Re: "Horthy nem tekinthető államférfinak" – hamis legendák, elfeledett történetek a kormányzóról

Namármost, gondolkozzunk picit. Olyan nincs, hogy a 2.vh elején nem leszünk a nácik csatlósa, mert a 2. vh nem akkor kezdődött, amikor Lengyelországot megtámadták, hanem Trianonban - ez ma már közhely. Ha ettől eltekintünk, akkor a köztes időszakban jól látható, hogy az angolszászok milyen magasról és milyen bő sugárban trágyáztak erre a régióra, számukra érdektelen volt ez a rész, nekik a gyarmataik és az ideológiai terjeszkedésük volt a lényeges.

Ennek megfelelően körül kell nézni, hogy hogy is nézett ki akkoriban Magyarország, először is taccsra volt vágva, hiszen az addig megszokott városi struktúra hirtelen teljes káosszá vált, hiszen a korábban a Kassa központú(!) régió például teljesen széthullott azzal, hogy nem maradt a környéken számottevő város, ezt később próbálták Miskolc-Diósgyőrrel ellensúlyozni, látható, milyen "sikerrel". Hasonlóképpen a Nyíregyháza-Debrecen térség beszűkült, hiszen a korábban általuk "kezelt" Kárpátalja és Felvidéki sáv eltűnt, belföldön pedig sorvadásra voltak ítélve, hiszen nem tartozott hozzájuk már számottevő ellátási terület. Ha ezek után Aradra, Kolozsvárra, vagy Újvidékre gondolunk, akkor megint látható, hogy micsoda probléma volt az, hogy teljesen széthullott a közigazgatás, a régiók, a régióközpontok rendszere, és valójában ekkor kezdődött meg a teljességgel torz Budapest központúság, amiből képtelenség volt azóta is kitörni, és most TALÁN sikerül legalább Debrecennel egy ellenpontot csinálni. Beza.

Namármost, nézzünk egy picit a határon túlra. Mindenhol az agresszív magyarokkal vagyunk határosak, akiket ráadásul éppen toloncolnak haza, méghozzá úgy, hogy éppen csak meg nem semmisítik őket - el kell őket szállásolni egy lepusztult országban. Ekkor épülnek az első komoly lakótelepek - Budapesten...

Ezen túlmenően viszont tudható, hogy ha a szomszédos államoknak szabad kezet adnak, akkor ők visszaszerzik az ősi román, szlovák, vagy szerb területeket, vagyis Magyarország ma körülbelül akkora lenne, mint Budapest, de talán még akkora sem. Ebben a helyzetben egyszerűen nem maradhattunk stratégiai szövetséges nélkül, és nyilvánvaló, hogy az angolszászokban bízni nem lehet (érdemes megnézni, hogy mit műveltek Lengyelország esetében - Németországnak hadat üzentek, DE a Szovjetúniónak sohasem, holott Lengyelország felét a szovjetek szállták meg, és ez a hátbatámadás volt valójában az igazi oka annak, hogy olyan gyorsan összeomlott Lengyelország, nem csak a német taktika), a Szovjetúniót te sem gondolhatod komolyan, innentől ki és mi marad? Hát Németország. Az a Németország, amely két döntéssel a magyar területek nagy részét, és a magyarság szinte teljes egészét visszaadatja nekünk, méghozzá nemzetközileg elismerten.

Hogy gondolhatja bárki azt, hogy ne legyünk ezek után szövetségesek? Jobban megnézve a magyar "kelletlenséget", inkább az látható, hogy inkább a kényszer, mint a lelkesedés vitt bele a szövetségbe, és abban a kontextusban, amiben az egész ország határát akarják helyreállítani, illetve agresszív megszállásra kell készülni, sok más választásunk eleve nem lett volna.

Nem utolsósorban érdemes itt visszaemlékezni arra, hogy a hazaáruló és a pöcegödör mélyére való szálasi és bűnbandája előtt a nagyhatalmak egyébként azt ajánlották Magyarországnak, hogy ha kiszáll Magyarország a háborúból, akkor érvényben maradnak a nemzetközileg elfogadott szerződések, és Horthy EZÉRT követett el végzetes hibát akkor, amikor lemondása előtt legitimizálta a hazaáruló csűrhét. Nem véletlen tehát sem a kiugrási kísérlet, sem az, hogy nem engdeték meg: Ha Magyarország semleges, és átengedi a szovjet csapatokat, akkor Németország sokkal hamarabb elesik.

CSAKHOGY: Ismerve Lengyelország példáját, amit már akkor javában megszállva tartott a Szovjetúnió, és ismerve azt, amit arrafelé műveltek, mégis melyik BECSÜLETES magyar tiszt engedte volna meg azt, hogy errefelé "átvonuljanak" a szovjet csapatok? Egyszerűen akkora képzavar volt a szituáció, hogy hihetetlen, és ekkor is az tette be a kaput, hogy az angolszász ígérgetésekkel ellentétben nem a logikus Adria-Magyarország irányából, hanem Olaszországban szálltak partra a szövetségesek, amelynek azon kívül, hogy az Olaszokat "győztesnek" hozhassák ki, más értelme nem volt.

Innentől egyszerűen nem maradt más választás, csak megpróbálni a lehetetlent, feltartani a szovjetet Magyarország határai ELŐTT, és arra a csodára várni, hogy hátha addig Németország elesik a másik irányból. De persze, ez a szövetségeseknek ezúttal sem volt fontos, és megálltak az Elbánál, holott ha akkor lendületből továbbmennek, akkor Magyarország legalábbbis kettős megszállás alá kerül, mint Ausztria és másképpen alakulnak a dolgok.

Ennek megfelelően Horthynak TALÁN a "semlegesség" kimondása lett volna az egyetlen esélye, hiszen amugy őt még Sztálin is tisztelte(!), de ezt meg nem engedték meg neki. Én őszintén szólva csak arra tudok jutni, hogy egyetlenegyet tehetett volna, lemond, ÉS NEM nevezi ki szálasit, illeve a lemondása előtt kinevez mondjuk egy külföldön lévő magyart kormányfőnek, hogy nyilvánvaló puccsal szerezze magához a hatalmat a nyilas csűrhe. De sajnos, ismerve ezen bűnszövetkezet működését, a háború után már nyilvánvalóan semmiféle jóra nem számíthattunk volna, hiszen olyan derekasan, ahogy errefelé, na úgy talán még Németországban sem írtották az embereket. Ezt egyszerűen be kell látni, ezt tudomásul kell venni.

És akkor már rögtön érthetővé válik, hogy egyszerűen azért kellett utolsó csatlósnak maradni, mert ez nem is lehetett másképpen: Egyszerűen mi voltunk az utolsó ország Németország ELŐTT. Rá kell nézni a térképre: Magyarország Németországgal volt akkoriban határos. Hogy léphettünk volna ki a románok előtt? Vagy hogy maradhattunk volna semlegesek korábban?

Ha a németekkel szembemegyünk, akkor Németország nyilván teljesíti a "jogos" román, szerb, szlovák követeléseket, és Magyarországot már jóval korábban megszállják, arról már nem is beszélve, hogy egy gyenge Magyarországot simán megszállt volna még talán egyedül a Szovjetúnió is. Egyszerűen nem játszhattuk a svájci nagyhatalmat, aki egyedül is megmaradhat, nekünk a II.Vh tétje is a megmaradás, vagy eltűnés volt.

És itt muszáj visszautalni arra, hogy tulajdonképpen a II.Vh során (eltekintve a korábban jogszerűen és jogosan visszaadott területekhez képest) mindösszesen három falut veszítettünk el, bármennyire is szerették volna, ha Románia a Tiszáig tart és Budapest is ősi szlovák koronázóváros lehetne. Ami - egyebekben - tulajdonképpen lényegesen kisebb és kevésbé fájó veszteség, mint a "győztes" Lengyelország baráti átszabása.

Szóval, sok minden a II.Vh, csak nem egyszerű, de az biztos, hogy nem volt más esélyünk, csak az, hogy nem megyünk nyiltan szembe Németországgal. Hitler amúgy meg is jegyezte, hogy "ha a magyarok annyira segítőkészek lennének, mint amennyi elvárásuk van, akkor sokkal jobban állna a háború", vagy valami hasonló, szóval, tényszerű, hogy az összes korábbi kisantant és kisantant szimpatziáns állam lényegesen segítőkészebb volt, mint mi - csak erről nem szokott szólni a fáma, hiszen ők "győztesek", mi pedig "vesztesek" voltunk.

Magyarországot fel akarták számolni, és ez tulajdonképpen csak az utolsó pillanatban esett le a szövetségeseknek is, de azért csak kaptunk a nyakunkba 40 év szigorított fegyházat. Viszont, külön érdemes megnézni az "igazságosságukat", amivel ezt megkapták a lengyelek is... ha pedig ez utóbbiba bárki belegondol, akkor csak egyet fontoljon meg. Ha a kisantant megszállja Magyarországot, mert Horthy úgy dönt, hogy nem lesz a szövetségesük, majd a Szovjetúnió bevonul ide, akkor ugyan, melyik angolszász ország kérte volna, vagy intézte volna el, hogy ma ne oroszul beszélünk és ne a Szovejetúnió része lettünk volna, akárcsak a Balti államok?!

Embörök, hát a példa világos volt a háború előtt is és egészen a gengszterváltásig: A szovjet agresszív, hódító politikát folytat, és az útjában állunk a szó minden értelmében. Minden államot bekebelez, amire igényt tart és ott olyan tisztogatásokat végez, amihez képest a nácik csak bukdácsoló tanulók voltak.

Én nem hiszem, hogy ennél jobbat ki lehetett volna hozni ebből a helyzetből, hiszen egyszerűen csatatér voltunk, és a választás TALÁN csak annyi volt, hogy az egész háború folyamán azok leszünk, vagy esetleg az ország egésze, vagy esetleg, legalább egy része megúszhatja azt. És TALÁN annyi, hogy bejönnek-e a szövetségesek, hogy nekik adhassuk meg magunkat.

Ehhez pedig talán csak annyi kellett volna, hogy egy kis létszámú desszant angolszász alakulat megszállja a palotát és lemondassa Horthyt. Valószínűleg boldogan meg is tette volna. Csak éppen, álmodni értelmetlen. Nem kellettünk nekik, nem kellünk nekik és ideje felismerni azt, hogy csak magunkra számíthatunk, mert senkinek se hiányzunk a Föld színéről. És ennyi.