Re: nincs cím

"Mexicoi bölcs válasza: de hát most is azt csinálom, nem?"

Igen, ismerem, nagyon találó és pont ide illik. Namármost, én pont ezt a "businessman"-t gondolom azokról, akik úgy gondolkodnak, hogy "hajrá előre", miközben én már csak halászgatok és mosolygok rajtuk :)

"Végülis nehéz kiigazodni az életben, hogy mi az igazán jó egy adott embernek."

Azt mindenki csak maga döntheti el. És senki más. Nincs általánosan jó és nincs általánosan rossz, adott esetben még az eset is csak azt határozza meg, hogy mi a jó, avagy a rossz. Aki viszont nem tudja, hogy mi a jó neki, csak hiszi, hogy tudja, az nagyon sokat fog arcraesni. Én pedig azt hiszem, errefelé is nagyon sokan hiszik, hogy tudják, hogy mi kell nekik, miközben én meg azt hiszem, hogy fogalmuk sincs róla, tehát tévednek. És mivel ez valójában hitvita, ezért szokott ez a bizonytalanok lelkivilágában személyeskedésnek hatni, hiszen aki tudja, amit tudnia kell, az ezt érti. Aki meg nem, az azt hiszi, hogy valaki már megint okosabb akar nála lenni, pedig az lehetetlen, mert ő az, aki a saját ügyében a legokosabb :) De szép körmondat lett ebből is ;)

"Vannak akiknek meg kell szerezni a magánszigetet is, meg a magánrepülőgépet is, hogy rájöjjenek: ez is csak egy üveggyöngy és máris tovább keresik azt, hogy mi tehetné őket boldoggá..."

Pontosan így van. Én erre azt szoktam mondani, hogy:

A pénz nem boldogít, de a hiánya megnyomorít.

Ezért is írtam azt, hogy tisztában kell lenni a lehetőségekkel, képességekkel, vágyakkal, elvárásokkal, mert ha ezeket egyensúlyba tudod tenni, akkor azok "szinte magától" meg is fognak valósulni. Ezzel szemben ha nem vagy vele tisztában, és hitből és erőből akarsz előre jutni, akkor soha nem fogsz célhoz érni, hiszen valójában éppen célod nincs, mert ilyen formában nem is lehet.

Aki így él, az állandóan csak hajtani fogja az élvezeteket, a pénzt, a vagyont, miközben valójában elmegy melletted az élet, és egyszer csak arra eszmél, hogy semmi sem teszi boldoggá, és minden, amiről azt hitte, hogy boldoggá tette, az valójában nem ér semmit, és abban ami boldoggá tehetné, abban valójában soha nem volt része.

Egyébként, az általad idézett történet SZÁMOMRA például azért nagyon tanulságos, és IDEILLŐ, mert valójában még egy dologra rámutat, ami nincs benne a történetben, pedig szintén nagyon tanulságos lenne, ha beletennénk. Úgyhogy, engedelmeddel kiegészítem picit ;)

Ez pedig az, hogy az ifjú Titánok, feltörekvő managerek, tőzsdén meggazdagodni vágyók csoportja megy a tó felé, és osztja az észt az unokájával horgászó horgásznak. Merthiszen meg vannak arról győződve, hogy aki így él, aki így csinál, az csak egy LÚZER lehet (már ha érti a célzást, akinek ezt címzem), és ha a "lúzer" visszakérdez, hogy miért gondolják, akkor még jól el is magyarázzák neki, hogy aki így él, aki így beszél, aki így gondolkodik, az nem is lehet más.

Fel sem MERÜL bennük, hogy aki ott ül és horgászik, az akár úgy is odakerülhetett, ahogy ők leírták, azaz hogy MÁR megengedheti magának. Sőt mi több, akár az is lehet, hogy az egész tó az övé. AZ ifjú titánok pontosan azt látják és csak azt látják, hogy MÁSNAK hogyan kellene pénzt csinálnia és ezért az ő eszüket dícsérni - pedig hát, ha az akkora ötlet lenne, amit leírtak, akkor azt egyszerűen nekik kellene megcsináli.

És pontosan ez a különbség a hitből és a tapasztalatból osztott ész között ;) Az egyik azt tudja, hogy a MÁSIKNAK hogyan kellene csinálnia és ebből azt vonja le, hogy milyen okos, a másik pedig tudja, hogy amit a másik mond, az hülyeség, hiszen ha komoly lenne, akkor azt csinálná, és nem másoknak osztaná az észt.

Valahogy - furcsa módon - annyi sem tűnik fel ezeknek az embereknek, hogy aki ért hozzá, az csinálja és nem reklámozza azt, amit csinál. Ha valamiben üzleti lehetőség van, amiben sok pénzt lehet keresni, akkor azzal nem tömegeket próbálnak megszólítani, megnyerni, hanem megcsinálnák saját erőből. Így lesz QantumXXL-ből az "ötletgazdáknak" sikersztori, a beugróknak meg drága lúzertanfolyam, olyan, amit ha csak egy Baumag, vagy Madoff ügyet megértettek volna, akkor abba soha nem ugrottak volna bele.

De az igazi csúcs az, hogy miután az egész ügyről ordít, hogy bukta, és nagy happység, hogy egyátalán valami pénzt viszontlátnak, még képesek újabb(!) piramisjátékban pénzt összedobni az ügyvédi fogyasztói társadalom számára, hogy azt is elveszítsék. Mert annyi eszük sincs, hogy felismerjék, hogy abból is más fog meggazdagodni. Inkább még egy szerencsejátékba fognak, nem tudják leírni a veszteséget. És biztos vagyok benne, hogy ahelyett, hogy ezek után munkába merülnének és megtakarítanának, a nagy részük inkább vissza akarja nyerni az elveszített pénzt.

És hát látod, az ilyen emberek azok, akiket SEMMI sem tehet boldoggá, egyszerűen azért, mert olyan dologért képesek harcolni, olyan dolgokra képesek az életükből igen hosszú időt feltenni, amivel semmit sem nyerhetnek, de legalább addig sem érnek rá pénzt keresni, pénzt csinálni.

Hogy a tanmesédre is visszatérjek: Hát igen, sokan kezdenek bele abba, hogy felállnak az "unoka mellől", a horgászásból, hogy belekezdjenek abba, hogy majd öregkorukban csak horgászhassanak, de csak nagyon keveseknek sikerül ez, és többnyire megragadnak ott, hogy csak güriznek, vesztenek, szerencsétlenkednek. Már az is teljesítmény és csoda, ha valaki úgy száll ki ebből a mókuskerékből, hogy nyugodtan leélheti az életét. Belemenni nagyon könnyű, kiszállni majdnem lehetetlen.