előttük, mint az, hogy megölik őket származási alapon.

"A választóvonal nem az antiszemitizmus megléte ill. nemléte között volt, hanem csak abban ki meddig menne el a zsidóságtól való megszabadulás kérdésében."

Tényszerűen Anglia lezárta Palesztína határait és nem engedte a zsidó migrációt. Ez vajon hogyan értelmezhető abban a kontextusban, hogy ki meddig megy el abban, hogy mennyi zsidó legyen valahol? Félre ne értsed, nem kívánom azt mondani, hogy Anglia a holokausztba küldte az európai zsidóságot, csak hogy nekik ne legyen problémájuk vele, de tényszerű az, hogy nem az jutott eszükbe, hogy "menekítsük oda őket a haláltáborok elől", hanem az, hogy "oda ne jöjjenek, elegen vannak már ott". És akkor most arról, hogy a szovjetek sem imádták őket, és oda sem igazán volt érdemes menekülniük, szintén nem érdemes szót ejteni, mert a történelmet a győztesek írják.

Annak idején írtam, hogy tudomásom szerint egy, és csak egy semleges ország lépett komolyat a zsidók mentése érdekében, nevezetesen akkor, amikor a svéd hadiflotta hadilobogók alatt behajózott Koppenhágába és elvitte az összes zsidót. EZEN KÍVÜL egyetlen akció sem volt, egyetlen "csereügylet nem jött létre", amikor a németek azt mondták, hogy adjanak teherautot ezer zsidóért, avagy hogy vigyék őket - és általában lezárt határok voltak mindenfelé, amikor még mehettek volna. Ezt te annak a környezetnek nevezed, amiben mindenki zsidómentő volt? Én nagyon nem annak nevezném.

"Konkrétan azért, hogy a németek mit csináltak kint velük nem vagyunk felelősek, de hogy mit csináltunk előtte velük itthon, a fronton, a megszállt területünkön, mit tettünk ill. nem tettünk, hogy honfitársaink, szomszédaink, barátaink, rokonaink stb. ne kerüljenek ilyen helyzetbe, ennek felelőseinek köre jóval szélesebb, mint néhány véreskezű nyilas, meg tájékozott politikus."

Csakhogy most azt írod, hogy szélesebb a SZEMÉLYI felelőség köre, és ebben egyet is értünk, nevetséges lenne, ha pár bűnbankra kellene tenni a felelőséget. Ugyanakkor emlékeztetnélek Nürnbergre, ahol az első bohockodás után (amikor képesek voltak életfogytiglant kiosztani fegyvertelen követre, aki a háborúban és a holokausztban éppen ennek következtében de facto részt sem tudott venni), egyre nevetségesebbé kezdtek válni az ítéletek és gyakorlatilag viszonylag hamar már inkább felmentések tömegei kezdtek előjönni, és tulajdonképpen be is fuccsolt az egész színjáték - valójában ezzel le is zárult a "felelőségre vonás" korszaka, mert megnevezték a bűnösöket.

Onnantól pedig már indult a hidegháború és fontosabb volt az USA-nak az, hogy az NSZK a szövetségese legyen, ezért inkább befejezték az egész vegzálást és gyakorlatilag ugyanazzal(!) a felségjelzéssel létezik ma is a Wermacht és a Luftwaffe, mint a II.Vh-ban.

Namármost, engedj meg egy kérdést: Ha a német népet nem tekintik bűnösnek, ha a német népet nem akarják elítélni, ha a német hadsereg viselheti az 1945-ös felségjelzést a mai napig, akkor most mit szeretnél a magyarokról és a magyaroktól hallani és miért akarsz kollektív felelőségről értekezni abban a korban, amikor egyébként (szinte minden más esetben) a kollektív felelőség elvét és logikáját is ki akarják írtani a köztudatból?