Re: Bocsánat

Az az igazság, hogy én egyáltalán enm akarom azt azt a hatást kelteni, mintha a világ nagy igazságának egy szeletét osztanám meg. Arról, hogy ezt ezek szerint sokan így érzik arról nem tehetek.

Egyebekben, sokszor kértem már, hogy a szövegkörnyezetből ne vegyetek ki mondatokat, mert akkor az ellentmondásnak fog tűnni. Vegyük például azt, amikor egy párkapcsolatra mondom, hogy megrontja a SOK és HIRTELEN jött pénz. Amikor azt írom, hogy számos ilyen esetet láttam, akkor nem szükségszerűen arról beszélek, hogy ez velem történt meg konkrétan, hanem arról, hogy ÉN SZEMÉLYESEN ezt tapasztaltam azoknál, akiket ismerek.

Nincs semmi ellentmondás, hiszen az is az én tapasztalatom, amit első kézből látok, hiszen az is az én életemben történik meg, annak részeként zajlik le - függetlenül attól, hogy nem velem történik meg.

Most nagyon rossz analógiát fogok mondani, de hirtelen nem jut más az eszembe, tudod, hogy körülbelül mit mondasz? Olyat, mintha egy pszichológusnak azt mondaná a páciense, hogy "vele is megtörtént az, amiről beszél, mert ha nem, akkor nyilván hülye hozzá és ne is próbálja őt kezelni". A tanulásnak csak egy része a személyesen veled megtörtént dolgok halmaza, ugyanakkor a másik része az, amit személyesen megtanulsz a tapasztalataidból.

Aki pedig figyel a körülötte lévő dolgokra, az igen sokat lát. Ha pedig nagyon sokan kérnek tőle tanácsot különböző ügyekben, akkor nagyon sok mindent megismer és nagyon sokféle sorsot lát. Hülye lennék ezt nem hasznosítani :)