Re: nincs cím

Akkor ezt is még egyszer.

Engem nem érdekelt, hogy milyen érmet nyernek, vagy hogy nyernek-e egyáltalán. Engem az érdekelt, hogy tisztességesen és becsületesen küzdenek-e. És nem ezt láttam. Ez nem volt helytállás, ez elégtelen teljesítmény volt. Ha pedig 2.helyről beszélünk vagy dobogóról, akkor ezen az Olimpián az igazán nagy vesztes egyébként sem Magyarország volt a vizilabdában, hanem a szerb csapat. Mert egyszerűen már drámai az, hogy miattunk háromszor esnek el az olimpiai bajnoki címtől, erre kiesünk, mire megverik őket az olaszok... ha van nemzeti dráma, akkor az a övéké. Ahogy régebben mondták, amikor a harmadikat is elhoztuk: "van nekik már mindenből rengeteg, de mindet odaadnák azért az egyért", amit akkor elveszítettek. Tulajdonképpen sajnálom őket, mert kicsit Cseh Lacira emlékeztetnek, avagy Kovács Ágira: Tulajdonképpen mindig a világ legjobbjai voltak, de mindig volt még valaki, aki náluk is jobb, így szinte örök másodikként élik le az életüket. Mire pedig visszavonul a nagy ellenfél, addigra nekik is véget ér a pályafutásuk.

Szóval sajnálom kicsit a szerbeket, főleg azért, mert ezzel a győzelemmel az olacsok kétszeresen vigyoroghatnak, hiszen nem csak az aranyat vitték el, hanem történetesen ezen múlt az is, hogy Magyarország nem a 8. az éremtáblán, hanem ők azok :)

Erős túlzással, kicsit olyan ez, mint a mondás a lepkeszárny lebegése és a világ megváltozása között.

Ha a magyar vizilabda csapat úgy esett volna ki a nyolc(!) közé jutásért rendezett viadalon, mint ahogy a férfi kézisek vesztettek a horvátok ellen, akkor az szép lett volna. Ha lenyomunk egy komoly ellenfelet, akár az olaszokat, akár a montenegróiakat, akár a szerbeket, akár a horvátokat, akkor igen, az szép lett volna búcsúnak. Node így, hogy csak a B ligában focizókat verjük meg, és szokat se sokszor, ez így szerintem nem volt szép.

Egyébként, ha elolvasod az interjúkat, azért ez most már kezd érződni.

Mert ők is tudják.