Re: nincs cím

"Nem beláthatatlan valóban. Csak "nulláról" nehezen (persze nem lehetetlen) gyűlik össze mondjuk 40 éves korig az a 100 milla (jelenértéken)."

Öö, én negyven éves MUNKAVISZONYT írtam és nem negyven éves kort :) Ami pedig belátható, elérhető, az semmiképpen sem olyan, amiről "csodák-csodáját" kellene tátott szájjal bámulni :) Ez a pénz (még) ahhoz sok, hogy egyszerre magad elé képzeljed, de semmiképpen nem lehet olyan, amit nem tudsz sem felfogni, sem kezelni.

Ezzel szemben:

"a maradék 300-3700 millát berakom az ÁKK-hoz (nekik nem nagy cucc)."

Nos, először is, nem számoltad ki azt a reálhozamot. Ha megnézed, annak alapján valójában messze nem fogsz olyan jól élni, mint amit elvileg a vagyoni helyzeted lehetővé tenne. Mindehhez jön az, hogy ráadásul "ismert leszel", hiszen név szerint tudni fognak rólad, ergo a korábbi életed nem lesz fenntartható, vagyis már a biztonságodtól kezdve az életmódodra is költeni kell. Akkor pedig az így kinyerhető pénz máris kevés lesz, mert ugyan egyedül (családdal) ebből remekül megélhetnél, ám a biztonsági költségeid máris kezdenének pariba kerülni a jövedelmeddel.

"Miért is megyek tönkre?"

Mert nem tudod ezt az életmódot élni. Ahhoz, hogy megfelelő ingatlanod legyen ehhez és megfelelő kiszolgálószemélyzeted, ahhoz ez a havi hat-nyolcmillió forint nem egészen elégséges, sőt, inkább szerénynek számítana.

"A lottómilliomosok többsége elajándékozza, pszichologiáján felüli életvitelt él, vállalkozik (holott addig nem csinálta és nem is ért hozzá), átvereti magát stb."

Ez kétségtelenül így van, de a fentiekből az következik, hogy te sem tudnád ezt a pénzt kezelni, hiszen egyrészt AZONNAL kiadnád magad, másrészt számolni sem tudod, hogy az ehhez tartozó életmód mibe kerülne.

Az úgy kezdődne, hogy a pénz egynegyede elmegy megfelelő ingatlanra, auto(k)ra, a zárt és őrzött iskolában való gyerektaníttatásra, az ennek megfelelő életmódra. A maradék fele elmegy arra, hogy ezt az egészet fenntartsad, illetve a személyzetre, aki ezt az egészet működteti. Innentől az életre kevesebbed marad, mintha jól kereső alkalmazott lennél.

A probléma ugyanis az, hogy ez a pénz EGYSZERI és nem JÖVEDELEMBŐL származó pénz, az utóbbi esetben ugyanis a felhalmozás nem CÉL, hanem EREDMÉNY, ami annyit tesz, hogy folyamatos a megélhetésed, életviteled és stílusod, az hogy éppen mit halmoztál fel, az tulajdonképpen nem számít.

Ezzel szemben az, amikor jóval nagyobb PÉNZT kapsz az öledbe, mint ami az életmódodhoz kell, akkor az MINDENKÉPPEN törést visz az életedbe, amit aztán vagy fel tudsz dolgozni, vagy nem.

És akkor most csak EGY emberről beszéltünk, nem egy családról. Képzeljed el, hogy vannak gyerekeid, testvéreid, szüleid, akiknek valóban mondhatnád azt, hogy "nyazsgem"? Nem igazán. Aztán ha feleséged van, annak se lesz jó semmi, ami addig jó volt, szóval olyan brutálisan szétverné az életed ennyi pénz, hogy az valami hihetetlen. És akkor amikor a haverok megtudják, hirtelen te lesz a Róbert bácsi, akinek ingyenkölcsöne van, aztán jönnek az alapítványok, beteg gyerekek és mindenféle önjelölt világmegváltó, hogy adjál neki pénzt.

Vagyis körülbelül egy éved lenne mielőtt alkoholista lennél, avagy öngyilkos, mert pontosan tudható, hogy azt hiszed, "nem gond" ekkora pénznek a kezelése, az abból fakadó életmód. Nem tudnád kezelni. Magad írtad le...