Re: A remény rabjai

Elvándorlás ügyben a mostani felsőoktatásba készülőket érdemes megnézni:

- Drasztikusan visszavágott keretszámok

- Államilag támogatott helyek röghöz kötéssel 2x időre. Diákhitel szintén szép kondíciókkal...

- Ehhez add hozzá az itthoni fizetéseket, ill. a fizetések előtt a munkaheletőségeket. 1M új munkahely... persze, további szektoriális adóterhekkel...

- Tedd még hozzá az EU-s ösztöndíjas képzések lehetőségét, ami megnyílt most.

- Esetleg a még középiskolásoknál (akik épp végeznek) a középiskolákban lezajlott báb-igazgatóváltási cirkuszok.

Ember nem marad itt ebből a generációból...

A már végzetteknél ott a munkahelyhiány ugyanúgy. De a fizetés is. Nincs lehetőség semmire itthon. Rengeteg ismerősöm gondolkodik kitelepülésen. Nézzük mi változott az utóbbi 4-5 évben:

- Válság miatt a viszonylag jó bérek is stagnáltak, visszaestek.

- Az inflációt beindították szépen.

- Az adóterhek megnőttek.

- Hitelhez - pl. lakás - már csak méregdrágán jut vagy egyáltalán nem.

Óriásit fordulta a világ egy viszonylag jól kereső emberrel, párral is. 4-5 éve tart a dolog... érdemes utánaszámolni pl. 4 évre a szumma inflációnak, tehernövekedésnek. Brutális számok jönnek ki.

De hosszú távú kilátásokban ehhez a 25-30 közötti generációhoz, családalapítás, stb előtt hozzátehetjük a következőket is:

- Egyre romló szociális körülmények: EÜ ellátás lassan a nullával egyenlő.

- Nyugdíjkilátások nullával egyenlőek, az mnyp pénzeket ettől a rétegtől elvették.

Még nem szedtem össze így egyben, de erre a 15-30(35) közötti rétegnek rendesen befűtöttek közvetlenül és közvetve is. :(